A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Szóelemek

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
3585
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-22 Küldd tovább
  Letöltés

Morféma:

(szóelem), a nyelv legkisebb, érzékelhető hangtestből álló, önálló jelentéssel bíró egységei: szavak és toldalékok.

 

Szótári szó (lexéma):

a szókészlet egy tagja, a nyelv egysége.

 

Szóalak:

a mondat egyik építőeleme, a beszéd egysége.

 

A MORFÉMÁK CSOPORTOSÍTÁSA ALAKI ÖNÁLLÓSÁG SZERINT:

1.: Szabad morfémák:

Más szóelemektől függetlenül, önállóan is előfordulhatnak.

 

A szótári szó:

A teljes szóalak kiindulópontjaként szótőnek nevezzük.

 

A szótövek csoportosítása:

Kötöttség szerint:

- szabad szótő,
– kötött szótő (bokr-).

 

Alakok száma szerint:

- egyalakú szótövek (ír, olvas),
– többalakú (változó) szótövek (bokor–bokr, mocsár–mocsar).

 

        Toldalékoltság szerint:

- abszolút szótő (csal-atkozhatnának),
– relatív szótő (csalatkozhat-nának).

 

Hangalak szerint:

- hangzóhiányos (pl. töröl-törlő, pereg-pergő),
– v-tövű igék: – nő-növ, lő-löv,
– sz-v tövű igék: tesz, vesz, hisz, lesz, visz, eszik, iszik,
– fekszik-fekvő, alszik-alvó.

További részekre nem bontható, ún. elemi szó.

 

2.: Félszabad morfémák: (viszonyítószó, viszonyszó, álszó)

Önállóan nem fordulnak elő, csak más szótövekkel együtt, bár velük nem olvadnak össze. Jelentésük járulékos jellegű.
Álszintagmákban szerepelnek. Pl.: igekötők, névutók, névelők.

 

3.: Kötött morfémák:

Csak más morfémákhoz kapcsolódva előforduló toldalékok.

Zéró morféma: pl. a kijelentő mód jele.

Záró morféma: pl. a határozói igenév képzője (-va, -ve, -ván, -vén).

 

A TOLDALÉKOK:

KÉPZŐK:

Általában a szótő után az első helyen állnak (kivétel: mély|e|bb|ít).

Szerepük:

- teljesen új jelentésű szót hozhatnak létre,
– megváltoztathatják a szó szófaját, mondatbeli helyét,
– megváltoztathatják a szó bővíthetőségét, bővítményeit.

Általában kapcsolódhat hozzájuk újabb képző, jel vagy rag (kivétel: -va, -ve, -ván, -vén, mert ezek zárómorfémák).

 

Ige * ige

- műveltető: -at, -et, -tat, -tet,
– visszaható: -kodik, -kedik, -ködik, -kozik, -kezik, -közik, -ódik, -ődik, -ó(d)zik, -ő(d)zik,
– szenvedő: -atik, -etik, -tatik, -tetik,
– ható: -hat, -het,
– gyakorító: -gat, -get, -gál, -gél, -dos, -des, -dös, -kod, -ked, -köd, -dogál, -degél, -dögél,
– mozzanatos igék: -n, -int, -ll, -csillan, -csavarint, -sugall,
– kezdő igék: -d, -l, -dul, -dül, -éled, -szólal, -kondul, -csendül.

 

Névszó * ige

- vmilyen eszközt használ: -l, -z,
– vmivel ellát: -l, -z,
– vmit fog, gyűjt, szed: -ászik, -észik, -zik,
– vmilyen módon viselkedik: -kodik, -kedik, -ködik,
– vmilyennek mond, gondol: -l, -ll,
– vmilyenné tesz: -ít,
– vmilyenné lesz, válik: -ul, -ül, -odik, -edik.

 

Ige * névszó

- cselekvés folyamata: -ás, -és,
– cselekvés eredménye: -at, -et, -mány, -mény, -vány, -vény,
– képesség, tulajdonság: -ékony, -ékeny, -ánk, -énk,
– képesség, tulajdonság hiánya: -tlan, -tlen,
– főnévi igenév: -ni,
– melléknévi igenév: -ó, -ő, -tt, -t, -andó, -endő,
– határozói igenév: -va, -ve, -ván, -vén.

 

Névszó * névszó

- foglalkozás: -s, -ász, -ész,
– gyűjtőnév: -ság, -ség,
– elvont fogalom: -ság, -ség,
– kicsinyítés, becézés: -ka, -ke, -cska, -cske,
– asszonynév: -né,
– valamivel ellátott: -s, -ú, -ű,
– valaminek híjával elvő, vmitől megfosztott: -tlan, -tlen, -talan, -telen,
– valahová tartozó: -i,
– mértéket jelölő: -nyi,
– törtszámnév: -d,
– sorszámnév: -dik.

 

JELEK:

A képzők után és a ragok előtt vannak (kivétel: mély|e|bb|ít). Egynél több is járulhat a szótőhöz, de utánuk csak ragok következhetnek.

Nem hoznak létre új szótári szót, nem változtatják meg a szó szófaját, mondatbeli szerepét, de egy-egy nyelvtani jelentésmozzanattal gazdagítják a szótő jelentését (pl. idő, mód, számbeliség).

- ige módjelei (*; -na, -ne, -ná, -né; -j),
– ige idejének jelei: -t, -tt,
– alap-, közép-, és felsőfok jele: -bb, leg-…-bb,
– birtokos személyjelek: -m, -d, -a, -e, -ja, -je; -nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük (+többes szám), a több birtok jele: -i,
– birtokjel: -é (a birtokoshoz járul),
– a többes szám jele: -k, -i.

 

RAGOK:

A szóalak zárómorfémái, más morféma nem állhat utánuk, és egy ragnál több nem lehet egy szóalakban.
A ragok meghatározzák a szavak mondatbeli szerepét.
– ige alanyi (-k; -sz; *; -unk, ünk; -tok, -tek, -tök; -nak, -nek) és tárgyas szemályragjai (-m; -d; -ja, -i; -juk, -juk; -játok, -itek; -ják, ik),
– tárgyrag: -t,
– határozóragok: -ban, -ben, -ból, -ből, -ba, -be, -on, -en, -ön, -ról, -ről, -na-, ne, -nál, -nél, -tól, -től, -hoz, -hez, -höz- nak
– nek – ig, – kor, -szor, -szer, -ször, -ul-, ül-, képpen, -képp, -ként, -val,  -vel,-vá-, -vé, -ért,
– birtokos jelző ragja: -nak, -nek.Elő- vagy kötőhangzók: (álmorfémák) A toldalékok előtt a mássalhangzótorlódás elkerülésére egy rövid magánhangzó jelenhet meg.

Az egy szótőből képezhető szóalakok száma és az alakok egymáshoz való viszonya alakrendszert alkot.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!


Hozzászólások (2)


Ezt olvastad már?
Azonosság, egyértelműség, többértelműség

Az azonos alakúságot, többértelműséget, rokonértelműséget a nyelv különböző szintjein vizsgálhatjuk...

Close