A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


Értékrelativizmus, konvencionalizmus, szubjektivizmus

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
2906
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-25 Küldd tovább
  Letöltés

A gyakorlati filozófiai objektivizmus ‘ellenzékét’ azok a nézetek képezik, amelyek tagadják, hogy lennének olyan gyakorlati mércék, amelyek nem emberi forrásból származnak. Az ilyen nézeteknek igen sok változata van, és maga a központi gondolat is több tézis formájában kifejezhető. Az ‘anti-objektivizmus’ felfogható gyakorlati filozófiai szubjektivizmusként. Ha ezt a megfogalmazást használjuk, arra utalunk, hogy a gyakorlati mércék végső soron azoknak a szubjektív gyakorlati beállítódásait tükrözik, akik a gyakorlati mércéket megfogalmazzák, illetve alkalmazzák. Beszélhetünk azonban konvencionalizmusról is, amikor is arra utalunk, hogy a gyakorlati beállítódások forrása az emberi gyakorlat: azok a (normatív) konvenciók, amelyeket az emberi közösségek kialakítanak, és amelyeket a közösségben élő emberek elkerülhetetlenül elsajátítanak.

A szubjektivizmus és a konvencionalizmus felfogható két elkülönülő nézetként is, elvégre a szubjektivizmus azt vallja, hogy a gyakorlati kérdések megítélése attól függ, hogy a cselekvők, illetve a megfigyelők ‘szubjektíve’ mit tartanak gyakorlati mércének, a konvencionalizmus pedig azt, hogy a gyakorlati kérdések megítélése attól függ, hogy milyen gyakorlati mércék honosodtak meg abban az emberi közösségben, amelyhez a cselekvő, illetve a megfigyelő tartozik. Nem szabad azonban eltúlozni a különbséget. A szubjektvizmus és a konvencionalizmus között igen nagyfokú a szemléleti egység.

A szubjektivista azt állítja, hogy a gyakorlati mércék szempontjából a szubjektív beállítódásnak meghatározó szerepe van, és ez összefér annak elismerésével, hogy a szubjektív beállítódásokat alapvetően azok a gyakorlatok alakítják ki, amelyekben az ember közösségi lényként részt vesz. Nehéz tehát elképzelni érdemi filozófiai vitát a konvencionalisták és a szubjektivisták között. Erre utal az is, hogy az ‘anti-objektivizmus’ történetileg a konvencionalizmus formájában jelent meg. Azok képviselték, akik azt mondták (mint például az ókori görög szofisták némelyike), hogy az emberi törvények változatossága és változékonysága annak a jele, hogy nincsenek természettől fogva adott gyakorlati mércék az ember számára. Ám azokat a megfontolásokat, amelyek ezt a nézetet életre hívták, ma alapvetően a szubjektivista gyakorlati filozófiák képviselik.

Van egy harmadik terminológiai megoldás is arra, hogy megragadjuk az anti-objektivista elkötelezettséget. Ez arra helyezi a hangsúlyt, hogy a gyakorlati kérdésekre adott válaszokat az határozza meg, hogy milyen nézőpontból ítéljük meg őket. Márpedig a gyakorlati kérdéseket illetően nincsenek objektív nézőpontok. A gyakorlati kérdések megítélése tehát viszonylagos: a gyakorlati meggyőződéseket egyfajta ‘relativitás’ jellemzi. Ez a gyakorlati filozófiai relativizmus álláspontja. A relativizmust sem érdemes a szubjektivizmus, vagy akár a konvencionalizmus filozófiai alternatívájának tekinteni. A relativizmus legfeljebb abban különbözik tőlük, hogy egy kicsit másképpen bontja ki nagyjából ugyanazokat a megfontolásokat

A relativizmus legelterjedtebb változata az a nézet, amely a gyakorlati álláspontokat azért tartja relatívnak, mert értékítéletek, illetve értékekkel kapcsolatos elkötelezettségek nyilvánulnak meg bennük, márpedig az értékek nem objektívek. Csak a spekulatív filozófia kérdéseire, illetve a ténykérdésekre lehet objektív érvénnyel válaszolni; az értékeket illetően nincs semmiféle objektív igazság, amit a filozófia vagy a tudomány megállapíthatna. A gyakorlati filozófiai relativizmus tehát értékrelativizmusként jelenik meg.

Az értékrelativizmus, illetve a szubjektivizmus térhódítása az újkori gyakorlati filozófia fejlődésének egyik alapvető mozgatórugója volt az elmúlt mintegy kétszáz évben. Ezt a térhódítást több tényezővel is magyarázhatjuk, ám kettőt közülük mindenképpen meg kell említenünk. Az egyik az életformák gyors pluralizálódása a modernitás társadalmi feltételei között, ami megkerülhetetlenné tette azt a tapasztalatot, hogy az embereket még ugyanabban a közösségben is igen különböző indokok ösztönözhetik cselekvésre.

A másik a modern gondolkodásnak az a sajátossága, hogy a legtöbben a természettudományos megismerést fogadják el a megismerés modell-esetének. Márpedig a modern természettudomány igen szorosan összefügg a modern tényfogalom kialakulásával, valamint azzal a gondolattal, hogy a tudományos megismerés alapvetően (vagy talán mindig) tapasztalati tények megismerését jelenti. Aki ezt elfogadja, az nehezen hiszi el, hogy az értékek is lehetnek objektívek.

Fontos látni, hogy mi az anti-objektivista álláspontok filozófiai tétje. Ha az értékrelativizmusnak, illetve a szubjektivizmusnak igaza van, akkor az a gyakorlati ésszerűség, amelynek a gyakorlati igazolásban meg kellene nyilvánulnia, eléggé illuzórikusnak tűnik. Elvégre ha minden gyakorlati meggyőződés szubjektív értékválasztáson alapul, akkor úgy tűnhet, minden gyakorlati meggyőződés önkényes. Csak azok érthetnek egyet gyakorlati ítéleteinkkel, akik maguk is ugyanazokat a szubjektív értékmeggyőződéseket tették a magukévá, és ők sem az álláspontunk mellett felhozott indokok miatt, hanem a nézetek eleve adott egyezése miatt. A gyakorlati ész terrénuma így irracionális meggyőződések játéktere lesz.

A későbbiekben fontos lesz majd annak elemzése, az értékrelativizmus térhódítása milyen filozófiai tendenciákkal kapcsolódott össze, és milyen filozófiai koncepciókban öltött testet. Valamint az is, hogyan próbálták azt leküzdeni az egyes filozófusok.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az újkori filozófia születési körülményei: a skolasztika válsága

Az újkori filozófia a középkoriból nőtt ki. Ezért szólnunk kell...

Close