A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Friedrich Nietzsche

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
3198
Nyomtasd
Dátum: 2007-12-30 Küldd tovább
  Letöltés

Friedrich Nietzsche (1844-1900)

Protestáns lelkész családban született a Lützen melletti Röckenben. Apja mélyen vallásos szellemben nevelte, de apját egy baleset folytán hamar elvesztette (s ettõl kezdve -5 éves korától- az otthoni légkört a család nõtagjai -nagyanyja, a két nagynéni, a fiatal anya és a hug- határozták meg). 1864-ben beiratkozott a bonni egyetemre, ahol teológiát és klasszika filologiát hallgatott, majd Lipcsében folytatta tanulmányait, ezenközben megismerkedett Scopenhauer fõmûvével (A világ mint akarat és képzet), s személyes barátságot kötött Wagnerrel. Az egyetemen olyan kiemelkedõ teljesítményt nyújtott, hogy még egyetemi fokozata megszerzése elõtt klasszika-filologia professzori címet kapott a baseli egyetemen. Itt Jacob Burckhardt védõszárnyai alatt igen termékeny munkát végezhetett: Homérosz és a klasszika-filologia c. székfoglaló elõadása után megírta A tragédia születése c. mûvét.1870-ben önkéntes betegápolóként részt vett a porosz-francia háborúban, de súlyosan megbetegedett, s ekkor visszatért Baselbe. Ekkor írta meg a Korszerûtlen elmélkedéseket, melyek a kortárs filológusokat és filozófusokat vitára is késztette. 1876-tól egyre súlyosabbá válik a betegsége -fej- és szemfájása állandó hányingerrel jár együtt-, s 1879-ben már baseli katedráját is feladni kényszerül. Ettõl kezdve többnyire elvonultan él a svájci szanatóriumban, bár idõnként utazásokra indul -pl. Sziciliába és Nizzába. Ekkortájt írta (1884-1884) az Im-ígyen szóla Zarathustra c. mûvét is. 1888-ban elméje teljesen elborul,s így éli le élete hátralévõ idõszakát is. 1899-ben paralitikus rohamot kap, s 1900-ban bekövetkezett haláláig édesanyja, majd nõvére, Elisabeth ápolja.( Mûveit is nõvére rendezte kiadás alá -nem minden szubjektivitástólmentesen.)

Fõbb mûvei: A tragédia születése (1872), Korszerûtlen elmélkedések (1873-1876), A vidám tudomány (1881-1887), Im-ígyen szóla Zarathustra (1883-1891), Az Antikrisztus (1888), A hatalom akarása (1884-1888), Ecce homo (1888)

Nietzsche filozófiai tevékenységét három szakaszra lehet bontani: 1) Romantikus-esztétikai periódus (1869-1876):a zenét tekinti az életigenlés kifejezõdésének, s a filozófust, a mûvészt és a szentet tartja követendõ példának. Ezt az életszakaszt a schopenhaueri mûvek, Wagner zenéjének hatása, valamint a klasszika-filológiai vizsgálódások jellemzik. A tragédia születése c. mûvében a görögség elementáris erõinek az apollónit és a dionüszoszit tartja, melyek az antik tragédiában harmonikus szintézist alkotnak. Míg az apollónia a mértékletesen ésszerût szimbolizálja, a dionüszoszi a tomboló (alkotó?) mámort, a kicsapongást. Segítségükkel voltak képesek a görögök a pesszimizmust dionüszoszi módon legyõzni a mûvészet útján. A tragédia viszont hanyatlásnak indult a szókratészi racionális filozófiaés az euripidészi drámák révén. Ennek a tragikus kultúrának (apollóni-dionüszoszi egységnek) a ismételt megvalósulását remélte Wagner zenéjétõl. Saját korának kritikáját a négy korszerûtlen elmélkedésben nyilvánította ki. 2) Pozitivista Szakasz: (1876-1882): Nietzsche ezt az alkotó kkorszakát a “délelõtt filozófiájaként” jellemezte.Szembefordult a metafuzikával, a hagyományos metafizikai értékrendszereket (vallási, etikai nézeteket)elutasította. Az optimális nyelvi formát az aforizmában találta meg, kiemelte a nyelv jelentõségét, s ráirányította a figyelmet az erkölcs relativitására (történelmi, társadalmi meghatározottságára), a keresztény vallás tarthatatlan állapotára. A kereszténység kritikája során említette meg azt is, hogy az ember elpuhulásában nagy szerepe volt a kereszténységnek, hiszen túlvilági ígéretekkel hitegetett, képmutatóvá vált, s az antik hagyományok paradox dogmatikai rendszerét alakította ki. Ennek kapcsán említette meg a Vidám tudomány 18. aforizmájában: “Isten halott. És mi öltük meg.” Isten halála egyúttal az ember felmagasztalását is jelenti, hiszen új értékek teremtõjeként jelenhet meg. (A kultúra reformját ekkor még Nietzsche a pozitivista tudományoktól várta.) 3) Etikai periódus (1883-1888): Filozófiájának betetõzése, hiszen már nemcsak láttatja korának problémáit, hanem a megoldás lehetõségét is felvillantja -legfõképp az Im-ígyen szóla Zarathustra c. mûvében. Szerinte a szellemnek három átváltozáson kell keresztül mennie: a)teve állapot: türelmesen viseli az öreg erkölcs terhét, b) oroszlán: a szabadság megteremtése, a kötelességek elutasítása, az én vállalása, c: gyermek: a teremtés játékát játsza. Ennek során elutasította a hagyományos nyugati értékrendet: “Bálványokat (ez az én szavam az ideálokra) ledönteni, ez az én mesterségem.” A bálványok helyét az élet foglalja el Nietzsche bölcseletében: az életet elsõdleges -voluntarista- jelentésében veszi, mely szembe helyezkedik a görög-keresztény hagyománnyal, s új értékek teremtését, az értékek átértékelését teszi lehetõvé. Az élet evolucionista értelmezése szerint “Az ember még meg nem állapodott állat.” (Túl jón, rosszon), s ennek következtében törekednie kel az átlagembert felülmúló igazi ember, az Übermensch megteremtésére. Az Übermensch szabad, a “föld értelmét” kutatja, erõre, vitalitásra és hatalomra törekszik, elutasítja a szolga-(csorda)erkölcsöt. Ily módon az élet voluntarista aspektusa is megragadható. (Ld. A hatalom akarása). Az élet valójában a hatalom akarása, így ez válik mindenütt uralkodó elvvé, a világfolyamat alapvetõ principiumává, a történelem mozgatórugójává. Az Übermensch az emberi életnek új perspektivát tud kölcsönözni, az eddigi értékeket el kell utasítani (nihilizmus), s az örök visszatérés (“ezt az életet … még egyszer és még számtalan alkalommal meg kell élned …”) (A vidám tudomány) jegyében, s az új értékeket az élet szemszögébõl vizsgálva kell megteremteni.
Nietzsche tevékenységét szenvedélyes elkötelezettség, radikális újítani vágyás és nyelvi mágia jellemzi, s írásainak többértelmûsége miatt sokféle értelmezés lehetséges.
Megteremtette az életfilozófiai irányzatot, melynek központi gondolata a fejlõdés, s ez csak azáltal lehetséges, ha az élet igényeit megunkban tudatosítjuk, s áramlását intenzíven követjük. Az életfilozófia elveti a valóságot eltorzító fogalmakat (mevel a világot merev sémák közé szorítja be) s az egzaktságot követelõ természettudományokat. Módszerévé fogadja viszont az intuiciót, az irracionalista metafizikát. Rendkívül nagyra értékeli az individuumot.
Az életfilozófia irányzatához tartozik még többek közt H.Bergson, O.Spengler, L.Klages.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Aabye Sören Kierkegaard

Aabye Sören KIERKEGAARD: (1813-1855) Kopenhágában született -7 gyermek közül a...

Close