A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A mondat modalitása és a mondatfajták

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
2804
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-22 Küldd tovább
  Letöltés

A mondat a szöveg és beszéd egysége, kapcsolatot teremt a beszélő, a hallgató és a valóság között, a közlést egy teljes jelentésmozzanattal viszi tovább, kifejezi a beszélő nyelvi igényességét.

A mondat jelentése a közlésben többrétegű:

 

a., A mondatot alkotó nyelvi jelek jelentésének összessége, illetve az ezt árnyaló másodlagos jelentés – ez a mondat tartalma.
b., Az a szándék, amelyet a beszélő a mondat megalkotásával meg akar valósítani (pl.: tájékoztatás, felhívás, kérés, érzelem kifejezése).
c., Az a szándékolt hatás, amit a mondat a hallgatóra gyakorol. (pl.: megnevetteti, elgondolkoztatja stb.).
A beszélőnek a valósághoz való viszonya és szándéka erősen hat a mondatok nyelvi megformálásának módjára, és az ezen alapuló eltérő kifejezésmódot nevezzük a mondat modalitásának.

 

A mondat modalitása ötféle lehet:

 

Kijelentő mondat: Nyugodt hangú megállapítást, közlést fejez ki, tájékoztat. “Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.” (Petőfi: Az Alföld).

Kérdő mondat: Kérdezünk, tudakolunk valamit.

– kiegészítendő kérdés: hiányos ismeretet kívánunk kiegészíteni.
– eldöntendő kérdés: bizonytalan ismeretre kérdezünk rá. “Mi dolgunk a világon?” (Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban).

Felkiáltó mondat: Érzelem kifejezése. “Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!” (Petőfi: A puszta télen); Szabadság, szerelem!

Óhajtó mondat: Vágyat, óhajtást fejez ki, jellemző a feltételes mód használata.

Felszólító mondat: Kérést, biztatást, felszólítást, parancsot fejez ki. A beszélő gyakran megszólítással hívja föl annak a figyelmét, akihez a felszólítást intézi. Jellemző a felszólító mód. “Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar!” (Vörösmarty: Szózat).

A magyar nyelvben a mondatfajták megformálásának legfőbb nyelvi eszközei: az igemódok, a mondatfonetikai eszközök (hanglejtés, hangsúly, szünet, hangmagasság), írásban az ezekre utaló írásjelek, bizonyos lexikai elemek (módosítószók, névmások, indulatszók).

 

A MONDATFAJTÁK SZERKESZTETTSÉG SZERINT

 

A mondat lényegi tulajdonsága a szerkesztettsége, a nyelvi eszközök összekapcsolása a nyelv szabályrendszere alapján, az adott beszédhelyzetnek megfelelően.

A szerkesztettség szerint a mondat lehet:

– tagolt:

– teljes (az alanyi ás állítmányi rész felismerhető):

 

– egyszerű:

– tőmondat (alany és állítmány),

 

– bővített mondat,

– összetett:

– alárendelő

(* bővítmény helyettesíthető, kivéve az igei állítmányt),

– mellérendelő:

– kapcsolatos: a tagmondatok között kapcsolat van, (*; és, s, meg, is, sem, se; is–is, sem–sem, se–se; nemcsak–hanem…is),

– ellentétes, a tagmondatok tartalma között ellentmondás, szembeállítás van, (de, azonban, ellenben, mégis, mégsem, hanem),

– választó, a tagmondatok lehetőségei közül választani lehet, (vagy; vagy–vagy, akár–akár),

– következtető, a második tartalma az elsőből levont következtetés (ezért, tehát, ennélfogva).

– magyarázó, a második az első magyarázatát adja (ugyanis, hiszen, tudniillik), vagy bővebben, kifejti (azaz, vagyis),

– hiányos (az alany és/vagy az állítmány hiányzik, de kiegészíthető),

 

– tagolatlan

(csak a beszédhelyzetben érthető; alannyal és állítmánnyal, nem egészíthető ki), pl.: Rajta!, Igen.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
A képszerűség elemei, stíluseszközei #2

A szépirodalom sajátos kommunikáció. Tartalma mélyebb, sűrítettebb, eredetibb, mint a...

Close