A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereső
Szint kereső
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A Gilgames eposz

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
6012
Nyomtasd
Dátum: 2012-05-16 Küldd tovább
  Letöltés

A mítoszok szájhagyomány útján terjedtek, eredeti szövegük tehát ismeretlen, hiszen írás nem rögzítette őket. Az élőszóban való terjedés következménye az is, hogy egy-egy történetnek igen sokféle, néha egymásnak ellentmondó változata alakult ki. Az egyes mondák meséjét csak késôbbi irodalmi feldolgozásokból ismerhetjük meg.

Mai tudásunk szerint az emberiség egyik első epikus műve, a mezopotámiai sumér kultúra fő alkotása, a Gilgames eposz (hősköltemény). Az első kiseposzok sumér nyelven keletkeztek még az i. e. 4-3. évezred fordulóján. A sumér hősepika központi témája az uruki mondakörből ered. Uruk (a mai Dél-Irak területén) dél-mezopotámiai város, az i. e. 4-3. évezredi mezopotámiai kultúra egyik vezető ereje volt. Gilgames, a város királya az i. e. 27. században élhetett, s személye körül gazdag epikus hagyomány kristályosodott ki.

 – Az első akkád nyelvű Gilgames eposzt a sumér epikus ciklus alapján valószínűleg az óbabiloni korban, az i. e. 19-18. században írta egyetlen zseniális költő. Az eposz legteljesebb, akkád nyelvű klasszikus formája, az újasszír kiadás az i. e. 8. század végén keletkezhetett. Ez a szöveg maradt ránk Assurban-apli (i. e. 669-626), az utolsó nagy asszír uralkodó híres ninivei “könyvtárának” 12 ékírásos agyagtábláján.

Az eposz Gilgames királyfi hősi harcait, a halhatatlanságért, az örök életért folytatott küzdelmeit mondja el. Aruru istenasszony formálta Uruk városának királyát, Gilgamest, ki “kétharmadrész-isten, egyharmadrész-ember”. Népét zsarnokian leigázza, velük építteti fel Uruk bástyafalait. Az istenek – a nép panaszát meghallgatva – megteremtik Enkidut, hogy ő mérkőzzék meg Gilgamessel. Enkidu, a vadember rettegésben tartja a pásztorokat és a vadászokat. Elküldenek hozzá egy gyönyörű templomi örömlányt. A szerelem emberi szenvedélye “civilizálja” Enkidut, legyőzi benne az állatot, s hagyja magát Urukba vezettetni. A nép abban reménykedik, hogy Enkidu legyőzi Gilgamest, s így megszabadulhatnak a zsarnoktól. A két hős megmérkőzik, de nem bírnak egymással, s inkább testvéri barátságot kötnek. Hőstettek sorát hajtják végre együtt: ijesztő fenevadaktól szabadítják meg az embereket. Legyőzik a cédruserdő rettentő szörnyét, Humbabát, elpusztítják az égi bikát.

Mikor Enkidu meghal, holtteste mellett Gilgamest elfogja a haláltól való rettegés. Felkeresi mitikus ősét, Um-napistit (egyedül ő élte túl a vízözönt feleségével együtt, s az istenek halhatatlanná tették őket): az örök élet titkát szeretné megtudni tőle. Gilgames virrasztással örök életet nyerhetne, de elalszik, az örök ifjúság füvét pedig, miközben fürdik, egy kígyó nyeli le. Gilgames megérti az örök törvényt: neki is el kell viselnie a halált, mint más halandónak. Hazatérve Urukba felidézi Enkidu árnyát az alvilágból, hogy megtudja legalább, milyen a halál utáni élet.

– Gilgames megnyugszik, hogy hőstettei megszerzik számára a túlvilági boldogságot is, s minél különbek tettei, annál nagyobb lesz jutalma is. Az eposz így igazolja Gilgames példáját.

 

Kicsit bővebben

A VILÁG legelső irodalmi műve a Gilgames eposz. Ez a mű az ókori Közel-Kelet legjelentősebb költői alkotása, s minden valószínűség szerint az emberiség legelső nemzeti eposza. A burjánzó cselekményű és gondolatgazdag eposz Gilgamesnek, Uruk város legendás ie. 2700 körül uralkodott királyának mitikus története. Élő alakról szól az eposz, aki legendás uralkodó és nagy zsarnok is volt egyszerre. Az isteni származású hős emberfeletti tetteket visz véghez: ő építi fel Uruk falait, majd elűzi Innana-Istar istennő által ültetett nyárfában rejtőző kártékony szörnyeit. Innana a féltékeny istennő sértett hiúságában azért tör a hős elpusztítására, mert Gilgames visszautasítja szerelmi felkínálkozását.

Mikor Gilgames elhatározza, hogy egy olyan tornyot épít, amely az égig, az istenek honáig ér – elküldik a Inanna templom főpapnőjét Enkiduhoz, a vademberhez, hogy szelidítse meg azt, és küldje Gilgames legyőzésére. Gilgames és Enkidu sokáig küzdenek, de egyikük sem bírja legyőzni a másikat végül barátságot kötnek. Barátjával, Enkiduval legyőzi Humbabát, a szent cédruserdő rettenetes őrét, majd Innana-Istar istennő égi bikáját. Gilgames varázserejével munkára kényszeríti a város fiait, ám hatalmának varázseszközei az alvilágba hullanak.

Fontos momentuma az eposznak, hogy Gilgames varázserejét a birtokában lévő tárgyaktól nyeri. Barátja, Enkidu leszáll az alvilágba értük önfeláldozóan, de nem tud visszatérni, ezért Gilgames barátja után megy. Sikerül megszereznie a tenger fenekéről az életgyökeret, de egy kígyó elrabolja tőle. Enkidunak csak a testét tudja felhozni, feltámasztania nem sikerül. Az óbabiloniai elképzelések szerint alvilágban, a holtak a földi érdemeik vagy vétkek szerint élnek tovább. Ez a kereszténység menny és pokol elképzelésével összhangban lévő elképzelés, ami az ószövetségben sem szerepel, és az újszövetség sem ír róla feketén-fehéren.

Gilgames találkozik ősével, Um-napistivel, aki a halhatatlanságról, valamint a vízözönről mesél, melyet az istenek bocsátottak a bűnös földre. Asszurbanipálnak (Kr.e. 669-629 ), Asszíria királyának ninivei “könyvtárából” maradtak ránk azok az agyagtáblákra írt történetek, amelyek bevezetnek bennünket az ó-kori Mezopotámia mitikus-csodás világába. Kr.e. 612-ben a médek és a babiloniak romba döntötték történelmünk első ismert könyvtárát, azonban a XIX.sz. második felében ásatások során felszínre került néhány darabja. Ezen leletek közt került napvilágra 12 ék-írásos agyagtábla is, amelyből épen és teljesen megismerhetjük a Gilgames-eposz történetét , a halhatatlanságra vágyó királyfi harca, küzdelme, vívódása az örök élet után.

A Gilgames-eposz teli van csodákkal, olykor istenivé vált személyekkel, de középpontjában az ember áll, a történet egyben az ember érzéseinek: örömének, büszkeségének, fájdal-mának, lelkiismereti válságának kifejezője is. A főhős, Gilgames, hősi vállalkozásai, győzelmi mámora, majd belső lelki barát a legjobb társ, a testvérré fogadott barát: (Enkidu) halála miatt mind-mind lehetőség az élet-halál kérdésének föltevésére.A barátjával folytatott beszélgetésből kiderül, milyen a holtak élete. Az alvilág nem vigasztalan, a holtak lelke a földön szerzett érdemek vagy vétkek szerint él tovább. Az egyik epizódban Gilgames őse, Um-napisti vagy Uta-naistim a halhatatlanságról, valamint a vízözönről mesél, melyet az istenek bocsátottak a bűnös földre. Az eposznak csak “kerete” a mitikus réteg (pl. Humbaba, Um-napisti), Gilgames ember volta miatt az istenek nem engedték, hogy örökké éljen: Gilgamesnek, mert ember, meg kell halnia! Gilgames élő, létező személy volt. Körülbelül Kr.e. a XXVII. században élt, élhetett. Többször is foglalkozott személyével a történelmi hagyomány is. Százhuszonhat éves uralkodását az Uruki nép felett a sumér királylista is bizonyítja. A ninivei gyűjtemény újasszír változatban íródott, ez a legépebb műalkotás, ezt megelőzi a hettita birodalom területéről származó rengeteg akkád, hettita és hurri nyelvű Gilgames töredék, de ismerünk sumérszövegeket is, van óbabiloni változat is a történetről.

 

A három és fél ezer sornak sajnos még csak (egy 1966-ban kiadott könyv alapján) negyven százaléka van megfejtve. Témája, jelenetei, kérdésköre hatalmas hatással volt az ókori Kelet mitológiájára, cselekvései, elhatározásai a homéroszi eposzokon kívül az ó- és újszövetségi irodalomban is föl ismerhető. A folyóközi hitvilág legnagyobb hősét, Uruk királyát, a tudós és bölcs Gilgamest Aruru, a sors-teremtő istenasszony formálta; kétharmadrész-isten, egyharmadrész-ember, s ez arra buzdította, hogy az élet és hír örökkévalóságot keresse. Uruk népét zsarnokian, kegyetlen módon leigázta, birodalma erős bástyafalait velük építette föl, s ezért a nép lázongott, az istenek segítségét kérték. Ők hallván a nép könyörgését megteremtették Enkidut. “Te, Aruru, új hőst teremtesz – a nagy Gilgameshez hasonlt! Hadd versenyezzen ez a kettő, hogy Uruk népe megnyugodjon.” Egy Istár-papnő, hogy Enkidut Gilgames ellen lázítsa, állati énjéből és környezetéből kiszabadítsa cselhez folyamodik. Igazságérzést, bosszúvágyat, becsvágyat ébreszt benne, a szerelem nagy emberi szenvedélyét oltja Enkidu szívébe. Enkidu meg akar mérkőzni a kegyetlen zsarnokkal, ezért Urukba megy. Éjszaka mérkőznek meg egymással, egyik sem bírja legyőzni a másikat, hiába szeretné ezt Uruk népe.

Gilgames álma szerint, barátságot fogadnak. Hogy magának és Uruk népének dicsőséget szerezzen, Gilgames a legdicsőbb építményének anyagát, Uruk városától távol eső cédruserdő istenfáját szeretné kivágni. Enkidut sikerül rávennie, hogy vezesse a vállalkozást. Samas isten segítségével a két hős megöli a cédruserdő óriás őrzőjét, Humbabát. Az Eufrátesz szent vizén szállítják hazájukba a kivágott cédrusokat, ami egyben haditettük diadaljelét és zsákmányát is jelentette. Uruk városában újabb kaland várja őket. Istár, Anu istent kéri: teremtsen egy hatalmas bikát, amely majd megöli Gilgamest, mert visszautasította szerelmét. A nép rémülten menekül az égi bika elől, Gilgames és Enkidu szembeszáll a fenevaddal és megölik. Enkidut riasztó álmok gyötrik ezen az éjjelen, míg Gilgames örül a győzelemnek. Álmában; öléssel végződött kalandja miatt az Istenek halálra ítélik. Felébredése után halálfélelme fokozódik, és napról napra betegebb lesz. Enkidu meghal. Így Gilgames is magára marad. Ráébred, hogy ő is halandó, ezért mindenféleképpen meg akarja tudni, hogyan lehet hallhatatlan.

Az élet és halál kérdésére akar választ kapni Um-napistitől, ki a vízözön idején kapta ajándékba halhatatlanságát az istenektől. Céltudatosan halad előre csábításoknak ellenállva, meggyőző szavai segítségével könnyen veszi az útjába kerülő számos akadályt. Um-napisti válasza, Gilgames kérdésére: virrasszon hét napon, hét éjjelen át, s akkor örök életet nyerhet. Virrasztás közben elalszik, majd fürdés közben egy kígyó nyeli le az örök élet füvét, melyet hazaszeretett volna vinni népének. Megérti: a halál ellen semmit sem tehet. Kiábrándultan indul Uruk felé, de már megérkezésekor újabb tervei vannak. Hazatérése után megidézi Enkidu szellemét és a halál utáni történésekről faggatja. Megtudja, hogy aki hősként hal meg, megbecsülésben részesül; a halál után csak az semmisül meg, aki élőként sem volt méltó az életre. De a földi jócselekedetei meghozhatják a túlvilági békéjét is.

 


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az istenek születése a görög mitológiában

Az egész mezopotámiai mondakört ezer szál kapcsolja a görög mitológiához...

Close