A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A Napfogyatkozás

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Közép Kedvencekhez
Megnézték:
3911
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-17 Küldd tovább
  Letöltés

A teljes napfogyatkozás az egyik leglátványosabb természeti jelenség. Sajnos a Föld felszínének egy adott pontjáról ritkán látható. Hazánkból utoljára 1842. július 8-án látszott teljes napfogyatkozás, és az 1999. augusztus 11-i jelenség  után legközelebb 2081. szeptember 3-án lesz megfigyelhető.

A teljes napfogyatkozás ritka jelenség,  látványa lenyűgöző, és egy életre szóló emlékkel szolgál.A napfogyatkozások alkalmával a Föld felszínének egy adott területéről nézve a Hold részben vagy egészen eltakarja a Napot — azaz a Hold árnyéka a Földre vetül. Ehhez megfelelő geometriai körülmények kellenek, melyek nem adódnak gyakran. Emellett a holdárnyék a Föld felszínének csak egy kis területére esik. Emiatt egy adott helyről viszonylag ritkán — statisztikailag 410 évente — látszik teljes napfogyatkozás. A Hold a Földről nézve közel fél fok átmérőjű. Szerencsés véletlen, hogy a nála sokkal nagyobb, de sokkal távolabb lévő Nap is kb. fél fokosnak látszik az égen. Emiatt a Hold, megfelelő helyzetben a teljes napkorongot el tudja takarni. A Hold a Föld körül kering, átlagosan 384.400 km távolságra.

Különböző viszonyítási rendszerek alapján több keringési időt különböztethetünk meg a Holdnál, ezek 27,2 és 29,5 nap közé esnek. A Holdnak mindig a Nap felé eső oldala kap fényt. A holdfázis nagysága attól függ, milyen mértékben látunk rá a megvilágított oldalra. Amikor a Hold a Földhöz képest a Nap irányában helyezkedik el, a Földről a Hold árnyékos oldalát látnánk — amit nem tudunk megfigyelni. Ekkor van újhold. Ahogy a Hold tovább kering a Föld körül, egyre jobban rálátunk a megvilágított oldalára. A keskeny sarló fokozatosan félholddá dagad (D alakú), ekkor van első negyed, avagy növekvő félhold. Amikor a Földről nézve a Hold a Nappal átellenben van, a teljes megvilágított oldalát látjuk, ekkor van telehold. A továbbiakban megint egyre kisebb részét látjuk a megvilágított oldalnak, majd elérkezünk az utolsó negyedhez. Ekkor a Hold “bal oldala” a megvilágított, alakja a továbbiakban egyre vékonyabb C betűre emlékeztet, azaz csökken.

Napfogyatkozás akkor következhet be, amikor újhold van, ekkor tartózkodik a Hold a Nap irányában. Azonban mégsem látunk minden újhold alkalmával napfogyatkozást. Ennek az az oka, hogy a holdpálya síkja közel 5 fokot zár be a Föld napkörüli pályájával, az ekliptikával. Emiatt néha a holdárnyék a Föld “felett”, néha pedig “alatta” vonul el — ilyenkor nem látható napfogyatkozás. A holdpálya síkja — egyszerűen fogalmazva — rögzített a térben. Így minden évben van két időszak, amikor a pálya helyzete olyan, hogy kísérőnk az újholdkor metszi a földpályát. Ilyenkor figyelhetünk meg napfogyatkozást.

 Amikor a Föld felszínének egy pontjáról nézve a Hold nem takarja el az egész napkorongot, részleges a napfogyatkozás. Ekkor a Nap képe többé-kevésbé “kicsorbul”. A részleges fogyatkozás területére a Holdnak az úgynevezett félárnyéka vetül. Teljes napfogyatkozás alatt — melynek tartamát totalitásnak is nevezik — a Hold az egész napkorongot eltakarja. Ennek látványa gyökeresen különbözik a részleges fogyatkozásétól, és nagyságrendekkel felülmúlja azt. A teljes fogyatkozás a Föld felszínének csak egy korlátozott területéről látható, és onnan is csak rövid ideig.     A napfogyatkozásoknak egy sajátos esete a gyűrűs napfogyatkozás. Ennél a Hold látszó mérete kisebb a Napénál, és nem tudja azt eltakarni. Ez azért fordulhat elő, mert a Hold és a Nap földtávolsága változik, és így látszó méretük sem állandó. A gyűrűs fogyatkozás maximumakor is látszik a Nap egy keskeny gyűrű formában.

 

1. A megfigyelés eszköze

A napfogyatkozás megfigyelésénél nagyon körültekintőnek kell lenni. Egyetlen hibáért, helytelen megfigyelési módért akár szemünk világával is fizethetünk! A Nap rendkívül erős sugárzást bocsát ki a látható tartományon kívül is. A részleges fázis alatt — egészen az utolsó pillanatig, amíg a Hold az egész napkorongot le nem takarja — a Napba közvetlenül tilos belenézni. Meglepő módon a Nap fénye még akkor is vakítóan erős, amikor már csak egy keskeny sarló látszik belőle. A részleges fogyatkozás alatt szabadszemmel, vagy távcsővel kizárólag megbízható forrásból szerzett (és a távcsőre megfelelően rögzített) szűrőkkel nézhetünk közvetlenül a Napba. Napszűrőnek alkalmas például a hegesztőüveg, illetve a gyári szűrő.

A Nap megfigyelésére szigorúan tilos túlexponált negatívot vagy diafilmet, napszemüveget, floppy lemezt, kormozott üveget használni. Ezek egyes hullámhosszakon gyengítik a napfényt, viszont nem szűrik ki az összes káros sugarat. Használatukkor a Napot halványnak látjuk, kitágul a pupillánk, miközben a láthatatlan káros sugarak szétroncsolják az ideghártyát, és súlyos látáskárosodást, illetve vakságot okoznak. Szemünk épsége mindennél fontosabb, ezért ne sajnáljuk a pénzt egy megbízható napszűrőre.

A Nap képét egy apró lyukon is kivetíthetjük, ez az ún. kamera obscura. Egy átlátszatlan papíron egy tűhegynyi lyukat szúrunk. Ezen keresztül fél-egy méter távolságban fehér lapra kivetíthetjük a Nap apró képet. A módszert a fogyatkozás részleges fázisa alatt alkalmazhatjuk. Hasonló jelenség figyelhető meg a fák árnyékában, ahol a levelek alkotta kis lyukakon át vetül a napkép a földre .A fogyatkozás távcsöves megfigyelésekor nagyon körültekintőnek kell lenni. Csak megbízható forrásból beszerzett objektív szűrőt használjunk, melyet erősen rögzítsünk az objektívre, nehogy valaki véletlenül lelökje. Biztonságosabb, ha a Nap képét egy papírlapra vetítjük, melyet a távcső okulárja mögé helyezük 30-50 cm-el. A kivetítéshez ragasztott lencsékből álló okulárt ne használjunk, és próbáljuk megelőzni, hogy a távcső túlságosan átmelegedjen. Szerencsére a fogyatkozás leglátványosabb időszakának, a totalitásnak a megfigyeléséhez semmilyen szűrő nem szükséges. Amikor a Hold teljesen eltakarta a napkorongot, szamadszemmel, vagy távcsővel is nyugodtan vizsgálhatjuk a Nap környékét, és a különböző jelenségeket. Egyetlen dologra figyeljünk: ha távcsővel vizsgáljuk a Hold pereme melletti látnivalókat, a teljesség vége előtt több másodperccel fejezzük be a nézelődést. A Hold korongja mögül elővillanó Nap a távcsőben egy töredék másodperc alatt megvakíthat bennünket!

 

2. A napfogyatkozás  megfigyelésének módszere

A részleges és a teljes napfogyatkozás alatt törekedjünk arra, hogy minél több látnivalót figyeljünk meg. A teljesség fázisa előtt szűrővel a Nap fogyását, szabadszemmel a táj változását követhetjük. A legtöbb érdekesség a totalitás rövid ideje alatt látható. Ilyenkor érdemes észnél lenni, ugyanis könnyen elhalaszthatunk néhány ritka jelenséget. Érdemes ösztönösen “körbe pillantani” magunk körül. Azaz figyeljük meg a Nap helyén mutatkozó sötét foltot, és a látványos napkoronát. Ha kézi távcsövünk van, azzal is vizsgáljuk meg a napkoronát, esetleg a Nap peremén látható protuberanciákat, ha éppen szerencsénk lesz és látszik majd ilyen. Szabadszemmel tekintsünk körbe az égen, keressük meg a fényesebb bolygókat és csillagokat. Nézzünk körül a horizonton, lássuk meg a látóhatáron ülő sárgás-vöröses sávot. Emellett nézzük meg a táj fényviszonyait, és a fülünket sem árt kinyitni. A növény- és az állatvilág különös módon reagál a fogyatkozásra, azt hiszik ugyanis, hogy eljött az éjszaka.

 

3. Mit láthatunk a napfogyatkozáskor?

3.1 A részleges fogyatkozás

Az 1999. augusztus 11-i napfogyatkozás részleges fázissal kezdődött .  Ilyenkor a Hold a napkorong jobb oldali, azaz nyugat felé eső peremére kezd “rákúszni”. Eleinte egy apró “horpadás” formájában látszik a jelenség. Szabad szemmel — megfelelő szűrővel — ez az előrejelzett időpont után néhány perccel vehető észre. A részleges fázis kb. másfél órán át tart a teljességig. Ezalatt eleinte igen lassan telnek a percek, miközben a Nap fokozatosan közelít a sarló alakhoz. A teljesség közeledtével az ég kékje lassan sötétedni kezd, megváltoznak a fényviszonyok, változik a táj színe, megvilágítása. A teljesség előtt kb. negyed órával a nyugati égrész láthatóan sötétebb, mint a keleti. Nyugatról közeledik a holdárnyék, melynek sötét tömege egyre mélyebb színt okoz nyugat felé. Érdemes rendszeresen körülpillantani, megvizsgálni a táj és az ég látványát. A totalitás felé közeledve a nyugati égrész sötétedése egyre feltűnőbb lesz. Lassan a Nap körül is sötétebb lesz az ég — pedig a keskeny napsarló még mindig vakítóan fényes.

 

3.2 A teljes fogyatkozás előtti másodpercek

A teljes fogyatkozás kezdete előtti felgyorsulnak az események, az égbolt egyre gyorsabban sötétedik. Ha szerencsénk és megfelelő kilátásunk van, a teljesség előtti percekben megpillanthatjuk a felszínen a nyugat felől közeledő óriási holdárnyékot. Az utolsó másodpercekben — megfelelő körülmények esetén — a Föld felszínén hullámzó sávok jelenhetnek meg, melyek egy napsütötte medence alján látható hullámzó fénysávokra emlékeztetnek. Ezeket az árnyéksávoknak nevezett képződményeket a légköri turbulenciák, hullámzások okozzák, melyek ide-oda fókuszálják a napsarló képét.

Az utolsó másodpercekben a Napból maradt keskeny sarló is több darabra szakad. Ennek az az oka, hogy a Hold felszíne egyenetlen, így a Hold peremén mutatkozó hegyek, völgyek több részre osztják a keskeny napsarlót. Ezt nevezik Baily-féle gyöngyfüzérnek. Megjelenése nagyon gyorsan változik, az utolsó pillanatban csak a legmélyebb völgyön süt át a Nap fénye, csak ez látszik a napkorongból. Ezt nevezik gyémántgyűrűnek.

 

3.3 A totalitás

A totalitás a teljes fogyatkozás időtartama. Ekkor a Hold teljesen eltakarja a napkorongot, így szűrő nélkül figyelhetjük a jelenségeket. Az égbolt elsötétül, de nem teljesen. Láthatóvá válik a Naphoz közeli Merkúr és Vénusz, esetleg északnyugaton, alacsonyabban a Szaturnuszt is megpillanthatjuk. Emellett feltűnik néhány az égbolt legfényesebb csillagai közül. Érdemes a horizonton is körbetekinteni. Körös körül, a látóhatár felett világos, sárgás-vöröses sávot látunk. Ez a légkörnek a holdárnyékon kívüli része, amely már kap napfényt. A fogyatkozás egyik leglátványosabb eleme a Nap helye, mely teljesen sötét. Ez a Hold árnyékos oldala, mely ilyenkor nem kap napfényt. Ritkán halvány fényben derengve néhány alakzata kivehető.

Ezt nevezik hamuszürke fénynek, mely a Föld légköréről a Hold árnyékos oldalára, majd onnan ismét a Földre verődő fénytől keletkezik. Rendkívüli a napkorona látványa. Ez egy halvány, általában szálas szerkezetet mutató, gyöngyházszínű — azaz néha több, nehezen meghatározható színben pompázó — képződmény, mely sugár alakban veszi körül a Napot. Ez a Nap ritka külső légköre, melynek anyaga napszélként folyamatosan áramlik ki a bolygóközi térbe. A Nap mágneses erővonalai mentén gyakran szálas szerkezetet figyelhetünk meg a napkoronában. A totalitás kezdetekor a Nap keleti, azaz baloldali peremén távcsőben — szerencsés esetben szabad szemmel is láthatóan — néhány piros folt is feltűnik. Ezek az ún. protuberanciák, melyek hatalmas méretű, akár a Földnél is sokkal nagyobb lebegő gázhidak. Anyagukat a Nap felszíne felett, a kiemelkedő mágneses erővonalak tartják lebegő állapotban. Protuberanciák a totalitás vége felé a nyugati, azaz a jobboldali részen látszanak inkább. Nehéz megfigyelni, de kedvező esetben megpillanthatjuk a Nap légkörének a fotoszféra feletti “vékony” vöröses rétegét, a kromoszférát. Észrevételére a totalitás végén, a napkorong előbukkanása előtti pillanatban van esély.

A totalitás alatt általában több fokot esik a hőmérséklet, gyakran feltámad a szél, és hirtelen feltűnően csönd lesz. Mind az állatok, mind az emberek szokatlanul viselkednek. A táj elsötétedik, de nem annyira, hogy a tárgyakat ne ismerjük fel. Az égbolt látványa a horizonton körbefutó fénylő sávtól, a gyenge fényű napkoronától, és a sötét Holdtól sejtelmessé válik.

 

3.4 A teljes napfogyatkozás után

A teljes fogyatkozás végeztével a Hold nyugati, azaz a jobboldali peremen vakító villanással előbukkan a napkorong. A Hold egyenetlen pereme miatt több részletben jelenik meg, melyek gyorsan összeolvadnak. A kivillanó napkorong a látványos totalitás végét jelenti, gyakran mégis ujjongással üdvözli a tömeg a Nap “újjászületését”. A totalitás után a korábban említett eseményeket figyelhetjük meg, csak fordított sorrendben…

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az avantgárd mozgalmak

Az avantgárd (előőrs) mozgalmak szakítottak a hagyományos művészettel, a művészi...

Close