Válás

Válás – Kosztolányi Dezső

A messzeség sötétlő méhibe
halkan kigyúl két véres, néma pont…
A jelharangok öblös szája kong.

Tolong az utasok mindegyike.
„Jön a vonat” szólnak s zaj kél e szóra…
Csak váljatok, ez a válási óra!

A könny ezüstlik, szájon csüng a száj,
az útra-szállók intenek kezökkel,
az induló tömeg sietve lökdel.

Nem szólhat egy se, szívök tája fáj,
némán tekintnek a sinek felé ők,
s a vérszemű szörny már liheg feléjök.

Remegve néznek a félő anyák,
és szívük öble sajdul tompa kíntul,
amint a rabló tömb csikorgva indul.

Majd hangtalanul tűnik el alább,
s távol kigyúl két véres, néma pont…
A jelharangok öblös szája kong.