A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A dualista állam

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
15465
Nyomtasd
Dátum: 2009-12-04 Küldd tovább
  Letöltés

OMM címerAz 1848-49-es szabadságharc leverését követően Magyarország további sorsáról több elképzelés is született, végül 1850-1859 között Alexander Bach miniszterelnöksége alatt az országban neoabszolutisztikus rendszer alakult ki. A fegyveres ellenállások és a passzív rezisztencia(ellenállás)  azonban megbuktatták a rendszert.

1864-ben végén titkos tárgyalások folytak Deák és a bécsi udvar között a kiegyezés lehetőségeiről. Ferenc József Deáknak jelezte közeledési szándékát. Deák pedig válaszul megjelentette a Pesti naplóban híres „húsvéti cikkét” melyben hangsúlyozta, hogy a magyar fél hajlandó a kiegyezésre az alkotmányosság visszaállítása esetén, hiszen a magyar politikus a birodalom fennmaradását tartotta elsődlegesnek. Kifejtette, hogy hajlandó törvényes keretek között engedni a közös külpolitika, védelem s ezek fedezésére szolgáló pénzügyek tekintetében.

Válaszul lemondatták Schmerlinget és 1865-ben összehívták a magyar országgyűlést. A választásokon Deák Ferenc hívei szereztek többséget, akikhez a konzervatívok is csatlakoztak. Az országgyűlés bizottságot választott a közös ügyek megtárgyalására, melyet Andrássy Gyula vezetett. A tárgyalások közepette robbant ki a porosz-osztrák –olasz háború (1866), melyben Ausztria teljes vereséget szenvedett.

Deák visszatartotta az országgyűlést attól, hogy kihasználja a birodalom szorult helyzetét. Bölcs lépése a gyors békekötés után meghozta az eredményt: az uralkodó bizalma megerősödött s így a tárgyalások is felgyorsultak. Az uralkodó számára az utolsó lökést a katonai vereségen túl a német egységből való teljes kiszorulás adta. Az osztrák kormány élére a poroszok elől Szászországból Ausztriába menekülő Beustot nevezte ki, aki a birodalom megerősítése érdekében a magyarokkal történő kiegyezést támogatta.

Miután megállapodtak az alkotmányosság visszaállítása és a közös ügyek kérdésében,  Ferenc József kinevezte Andrássy Gyulát miniszterelnökké, Ferenc József osztrák császárt pedig magyar királlyá koronázták 1867-ben.Visszaállították a megyei önkormányzatokat ,mire az országgyűlés elfogadta a közös ügyekről szóló törvényt.

A király szentesítette az 1867.évi közös ügyekről szóló törvényt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia kétközpontú dualista állammá vált. A két országot a közös uralkodón kívül a közös minisztériumok : hadügy, a külügy és az ezek fedezésére szolgáló pénzügy kapcsolta össze. Külön-külön működött viszont a kormány és a parlament. A közös ügyeket a két parlament által megbízott 60-60 fős delegáció felügyelte akiket a két törvényhozás választotta. A delegációk  A belső irányítás központja Bécs illetve Budapest volt. Mindkét ország saját törvényhozó hatalommal (birodalmi gyűlés és országgyűlés), saját kormánnyal és saját közigazgatási rendszerrel (tartományok és megyék) rendelkezett.

Magyarország a közös ügyeken túl teljes önállósággal rendelkezett. Államformája alkotmányos monarchia lett. Ferenc József azonban jelentős pozíciókat őrizhetett meg: ugyanis teljes mértékben kezében maradt a hadsereg irányítása. Az országgyűlés a hadsereget csak az adó-és újonclétszám megszavazásával tudta ellenőrizni.

A kiegyezés reális  kompromisszum volt, bár nem biztosította a teljes függetlenséget.

A kiegyezés egységes gazdasági rendszert hozott létre. A közös ügyekre kvótát állapítottak meg: Ausztria 70%-kal, Magyarország 30%-kal részesedett.

A birodalmat egységes piaccá tették:

- vámszövetséget kötöttek

- meghagyták a közös valutát

- szabaddá tették a tőke és a munkaerő szabad áramlását

- összehangolták az adó-, a mérték-, a közlekedési és a hírközlési rendszert.

A gazdasági megállapodás 10 évre kötötték, s lejárta után újratárgyalással lehetett meghosszabbítani vagy módosítani. Az egységes piac biztosította a térség gazdasági fejlődését.

A rendszer megszilárdulása nem ment zökkenőmentesen.

A nemzetiségi kérdés továbbra is problémát jelentett, mivel a birodalmon belül jelentős cseh, horvát, román, szerb és szlovák közösség élt. A horvátok az új államot trialisztikusnak képzelték el, vagyis harmadik államként velünk és az osztrákokkal megegyező jogokat akartak. Perszonáluniót kívántak létrehozni. Ezt a magyar országgyűlés elutasította, de hajlandó volt a tartományi különállás elismerésére.

A horvátokkal 1868-ban megkötött kiegyezés a horvátokat elismerte politikai nemzetnek. Horvátország beligazgatási autonómiát kapott, melynek élén az uralkodó által kinevezett bán állt. A horvát lett a hivatalos nyelv, működhetett a szábor, mely a magyar (közös) országgyűlésbe 43 képviselőt delegálhatott. Horvátországot egyesítették a Határőrvidékkel és Szlavóniával. A kiegyezést azonban ennek ellenére csak a horvát tartománygyűlés többszöri feloszlatása révén sikerült elfogadtatni.

1868-ban létrejött a nemzetiségi törvény a nemzetiségi viszonyok rendezése érdekben. A törvény területi egység és az egy politikai nemzet elvének alapján állva széles körű nyelvhasználatot biztosított az oktatás, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás alsó és középső szintjén. Autonómiát nem biztosított, de lehetővé tette a nemzetiségi egyesületek és pénzalapok létrehozását. A törvény az ennél többre vágyó nemzetiségeket nem elégítette ki, de a korszak nyugat-európai szabályozásainál nem nyújtott kevesebbet.

A vegyes vidékeken a törvényhatóságban a 20%-ot elérő kisebbségek számára is biztosították az anyanyelvi jogokat. A törvény nemcsak engedélyezte az anyanyelvi oktatást, de azt az állam feladatává is tette.

A magyar társadalomban ekkor alakult ki a szabad paraszti réteg, megszűnt a jobbágyság és törvényt adtak ki a céhek eltörléséről. Új ipartörvényt adtak ki, mely támogatta a gyáralapításokat és megfogalmazta, hogy a munkások és a tőkések milyen jogokkal és kötelezettségekkel bírnak.

A dualizmus korszakának kormányai jelentős szerepet vállaltak az ország művelődésének, infrastruktúrájának, gazdaságának fejlesztésében. A magyar kormányok az oktatásnak kiemelt szerepet tulajdonítottak.  Ekkor lett Eötvös József a vallás és közoktatásügyi miniszter, aki 1868-ban bevezette a tankötelezettséget, s így csökkent az analfabéták száma. (kiteljesítették a Ratio Educationis-t ). Megnőtt az állami intézmények száma: egyetemek, kórházak épültek. Visszaszorult az egyház befolyása az oktatásban. A kiegyezés után a vasútépítés felgyorsult.

Bár a kortársak közül sokan árulásnak tekintették a kiegyezést (közéjük tartozott  Kossuth Lajos is, aki Cassandra levelében: ellenezte a kiegyezést, mivel ebben a magyar nemzet halálát látta. Megalkuvással, a nemzeti önállóság eszméjének feladásával vádolta Deákot. Úgy vélte, a porosz-osztrák háború idején határozottabb fellépéssel el lehetett volna érni Ausztria széthullását. Óvott attól, hogy egy felbomlásra ítélt birodalomhoz kössék az ország sorsát, hiszen ez egy vesztes háború nyomán Magyarország széteséséhez is vezethet). Utólag azonban reális kompromisszumként értékelhetjük a kiegyezést, mely összességében pozitív hatást gyakorolt hazánkra.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (1)


Ezt olvastad már?
Szervetlen kémia – Klór

A klór a periódusos rendszer egy kémiai eleme. Vegyjele Cl,...

Close