A bethleni konszolidáció II.

Klebelsberg Kunó gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter célul tűzte ki a magyarság kultúrális és szellemi felemelkedését.Ezért 1926-ban népiskolai törvényt fogadtatott el, aminek értelmében 1930-ig három és félezer tanterem és feleannyi tanítói lakás épült meg. Ezenkívül Klebelsberg egyetemi központokká fejlesztette Debrecent, Pécset és Szegedet. 1926-ban új választást tartottak és ezen az Egységes Párt megszerezte a képviselői helyek 60%-át.

Bethlennek gondot okozott a kormánypárt Gömbös Gyula által vezetett csoportja, melynek tagjai túl liberálisnak tartották Bethlen politikáját. Ezért Gömbös, Zsilinszky Endre, Eckhardt Tibor, Kozma Miklós és társaik 1923-ban kiléptek az Egységes Pártból és megalakították a Nemzeti Függetlenségi Pártot, a fajvédő pártot. A fajvédőknek azonban nem sikerült elég támogatottságot szerezniük, s nem tudták elnyerni Horthy rokonszenvét sem, aki Bethlen mellé állt.

Bethlen politikáját egyre jobb szemmel nézték külföldön. Először sikerült lazítani a kisantant szorítását, majd az olaszokkal 1927-ben örök barátsági és együttműködési szerződést kötött. Ezt Bethlen és Mussolini Rómában írt alá. Nagy jelentősége volt, mert Olaszország győztes állam volt. Egyébként a magyar külpolitika számára más lehetőség nem volt, csak a vesztes országokkal való együttműködés. 1928-ban létrejött a magyar-lengyel szerződés, melynek kapcsán Pitsudski marsall, Lengyelország vezetője kijelentette, hogy támogatja Magyarországot a revízió elérésében. Ugyanis a két világháború közti magyar politika meghatározó törekvése volt a trianoni békeszerződés megváltoztatása (revíziója). Ám a magyar politika meghatározó erői az egykori történelmi Magyarország helyreállítását tűzték ki célul, tehát ők nem csak a magyar nemzetiségű területeket akarták visszacsatolni Magyarországhoz. Azonban az ez irányú terveknek véget vetett a kibontakozó gazdasági világválság.