Szóelemek

https://youtu.be/elD-eDwPqYc

Morféma:

(szóelem), a nyelv legkisebb, érzékelhető hangtestből álló, önálló jelentéssel bíró egységei: szavak és toldalékok.

Szótári szó (lexéma):

a szókészlet egy tagja, a nyelv egysége.

Szóalak:

a mondat egyik építőeleme, a beszéd egysége.

A MORFÉMÁK CSOPORTOSÍTÁSA ALAKI ÖNÁLLÓSÁG SZERINT:

1.: Szabad morfémák:

Más szóelemektől függetlenül, önállóan is előfordulhatnak.

A szótári szó:

A teljes szóalak kiindulópontjaként szótőnek nevezzük.

A szótövek csoportosítása:

Kötöttség szerint:

– szabad szótő, – kötött szótő (bokr-).

Alakok száma szerint:

– egyalakú szótövek (ír, olvas), – többalakú (változó) szótövek (bokor–bokr, mocsár–mocsar).

        Toldalékoltság szerint:

– abszolút szótő (csal-atkozhatnának), – relatív szótő (csalatkozhat-nának).

Hangalak szerint:

– hangzóhiányos (pl. töröl-törlő, pereg-pergő), – v-tövű igék: – nő-növ, lő-löv, – sz-v tövű igék: tesz, vesz, hisz, lesz, visz, eszik, iszik, – fekszik-fekvő, alszik-alvó.

További részekre nem bontható, ún. elemi szó.

 

2.: Félszabad morfémák: (viszonyítószó, viszonyszó, álszó)

Önállóan nem fordulnak elő, csak más szótövekkel együtt, bár velük nem olvadnak össze. Jelentésük járulékos jellegű. Álszintagmákban szerepelnek. Pl.: igekötők, névutók, névelők.

3.: Kötött morfémák:

Csak más morfémákhoz kapcsolódva előforduló toldalékok.

Zéró morféma: pl. a kijelentő mód jele.

Záró morféma: pl. a határozói igenév képzője (-va, -ve, -ván, -vén).

A TOLDALÉKOK:

KÉPZŐK:

Általában a szótő után az első helyen állnak (kivétel: mély|e|bb|ít).

Szerepük:

– teljesen új jelentésű szót hozhatnak létre, – megváltoztathatják a szó szófaját, mondatbeli helyét, – megváltoztathatják a szó bővíthetőségét, bővítményeit.

Általában kapcsolódhat hozzájuk újabb képző, jel vagy rag (kivétel: -va, -ve, -ván, -vén, mert ezek zárómorfémák).

Ige * ige

– műveltető: -at, -et, -tat, -tet, – visszaható: -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kezik, -közik, -ódik, -ődik, -ó(d)zik, -ő(d)zik, – szenvedő: -atik, -etik, -tatik, -tetik, – ható: -hat, -het, – gyakorító: -gat, -get, -gál, -gél, -dos, -des, -dös, -kod, -ked, -köd, -dogál, -degél, -dögél, – mozzanatos igék: -n, -int, -ll, -csillan, -csavarint, -sugall, – kezdő igék: -d, -l, -dul, -dül, -éled, -szólal, -kondul, -csendül.

Névszó * ige

– vmilyen eszközt használ: -l, -z, – vmivel ellát: -l, -z, – vmit fog, gyűjt, szed: -ászik, -észik, -zik, – vmilyen módon viselkedik: -kodik, -kedik, -ködik, – vmilyennek mond, gondol: -l, -ll, – vmilyenné tesz: -ít, – vmilyenné lesz, válik: -ul, -ül, -odik, -edik.

Ige * névszó

– cselekvés folyamata: -ás, -és, – cselekvés eredménye: -at, -et, -mány, -mény, -vány, -vény, – képesség, tulajdonság: -ékony, -ékeny, -ánk, -énk, – képesség, tulajdonság hiánya: -tlan, -tlen, – főnévi igenév: -ni, – melléknévi igenév: -ó, -ő, -tt, -t, -andó, -endő, – határozói igenév: -va, -ve, -ván, -vén.

Névszó * névszó

– foglalkozás: -s, -ász, -ész, – gyűjtőnév: -ság, -ség, – elvont fogalom: -ság, -ség, – kicsinyítés, becézés: -ka, -ke, -cska, -cske, – asszonynév: -né, – valamivel ellátott: -s, -ú, -ű, – valaminek híjával elvő, vmitől megfosztott: -tlan, -tlen, -talan, -telen, – valahová tartozó: -i, – mértéket jelölő: -nyi, – törtszámnév: -d, – sorszámnév: -dik.

JELEK:

A képzők után és a ragok előtt vannak (kivétel: mély|e|bb|ít). Egynél több is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek.

Nem hoznak létre új szótári szót, nem változtatják meg a szó szófaját, mondatbeli szerepét, de egy-egy nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítják a szótő jelentését (pl. idő, mód, számbeliség).

– ige módjelei (*; -na, -ne, -ná, -né; -j), – ige idejének jelei: -t, -tt, – alap-, közép-, és felsőfok jele: -bb, leg-…-bb, – birtokos személyjelek: -m, -d, -a, -e, -ja, -je; -nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük (+többes szám), a több birtok jele: -i, – birtokjel: -é (a birtokoshoz járul), – a többes szám jele: -k, -i.

RAGOK:

A szóalak zárómorfémái, más morféma nem állhat utánuk, és egy ragnál több nem lehet egy szóalakban. A ragok meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét. – ige alanyi (-k; -sz; *; -unk, ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek) és tárgyas szemályragjai (-m; -d; -ja, -i; -juk, -juk; -játok, -itek; -ják, ik), – tárgyrag: -t, – határozóragok: -ban, -ben, -ból, -ből, -ba, -be, -on, -en, -ön, -ról, -ről, -na-, ne, -nál, -nél, -tól, -től, -hoz, -hez, -höz- nak – nek – ig, – kor, -szor, -szer, -ször, -ul-, ül-, képpen, -képp, -ként, -val,  -vel,-vá-, -vé, -ért, – birtokos jelző ragja: -nak, -nek.Elő- vagy kötőhangzók: (álmorfémák) A toldalékok előtt a mássalhangzótorlódás elkerülésére egy rövid magánhangzó jelenhet meg.