Hirdetés

A bethleni konszolidáció II.

7 perc olvasás
A bethleni konszolidáció II.

1920 júliusában Horthy Teleki Pált bízta meg kormányalakítással, aki hozzálátott az ország bel- és külpolitikai problémáinak megoldásához, például felszámolta a fehérterrorista különítmények fővárosi központjait.

Hirdetés


IV. Károly 1921 márciusi visszatérési kísérlete után Teleki Pál lemondott és Horthy Bethlen Istvánt bízta meg kormányalakítással. Bethlen folytatta Teleki munkáját és hozzálátott az ország bel- és külpolitikai helyzetének megszilárdításához. Mivel az osztrákoknak ítélték a nyugat-magyarországi területeket, a magyar honvédségnek ki kellett vonulnia, ám az osztrákok nem tudták elfoglalni a területet, mert Prónay Pál és Héjjas Iván civil alakulatai, a Rongyos Gárda bevonultak a magyar katonák helyére.

Végül megállapodtak abban, hogy Magyarország a területről kivonja csapatait, Sopronnak és környékének hovatartozásáról viszont népszavazás fog dönteni. Ezt viszont el kellett halasztani, mert októberben a király másodszor is megpróbálta visszaszerezni a trónt és fegyverrel vonult a főváros ellen. Útközben a helyőrségek sorra csatlakoztak hozzá. A kormánycsapatok Budaörsnél ütköztek meg a királypártiakkal és visszaszorították őket. Így a király második visszatérési kísérlete is kudarcba fulladt. A győztes nagyhatalmak, a kisantant és a Nagyatádi vezette kisgazdák egyaránt követelték a Habsburg-ház trónfosztását, amelyet a magyar nemzetgyűlés 1921 novemberében ki is mondott. A nagyhatalmak kérésére kiadták IV. Károlyt, akit Madeira szigetére vittek át. Decemberben megtartották a soproni népszavazást, melynek során az érintett lakosság kétharmad része a Magyarországhoz való tartozás mellett voksolt. Sopron megkapta a civitas fidelissima (leghűségesebb város) címet.

Ezután Bethlen nekilátott a belpolitika rendezéséhez. Tudta, hogy kormányának egy csomó népszerűtlen intézkedést kell hozni és ehhez egy szilárd kormánypárti többségre van szükség, ezért 1922 februárjában 20 konzervatív-liberális képviselőtársával belépett a Kisgazdapártba, létrehozva így az Egységes Pártot, melynek elnöke Nagyatádi Szabó István, ügyvezető elnöke pedig Gömbös Gyula lett. Ezzel hatalmának stabil parlamenti bázist teremtett.

1921-ben egyezséget kötött a szocdem párttal (Bethlen-Peyer egyezség), amelynek lényege az volt, hogy a szociáldemokraták lemondtak a közalkalmazottak és mezőgazdasági munkások szervezéséről és a politikai sztrájkok kezdeményezéséről, a kormány pedig kötelezte magát, hogy nem akadályozza a párt és a szakszervezetek működését.

Hirdetés

1922-ben lejárt az 1920-ban megválasztott nemzetgyűlés megbízatása, és Bethlen új választójogi törvényt fogadtatott el, mely vidéken visszaállította a dualizmus kori nyílt szavazást és szűkítette a választók körét. Az így megrendezett választáson a kormánypárt több, mint 58%-kal győzött.

A legnagyobb gondot a szétdarabolt nemzetgazdaság okozta, ennek helyreállításához pedig pénzre volt szükség, ezért 1923 tavaszán Bethlen több, mint 500 millió aranykoronát kért a Népszövetségtől, de csak 250 milliót kaptunk, amelyet 20 év alatt évi 7%-os kamattal kellett visszafizetnünk és Magyarországot még 200 millió aranykorona jóvátételi összeg 20 éven belüli kifizetésére kötelezték. A kölcsönnel megteremtődtek a gazdasági stabilizáció feltételei.

1924-ben felállították a Nemzeti Bankot, mely megkapta a bankjegykibocsátás jogát. Ezzel megkezdődött a pénzügyi helyzet rendbehozatala. Inflációs politikát folytattak, hogy könnyebben lehessen visszafizetni a vállalkozásokra felvett hiteleket, a jóvátételi kötelezettséget és az ország egyéb terheit. Ennek következtében a korona elértéktelenedett és 1927-től új pénzt vezettek be, a pengőt. Megélénkült a magyar gazdaság fejlődése és 1929-ben már 12%-kal múlta felül a háború előtti szintet. Korszerűsödött a vasúti közlekedés, előrehaladt az ország villamosítása. 1920 és 1930 között csökkent hazánk mezőgazdaságban dolgozóinak száma, de még mindig 50% felett volt.

1927-ben kiszélesítették a kötelező betegbiztosítást, aminek következtében a városi munkásság 80-90%-ára kiterjedt a biztosítás. 1928-ban bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítást. 1928-ban létrehozták az Országos Társadalombiztosító Intézetet, az OTI-t. Ám e reformokat a világválság elsöpörte.

Lapozz a további részletekért

1 2