A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A görög bölcselet kezdete, Szókratész előtti filozófia

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
3713
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-30 Küldd tovább
  Letöltés

A görög bölcselet kezdete, Szókratész előtti filozófia

Világképük természetesen mitologikus és vallásos volt, de nem a keleti népek módján. Korai világképük és mitológiájuk Homérosz eposzaiból tárul elénk, amelyek az európai szellem első jelentős megnyilatkozásai. A görögök szerettek és mertek gondolkodni, hittek a természetes értelemben, a gnószisz ( ismeret), a tudás megszerzésének lehetőségében, nem utolsó sorban a cselekvés sikerében. A görög mitológia istenei úgymond „emberszabású” istenek, akik emberi módon éltek és cselekedtek, szinte elérhető közelségben voltak az emberekkel (az Olümposz lakói), nem keltettek olyan félelmet, mint a keleti istenek. A görögök számára a világ megismerése és a világban való eligazodás szellemi szükséglet lett.

A görög filozófia születési helye Milétosz. Thálész, Anaximandrosz és Anaximenész -akik az ókori görög tudomány és filozófia alapjait megteremtették.

 

A milétoszi iskola megteremtője Thálész volt, aki elsőként alkotott egységes elméletet a természet, a világ rendszeréről. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy csillagászattal, matematikával és geometriával foglalkozott. A róla elnevezett geometriai tétel alapismerete: a kör átmérője rajzolt kerületi szög mindig derékszög. Ő alapozta meg az arkhé-tant (arkhé, gör.:kezdet, ősok, őselv). Thálész arkhéja, őseleme a „víz” . talán azért mert felismerte, hogy a folyó menti és folyó közti kultúrák életfeltétele-emberé állaté, növényé- a víz. A meggazdagodás feltétele volt.

 

Thálész halála után tanítványa Anaximandrosz folytatta a milétoszi természetbölcseletet. Ő is csillagászként kezdte. A Földet a mindenség középpontjának tekintette, amely gömb alakú és lebeg a kozmoszban. A szél, az eső, a villám keletkezését a Nap hatására vezette vissza.

Minden keletkezést és változást természetes okokkal és folyamatokkal magyarázott. Számára az „ősok”, „őserő”, „ősforrás”, amit ő arkhénak tartott és „aperion”-nak mondott, ami meghatározhatatlan, határtalan, végtelen valamit jelentet.

 

Anaximenész a harmadik milétoszi,mivel ő is csillagászattal és meteorológiával foglalkozott.

Anaximenész arkhéja a „levegő”, kevésbé testi, mint a „víz” és megfoghatóbb, mint az „aperion”. Ő a levegőt tette meg világmagyarázati elvvé.  A levegő örökké létező, melynek önmozgása két irányban történik: a ritkulás és a sűrűsödés irányában. Szerinte az égitestek is földi eredetűek: a tűzből alakultak ki a csillagok.

1. Hülozoista (az anyag élő)

felfogást vallott, vagyis a természetben egy szellemmel átitatott, lélekkel bíró élőlényt látott.

Hérakleitosz Epheszoszban született és alapított iskolát. Politikától, köz-élettől elfordult, kizárólag a tudománynak élt. A világ keletkezésében és létében a törvényszerűségeket, a csalhatatlan bizonyosságokat kereste. Így jutott el a mozgáshoz, a változáshoz, mint a világmagyarázó elvhez. Filozófiájának alapgondolatait Hérakleitosz töredékei címmel tartja számon a filozófiatörténet. Arché  a  „tűz”. A tűz körforgása alaptörvény: „ A tűznek is ellenértéke minden, és a tűz is mindennek az ellenértéke, ahogy az aranyé a vagyon és a vagyoné az arany” Világmagyarázati alapelv a „ Panta rei”. Szerinte a lét nincs nem-lét nélkül és a nem-lét sincs lét nélkül. Végeredményben a lét van is, nincs is, „lét és nem-lét ugyanaz”. Hérakleitosz többértelmű kifejezése a logosz (gör. beszéd, szó), ami jelenti az „őstüzet”, mint archét, a világtörvényt, mint belső szabályozó erőt a dolgokban, az emberi értelmet, a lélekben gyökerező ésszerű gondolkodást. A megismerésben a gondolkodást magasabb rendűnek tartotta az érzékelésnél.

 

2. Az eleai lételméleti iskola képviselői:

 

A lételméleti problémák előtérbe kerülésében előkészítő szerepet vállalt Püthagorasz. Egyiptomban tanult matematikát és geometriát, ott ismerkedett meg a misztikával és a lélekvándorlás gondolatával.  Az ő archéja nem valamilyen ősanyag, hanem valamilyen őselv, rendező elv. Nem az vizsgálta, hogy miből van a világ ,hanem azt, hogy hogyan épül fel, hogyan lett a káoszból kozmosz. Az ő archéja a „szám” úgy vélte, hogy a dolgok sokszínűsége, minőségi különbözősége visszavezethető a mennyiségi különbségekre. Minden számnak megvolt a maga jelentése. A számok nála misztikus jelentést is kaptak. A négyes az igazságot, a tízes a világ alapját jelentette. A páros szám nőt, a páratlan férfit jelentett. Számmisztikáját összekapcsolta a lélekvándorlás gondolatával is.

 

Elea akkor görög gyarmat volt, s ott alakult meg a lételméleti iskola. Megalapítója Xenophanész volt, aki szerint a világ két részre oszlik: egy elvont, nem érzékelhető, változatlan részre és egy másik konkrét, érzékelhető, változékony részre. Az antropomorfizmussal együtt elutasította a politeizmust is, szerinte egy mindent átfogó egyisten létezik, s ezt nem lehet emberalakban elképzelni. A lételméleti iskola fő képviselője Parmenidész volt. A világot ketté osztotta: a létre és a létezőkre. A lét a szubsztanciálalitás, a lényeg. A létezők jelenség szintűek, átmenetiek. A lét az Egy, a létező a Sok. A alapja, forrása a lét. A létező az, ami érzékelhető, a lét az, ami elgondolható, csak logikai úton ragadható meg.

Parmenidész támadta a természetbölcselőket és Hérakleitoszt.

Parmenidész fogalmazta meg elsőként a logikai azonosság törvényét.

Parmenidész tanítványa Zénón vállalkozott arra, hogy mesterének elvont és meghökkentő állításait szemléletes példákkal érzékelhetővé tegye és igazolja. Az eleai iskolával szemben lépett fel a szicíliai Embedoklész. A lét ( az Egy) és a létezők (a Sok) ellentétét a négy őselem felvételével gondolta megoldani, a mopzgás ellenmondásosságát a két ellentétes erőre, a vonzásra és a taszításra vezette vissza.

Szerinte jól mondta Herakleitosz: Minden változik, kivéve magát a változást.

 

A görög filozófia második nagy korszakát, amit ntik felvilágosodásnak is neveznek szinté két iskola jelenítete meg: az atomizmus és a szofisztika. Az atomizmus előfutára Anaxagorász. Szerinte a növények és az állatok természets úton keletkeznek. Legértelmesebb lény az ember, mert keze van. Elfogadta az ősanyagok, a végső elemek gondolatát, de szerinte nem egy, nem négy, hanemvégtelen sok őselem létezett. Az őselemek, amit ő „szpermaták”-nak(magvacskák) nevezett, minden létező (a Sok) sajátjai. Úgy gondolta, hogy mindennek megvan az ősforrása, a szpermatája. Ezek mind mennyiségileg, mind minőségileg különböznek egymástól, kicsinységük miatt nem érzékelhetőek, csupán elgondolhatóak. A világ mozgatója nála a „nousz”, ami szellemet és törvényt is jelent. A nousz, ez az értelmes erő teremt és kormányoz mindent.

 

Az atomizmus elméleti kidolgozója és legkiválóbb képviselője Démokritosz, a rendkívül sokoldalú bölcs, aki csillagászattal, matematikával, etikával és filozófiával foglalkozott. Kiinduló tétele az, hogy két őselem létezik: az atomok és az űr. Az atomok parányi testek, amelyek csak mennyiségileg, alakilag, formailag különböznek egymástól, minőségük nincs. Az űr az üresség, a semmi. Az űr az a hely,ahol az atomok mozognak, ütköznek és összekapcsolódnak, így keletkeznek és hullanak szét a testek. Kitüntetett mozgásirány az atomok függőleges zuhanása az űrben, így minden keletkezés és megszűnése abszolút szükségszerű, mindennek megvan a maga oka, célszerűsége. Véletlenek nincsenek, amit véletlennek tartanak az csak látszólagos, és addig tart, amíg meg nem ismerik az okát, az atomelmélet általános világmagyarázati elv lett: az atomok összekapcsolódása -szétesése- halál, a lélek is atomokból áll. A megismerést az ún. „képelmélet”-tel magyarázta, amely szerint a tárgyakról apró elemek, a tárgyak képmásai válnak le és jutnak az ember szemébe és elméjébe: ezek az érzetek és észleletek, amikből gondolati elemek lesznek. Ezek alkotják a tudás alapját. A boldogsághoz vezető út: megérteni a világ törvényszerűségeit, korlátozni az emberi szenvedélyeket és mértékletes életmódot folytatni. Minden csak értelem és nevelés kérdése. A filozófiai gondolkodásban ő tudatosítja az absztrakciót, az elvonatkoztatást a konkrét tárgyszerű gondolkodástól. Ő nem egyes konkrét anyagot akar, hanem az anyagot, mint olyat, tehát az anyag fogalmát igyekszik megragadni.

Az antik felvilágosodás másik iskolája a

 

3. szofisztika,

amelynek legismertebb képviselői Prótagorasz és Gorgiász voltak. Szofistáknakeleinte olyan embereket neveztek, akik valaminek  a tudói , tanítói voltak. A szofistáknak nevezett tanítók viszont felismerték a grammatika, a retorika, a logika, a dialogus és a bölcselet jelentőségét. A szofisták legnagyobb képviselője az abderai származású Prótagorasz, akinek legismertebb és legvitatottabb mondását így fordították magíarra: „ Minden dolog mértéke az ember”

A szofisták érdemelték ki a „ felvilágosítók” nevet.  A másik nagy szofista, Górgiász, aki elsőként viszi be a filozófiába a kételkedést. A rendkívül magabiztos elődeinek és kortársainak ő az első, aki felteszi a kérdést: Honnan tudod?

Művében megfogalmazza mindent tagadó hármas tételét:

1 Semmi sem létezik

2 Ha valami mégis létezne, az ember úgy sem tudná megismerni.

3 Ha valami mégis megismerne, úgy sem tudná közölni.

A kételkedés a filozófiai gondolkodás egy rendkívül fontos, mondhatni, hogy kiinduló elemévé vált.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Klasszikus görög filozófia, Szókratész, Platón, Arisztotelész

Klasszikus görög filozófia, Szókratész, Platón, Arisztotelész   A görög filozófia...

Close