Hirdetés

A görög bölcselet kezdete, Szókratész előtti filozófia

10 perc olvasás
A görög bölcselet kezdete, Szókratész előtti filozófia

  Elea akkor görög gyarmat volt, s ott alakult meg a lételméleti iskola. Megalapítója Xenophanész volt, aki szerint a világ két részre oszlik: egy elvont, nem érzékelhető, változatlan részre és egy másik konkrét, érzékelhető, változékony részre. Az antropomorfizmussal együtt elutasította a politeizmust is, szerinte egy mindent átfogó egyisten létezik, s ezt nem lehet emberalakban elképzelni. A lételméleti iskola fő képviselője Parmenidész volt. A világot ketté osztotta: a létre és a létezőkre. A lét a szubsztanciálalitás, a lényeg. A létezők jelenség szintűek, átmenetiek. A lét az Egy, a létező a Sok. A alapja, forrása a lét. A létező az, ami érzékelhető, a lét az, ami elgondolható, csak logikai úton ragadható meg.

Hirdetés

Parmenidész támadta a természetbölcselőket és Hérakleitoszt.

Parmenidész fogalmazta meg elsőként a logikai azonosság törvényét.

Parmenidész tanítványa Zénón vállalkozott arra, hogy mesterének elvont és meghökkentő állításait szemléletes példákkal érzékelhetővé tegye és igazolja. Az eleai iskolával szemben lépett fel a szicíliai Embedoklész. A lét ( az Egy) és a létezők (a Sok) ellentétét a négy őselem felvételével gondolta megoldani, a mopzgás ellenmondásosságát a két ellentétes erőre, a vonzásra és a taszításra vezette vissza.

Szerinte jól mondta Herakleitosz: Minden változik, kivéve magát a változást.

Hirdetés

  A görög filozófia második nagy korszakát, amit ntik felvilágosodásnak is neveznek szinté két iskola jelenítete meg: az atomizmus és a szofisztika. Az atomizmus előfutára Anaxagorász. Szerinte a növények és az állatok természets úton keletkeznek. Legértelmesebb lény az ember, mert keze van. Elfogadta az ősanyagok, a végső elemek gondolatát, de szerinte nem egy, nem négy, hanemvégtelen sok őselem létezett. Az őselemek, amit ő „szpermaták”-nak(magvacskák) nevezett, minden létező (a Sok) sajátjai. Úgy gondolta, hogy mindennek megvan az ősforrása, a szpermatája. Ezek mind mennyiségileg, mind minőségileg különböznek egymástól, kicsinységük miatt nem érzékelhetőek, csupán elgondolhatóak. A világ mozgatója nála a „nousz”, ami szellemet és törvényt is jelent. A nousz, ez az értelmes erő teremt és kormányoz mindent.

  Az atomizmus elméleti kidolgozója és legkiválóbb képviselője Démokritosz, a rendkívül sokoldalú bölcs, aki csillagászattal, matematikával, etikával és filozófiával foglalkozott. Kiinduló tétele az, hogy két őselem létezik: az atomok és az űr. Az atomok parányi testek, amelyek csak mennyiségileg, alakilag, formailag különböznek egymástól, minőségük nincs. Az űr az üresség, a semmi. Az űr az a hely,ahol az atomok mozognak, ütköznek és összekapcsolódnak, így keletkeznek és hullanak szét a testek. Kitüntetett mozgásirány az atomok függőleges zuhanása az űrben, így minden keletkezés és megszűnése abszolút szükségszerű, mindennek megvan a maga oka, célszerűsége. Véletlenek nincsenek, amit véletlennek tartanak az csak látszólagos, és addig tart, amíg meg nem ismerik az okát, az atomelmélet általános világmagyarázati elv lett: az atomok összekapcsolódása -szétesése- halál, a lélek is atomokból áll. A megismerést az ún. „képelmélet”-tel magyarázta, amely szerint a tárgyakról apró elemek, a tárgyak képmásai válnak le és jutnak az ember szemébe és elméjébe: ezek az érzetek és észleletek, amikből gondolati elemek lesznek. Ezek alkotják a tudás alapját. A boldogsághoz vezető út: megérteni a világ törvényszerűségeit, korlátozni az emberi szenvedélyeket és mértékletes életmódot folytatni. Minden csak értelem és nevelés kérdése. A filozófiai gondolkodásban ő tudatosítja az absztrakciót, az elvonatkoztatást a konkrét tárgyszerű gondolkodástól. Ő nem egyes konkrét anyagot akar, hanem az anyagot, mint olyat, tehát az anyag fogalmát igyekszik megragadni.

Az antik felvilágosodás másik iskolája a

 

3. szofisztika,

amelynek legismertebb képviselői Prótagorasz és Gorgiász voltak. Szofistáknakeleinte olyan embereket neveztek, akik valaminek  a tudói , tanítói voltak. A szofistáknak nevezett tanítók viszont felismerték a grammatika, a retorika, a logika, a dialogus és a bölcselet jelentőségét. A szofisták legnagyobb képviselője az abderai származású Prótagorasz, akinek legismertebb és legvitatottabb mondását így fordították magíarra: „ Minden dolog mértéke az ember”

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!