A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A vallásról

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: - Kedvencekhez
Megnézték:
1617
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-29 Küldd tovább
  Letöltés

A vallásról

 

1. LÉNYEGE, ELEMEI

A vallásfilozófia: Feladata a természetfelettiről alkotott fogalmaknak, a vallási képzeteknek a filozófia fogalmi rendjébe való átültetése és bölcseleti vizsgálata. A vallás keletkezésének, fennmaradásának okait és feltételeit kutatja, társadalmi szerepét és perspektíváit törekszik feltárni, az egyes vallások általános törvényszerűségeihez kíván eljutni.

A vallás komplex tásadalmi jelenség. A természetfeletti erőkben való oyan hit, amelyet bizonyosságként él meg a vállásos ember. Az egyén szintjén nem pusztán tudati jelenség, hanem a hit által befolyásolt emberi magatartaás, életmód. A társadalom egésze szempontjából pedig sajátos társadalmi kapcsolatokban, viszonyokban létező gyakorlat, és ebből adódóan nagyhatású társadalomszervező, ideológiai erő.

Pszichológiai  értelemben a vallási hit a hit fajfogalma. Vallási értelemben a remélt dolgok bizonyosságként való megélése. Az ember által fizikailag érzékelhető világon kívül van a létezésnek egy magasabb rendű, szellemű szintje. Az ember a testisége révén része a természetnek, ugyanakkor a lelke révén a szellemből is részesedik. Ez a dualisztikus világkép minden hívő ember világnézetének szerves része.

A vallásos ember azonban nem csupán hívő, meg is kíván felelni azoknak az isteni elvárásoknak, amelyek teljesítése révén méltóvá válik a túlvilági, bűntől és kisértésektől megtisztult boldog állapotra.(mennyország, nirvána)

Vallás a hiten alapuló nézetek, ismeretek tételek rendszere és nem utolsó sorban az ezekhez kötődő erős emóció,vallási érzelem. Intézményrendszere:  egyházak, kisebb-nagyobb vallási közösségek. A vallágyakorlás fontos elemei a szertartások, melyek pszichikailag segítenek a vallásos élmény közösségi megélésében.

2. A SZENT FOGALMA

Minden vallás lényege a transzcendens világ tisztelete, amely a hívő ember és a „szent  dolgok” viszonyában fejeződik ki. A Szent fogalmában az ember mindennapi világát meghaladó létrend mutatkozik meg. A Szent megjelenhet térben, időben, tárgyakban, személyekben, könyvekben.

Az ember azt észlelte, hogy a transzcendens világ tőle független, akaratával nem befolyásolható. De nem mond le az Isten – ember viszony közvetett befolyásolásáról. Istennek tetsző magatartaással törekszik annak jóindulatát elnyerni és a kedvező viszonyt, valamint annak következményeit megszolgálni.

3. ISTEN LÉTEZÉSÉRŐL

A vallásos ember hite által bizonyosság a transzcendens lény, Isten ontológiai léte.

Aquinói Tamás öt érvet hozott fel létezésére. Ezek közül az egyik: minden dolognak, történésnek van kiváltó oka. De az itt kiváltó okként szereplő dolognak is kell lennie okának, és így a sor mint oksági sor visszafelé folytatható, de ez nem mehet a végtelenségig, kell lennie egy első oknak, amelynek már nics külső oka, azaz önmagának az oka.

Descartes: él az emberekben egy legtökéletesebb lény fogalma, és ez csak akkor lehetséges, ha ez a lény létezik is.

Némelyek, mint néhány ókori görög szkeptikus, vagy az újkori Kant hajlanak arra, hogy a Teremtő létét kétségbe vonják.

Vallásfilozófiai nézetek:

• Teizmus: Isten létében való teljes bizonyosság

• Deizmus: Isten csak egyszeri teremtő voltában van jelen, az emberiség azóta a maga útján, a maga törvényei szerint fejlődik.

• Ateizmus: A világ keletkezését, rendjét, működését szuverén, immanens törvényeknek alárendelten értelmezi. Számtalan változata létezik a szélsőséges, harcostól a legenyhébb toleráns változatig.

- gyakorlati ateizmus, ellentmond az elméletileg nem tagadott Isten létének.

- elméleti ateizmus, Isten létéről valő szilárd meggyőződés hiánya:

a) negatív ateizmus, Isten nem ismerése,

b) pozitív ateizmus, Isten létének megfogalmazott tagadása:

- dogmatikus ateizmus (előítéleten alapuló)

- kategorikus ateizmus (ellentmondást nem tűrő)

- posztulált ateizmus (az értelem követeli Isten létének tagadását)                                                                  -  szkeptikus ateizmus (kétkedő)

- agnosztikus ateizmus (tagadja Isten létének a megismerhetőségét)            c)  indifferentizmus, közömbösség az Istenkérdést illetően.

Nem feledhetjük e felosztás elméleti jellegét: a konkrét emberről ugyanis vajmi nehezen állapítható meg bizonyossággal, hogy az ateizmus mely fajtájának képviselője.

A társadalomban a vallás jelen van, társadalmi tény.

4. A VALLÁS KELETKEZÉSE, TÖRTÉNETÉNEK FŐBB ÁLLOMÁSAI, VILÁGVALLÁSOK

A vallás a társadalmi fejlődés során jött létre. A mítoszok megjelenése után tételezhetjük fel létrejöttét. A mágia önmagában még nem világmagyarázat, a mítosszal és a mítoszok rendszerré szerveződésével, a mitológiával jön létre az a szellemi alap amelyre egy vallási szerveződés, vallási gyakorlat épülhet.Az elvonatkoztatni képes emberi gondolkodás kialakulásának pillanatától jön létre az a szellemi szint, amelyre épülhet a későbbi vallás.

A syemélyes Istent feltételező vallások keletkezése vagy egy Isten által kiválasztott, magas szellemiségű, karizmatikus személyhez kötődik( Mózes, Mohamed), vagy Isten megtestesüléséhez kapcsolódik (Jézus). Ezek kinyilatkoztatásra épülő vallások. Isten megnyilatkozott a vallásalapítóknak és más kiválasztottaknak; ezek a kinyilatkoztatások képezik az adott vallás tanainak alapját.

A világvallások egy másik csoportja a személyes Istent nem feltételezik. Vallási hitük alapja szerint a világot az örök világtörvény határozza meg, ez biztosítja a világegész harmóniáját. Az embernek ezt kell felismernie és ehhez kell alkalmazkodnia. Hittételeikhez nem a kinyilatkoztatás útján jutottak, hanem a kivételes szellemi adottságú ember saját szellemi erejével képes azok tartalmát felfedezni, mintegy bepillantani a titokba. Buddha neve maga is jelzi ezt, olyan személyt jelent, aki „felébredt”, aki a lét lényegéről szóló tudást  a maga szellemi erejével szerezte meg, saját szellemi erejével érte el a „megvilágosodást”. A fenti vallásokat –tantételeik forrására utalva – megvilágosodáson alalpuló vallásoknak is nevezik.

A hinduizmus a fentiu két csoport egyikébe sem sorolható. Bizonyos irányzatai az istenes vallásokhoz, mások a megvilágosodás vallásaihoz állnak közelebb. Vannak nagy megvilágosodott mestereik, de a bajbajutott emberek segítségére siető Istenmegtestesüléseik is (Krisna, Visnu).

Az istenes vallások többistenhitre és egyistenhitre tagozódnak. Az európai vallásfejlődés a többistenhittől az egyistenhitig való fejlődési utat futotta be. Egyes vallástörténészek szerint ez a vallásfejlődés természete útja. Mások az ősmonoteizmus hívei, ami szerint a politeizmus csupán az  ősi, primitív egyistenhit deformációja, és a mai monoteista vallások az ősi egyistenhithez való visszatérés magasabb fokát jelentik.

A világvallásokat nem csupán a hívők száma alaján emelik ki a többi vallás közül, hanem a döntő ismérveik, az emberiség kultúrájára tett kiemelkedő hatásuk alapján és, hogy a vallásfejlődés útjának egy-egy kiemelkedő állomásai.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az ókori keleti népek kultúrája és filozófiája

Az ókori keleti népek kultúrája és filozófiája, hiedelemvilág, kultusz, indiai,...

Close