A tartalom eléréséhez kérjük, lépj be!
Kezdd itt
Szavas kereso
Szint kereso
Top 10 feltöltő

Top 10 feltöltő


A horatiusi életelvek Horatius lírájában és a magyar Horatius-hagyományban

VN:F [1.9.22_1171]
Értékeld
Beküldő: - Szólj hozzá
Szint: Emelt Kedvencekhez
Megnézték:
11385
Nyomtasd
Dátum: 2013-06-05 Küldd tovább
  Letöltés

Quintus Horatius Flaccus (i.e. 65-8)

Életrajza:

Horatius életét részben saját verseiből, részben töredékesen fennmaradt életrajzokból ismerjük.

  • Suetonius – De poetis (A költőkről)
  • az előző alapján íródott, a 16. században előkerült Vita Horati (Horatius életrajza)

 

Egy dél-itáliai kisvárosban született, apja felszabadított rabszolga volt. A legjobb iskolákba járt, Athénban filozófiát tanult. Itt került kapcsolatba Brutussal és társaival. Részt vett a philippi ütközetben, mire hazatért Rómába családja vagyonvesztetté vált. Az államkincstár hivatalnoka lett. Később barátja, Vergilius bevezette Augustus irodalompártoló barátjának és tanácsadójának, Maecenasnak a körébe. Maecenas barátjává fogadta és birtokot ajándékozott neki Róma közelében, mentesítette anyagi gondjaitól. Így Horatius élete végéig visszautasíthatta Augustus ajánlatait, amelyekkel az udvarhoz akarta láncolni. Horatius visszavonult életét a Róma melletti birtokán majd tiburi házában töltötte.

 

Művészete:

Epódoszok: (A görög Arkhilokhosz iamboszainak római változata.) Személyes, támadó, felháborodott hangon bírálja kora társadalmát.

Szatírák: Tréfás iróniával, közvetlen stílusban bírálja a legszembetűnőbb emberi gyengeségeket, kora társadalmát.

Ódák vagy carmenek:

  • Legérettebb alkotásai, politikai és társadalmi témákat vet fel.
  • A görög dalköltészet (Alkaiosz, Szapphó) klasszikus strófaképleteit meghonosította Itáliában.
  • Az ókori latin carmen tartalmilag sokkal tágabb, mint a modern értelemben vett ódai műfaj – amely emelkedett hangnemű, fenséges tárgyról szóló lírai költemény.

Az ókorban alapvetően két típusú ódát különböztetünk meg: pindaroszi vagy ünnepélyes és horatiusi vagy tanító jellegű óda.

Episztolák: Költői levelek. Kötetlen, olvasmányos stílusban ír, önmagáról közvetlenül, öniróniával vall bennük.

 

  • Filozófiai mondanivalóját egy görög szerzőből kiindulva, de az eredeti jelentéstől eltávolodva fejtette ki.
  • A költészetet közelebb hozta az emberi létezéshez: gondolatait tapasztalati úton érzékelhető, emberközeli elemekkel fejezte ki.
  • Fellazította (jambikus ütemekkel dúsította) a spondeus-központú római költészetet.
  • A költőt a társadalom hasznos tagjának tartja az alkotásban rejlő nevelési lehetőségek folytán.
  • Ő fogalmazta meg a római jellemet. Azt mondta, hogy legyen vallása, határozott, higgyen Istenekben, és legyen jó hazafi.

 

Thaliarchushoz

  • első verse melyet alkaioszi strófákban írt
  • A költemény Alkaiosz idézettel kezdődik.
  • A kinti fagyos tájból a benti derűs intimitásban vezet az óda, az ember nélküli tájból gondtalanul mulató emberek közé. Erős feszültség az első két strófa között: Az élet okos élvezésével lehet szembeszállni az életet fenyegető elmúlással.
  • A következő két szakasz a horatiusi életbölcsesség tanácsait hirdeti. A múlttal nem érdemes törődni, a jövőt veszélyes kutatni.
  • Az élet örömeit (tánc, szerelem) addig kell kihasználni míg az ember ifjú: az idő kérlelhetetlen múlásával sürgeti az élet élvezését
  • Az utolsó két versszakban a filozofikus általánosítás után konkrét, gyakorlati cselekvésre vonatkozó felszólítás olvasható.

 

Licinius Murenához

  • A vers hat szapphói strófából álló carmen (a szapphói strófa 3 tizenegyes szapphói sorból és egy adonisziból áll).
  • Költészete hasonlít Szolónéhoz: a képek nem egy hangulatot, hanem elvont gondolatokat illusztrálnak.
  • Az első versszak allegorikus képsora arra vonatkozik, hogy helyesebb úgy élni ha az ember tartózkodik az ártalmas szélsőségektől: ez megóvja a nyomorúságtól és az irigylést keltő királyi palota pompájától is.
  • Hajó-kép, hajósélet metaforái (nyílt tengerre sodródó és parti zátonyokon fennakadó hajós)
  • Aurea mediocritas (arany középszer): A végletektől való tartózkodás. Nem hétköznapiságot jelent: a két véglet (hedonizmus és aszkétizmus) közti szabadságot jelenti. A vers megszólítottját a gyávaságtól és a vakmerőségtől óvja.

 

Leuconoéhoz

  • Carpe diem („szakítsd le a napot”, élj a mának): nem azonos a hedonizmussal. A hedonizmus az élvezetek hajhászása, fizikai értelemben, a carpe diem -elv pedig a szellemi szférára koncentrál: tudatosítsuk magunkban a lét szépségét, ne tegyük tönkre lehetetlen vágyakkal, a múlton való rágódással.
  • Légy bölcs, élvezd okosan az életet, mert rövid, ne táplálj hiú reményeket!
  • Az elmúlás árnyékában született szerelmes vers, a szerelmeseket kétségbeesett sietség fogja el ha az idő múlására gondolnak. A mának élj, ne a holnapot várd.
  • A mondatok rövidsége a gyors, csattanószerű lezárást szolgálja, s egyben izgatottá, nyugtalanná, sietőssé teszi a költeményt.

 

Ars poetica

  • Az antik költészettan legfőbb forrása.
  • A tehetség mit sem ér, ha nem párosul szakmai tudással. A költői műgond fontosságára hívja fel a figyelmet: „Te kilenc évig tartsd vissza művedet”.

 

Melpomenéhez

  • Komoly hangú lírai vers, múzsájához Melpomenéhez írja.
  • A költészet szépségének megmagyarázása.
  • Saját magát is beleírja a versbe, és azt mondja, hogy igen maradandót alkotott.

 

Legjelentősebb elvei:

Odi profanum vulgus – szellemi arisztokratizmus (Babits: „Gyűlöllek, távol légy alacsony tömeg”)

aurea mediocritas / aurea mediveritas – arany középszer / arany középút: szélsőségektől mentes élet (Licinius Murenához)

Carpe diem! – ragadd meg a napot

Memento mori! – emlékezz a halálra, azaz mindig az élet végességének tudatban élj

Sapere aude! – merj tudni, azaz merj a saját értelmedre hagyatkozni (később Kant teszi a felvilágosodás alaptételévé)

Exegi monumentum – emlékművet építek, vagyis a műalkotás az örök időknek szól

Non omnis moriar – nem hal meg minden/ nem halok meg egészen (a költő vagy a lélek halhatatlanságára, vagy arra céloz, hogy a neve és művei halála után is fönnmaradnak)

Nonum prematur in annum – kilenc évig ülj rajta, azaz ne adj ki mindent rögtön a kezedből

prodesse aut delectare vagy utile et dolce– az irodalom célja „tanítani és / vagy gyönyörködtetni

 

Horatiusi elvek a magyar irodalomban

 

Berzsenyi Dániel – „a magyar Horác”

A klasszicizmus az antikvitás korát megidéző korstílus, így Horatiust is kedveli. A klasszicizmus esztétikai alapvetése (a természetbeli szép ábrázolásának fontossága) Horatius „használni és gyönyörködtetni” kijelentésére vezethető vissza.

Berzsenyi művészete a klasszicizmus és a preromantika stílushatárán van.

Klasszicista vonások:

  • a műfaji rendezettség
  • az antik versformák használata (szapphói, alkaioszi, aszklépiadészi strófa)
  • sok antik utalás (Erynnis, Charybdis stb.)
  • műgond
  • tanító szándék
  • horatiusi életfilozófia átvétele

Romantikus vonások:

  • nemzethalál vízió
  • érzelmes szavakat és hasonlatokat felvonultató expresszív nyelvezet („századoknak vérzivatarjai”)

Horatius legjelentősebb hatásaként az aurea mediocritas és a carpe diem elv átvétele, valamint a sztoikus bölcs megtestesítése említhető.

Berzsenyi Horatius Ad Romanus (A rómaiakhoz) c. ódájának analógiájára írja meg a Magyarokhoz I. és II. c. műveit.

Horatius hatása érezhető még a Horác és az Óda c. művein is.

 

Horác

  • A horatiusi életbölcsességet foglalja versbe.
  • Horatius képeit, fordulatait használja fel hogy saját hangulatát kifejezze, Horatiusban a saját maga érzéseit látja tükröződni.
  • A költő magányában Horatiustól vár vigasztalást.
  • Múló idő: az öröm, a szerelem érzései csak pillanatok, amelyeket az idő magával sodor.
  • Az utolsó versszakban megjelenő nyíl és zuhogó patak képe: amit kezében tartott, már el is múlt, olyan gyorsan hagyja el minden, hogy örökre egyedül van.
  • Carpe diem: „Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz”

 

A magyarokhoz (Romlásnak indult…)

  • Mintája Horatius A rómaiakhoz c. ódája amelynek alapgondolata az ősi erények pusztulása, a római nép elkorcsosulása.
  • Berzsenyi versét egyedivé teszi: önálló formai megoldások, a vers végkövetkeztetése eltér Horatiusétól
  • A vers középpontjában az erkölcsök történeti távlatba emelt pusztulása áll.
  • A vers szerkezetét az idősíkok váltakozása adja: a dicső múlt és a romlásnak induló jelen ellentéte.
  • Ez az ellentét nem egyszerűen az értéktelített múltnak az értékhiányos jelennel való szembeállítása, az óda értékszerkezete valamivel összetettebb. A jelen egyértelműen sivár, de a régi időket nem állítja be kizárólag példaértékűnek. Akkor is voltak vétkek és gyöngeségek, ám az alapvető különbség abban állt, hogy erő is volt a továbblépéshez. A jelenből ez az életerő hiányzik.
  • Tölgyfa hasonlat:  a vers központi képét alkotja
    A tölgyfa a haza, amit a szélvész (korábbi külső támadások: tatár, török) nem tudtak ledönteni, de most a férgek (az erkölcsök megromlása) megőrlik a gyökereit.
  • A költemény zárlata a pusztulás történelmi szükségszerűségét (minden nemzetnek a történelemben a végső elbukás a sorsa) mondja ki.àaz óda itt elégikussá válik.
  • Az ember teljesen kiszolgáltatott a földöntúli hatalmaknak, ez a reménytelenség adja a vers pátoszát.
  • A vers logikai érvelésre emlékeztető felépítése klasszicista vonás – a hangnem azonban eltér a klasszicista óda hagyományaitól: a lírai én legbensőbb érzelmeit fejezi ki.
  • Alkaioszi strófával érzékelteti a feszültséget.
  • Metonímia: Budavár tornya az egész országot jelenti.

 

A magyarokhoz (Forr a világ…)

  • A Napóleoni háborúk idején született: a magyar határokat fenyegető Napóleon kiváltotta a nemesség francia-ellenes hangulatát, veszélyeztetve érzik a magyar szabadság ügyét.
  • A vers két részre osztható: 1) A felfordult világról szól, amit Napóleon előrenyomulása idézett elő. 2) Összefogásra szólítja fel a népet.
  • A jelenkor eseményeit az antik mitológia és a történelem képzetein át láttatja, így kíván nekik magasabb értelmet adni. (pl. Ferenc császárt Titus római császárral azonosítja.)
  • Az olvasóval azt érezteti hogy kora történelmében, a jelen veszedelmeiben is időtlen történeti erők hatnak.
  • A háborgó tengeren hánykolódó hajók (országok) toposza már Horatiusnál megjelenik.
  • Alkaioszi strófák

 

Babits Mihály

Költői pályája 1909-ben, a Levelek Iris koszorújából c. kötettel indul. Babits költészetét pályája elején az artisztikus individualizmus jellemezte, ennek megfelelően törekedett széles irodalmi műveltségének bemutatására és az antik formák használatára.

Babits viszonyát az antikvitáshoz legjobban az In Horatium c. vers szemlélteti.

 

In Horatium

  • Kihívás, szembefordulás Horatiusszal, egyben főhajtás is (a cím kettős jelentésű: Horatius ellen illetve Horatius szellemében) – Babits hozzá méri magát.
  • A vers első sorai: (Horatiustól vett idézet, Babits fordításában) arisztokratikus elkülönülő szándék, csak az értő olvasókhoz kíván szólni.
  • Hérakleitoszi filozófia, a pantha rei („nem léphetsz be kétszer egy patakba”) – a költő ebből vonja le maga  célkitűzését („ekként a dal is légyen örökkön új”)
  • Horatius („Tibur gazdadalnoka”): megelégedés, arany középszer – a költő ezzel szemben a „soha-meg-nem-elégedést” választja
  • A Horatiusszal vitázó mondanivalót Hortius kedvelt versformájában, alkioszi strófákban írja

 

 

Kortárs költészet

 

Petri György (1943-2000)

Petri György Horatiusi című verse többszörösen utal a Thaliarchus-ódára. Petri több versében is felhasznált horatiusi háttérszövegeket, és azokat gyökeresen átértelmezte.

A Thaliarchus-ódával ellentétben itt a lírai én nem egy bölcs, elégedett, hanem egy kiégett, társadalmon kívüli ember, aki menekül a világból.

A Thaliarchus-óda motívumai alacsonyabb szinten térnek vissza: a tűzhelyből öngyújtó vagy gyufa lesz, a borból értéktelen alkohol, Thaliarchusból egy kóbor hajléktalan . A Horatius-vers fennkölt stílusára, az élet teljes megélésére, a horatiusi értékekre, a bölcsességre és fiatalságra nincs esély.

A lírai én feltehetően a diktatúrából menekül – Horatius versei a magyar költészetben a diktatúrák és a megalázó történelmi helyzetek elleni magatartás példaképei.

Az első strófában az eszméletlen, vegetatív létbe akar menekülni, amit a hagyományos kert-motívum (kert mint paradicsom, az emberi élet teljessége) parodizálásával ír le.

Az utolsó sorokban pedig keserű és ironikus hangvételben a szellemi, értelmiségi élet útját tekinti lehetetlen vállalkozásnak, miközben Horatius Maecenas-ódájának híres sorait idézi: „csak a megsavanyodott Tejút / üszkösíti fölsebzett szellemtalpam”; Horatiusnál: „fennkölt homlokomat a csillagokig vetem”. A „pora fölé nem-romló sírkövet álmodik” sor pedig Horatius Melpomené-ódájára utal: „emléket hagyok itt, mely ércnél maradóbb, / s a királyi gúlák ormánál magasabb…”

 

Petri György után a kortárs költészetre is hatott, és még ma is hat Horatius életműve. Orbán Ottó (1936–2002) vagy Kovács András Ferenc (1959–) sokszor játékosan, parodisztitkusan idézték föl Horatius verseit, sorait. Mindkét kortárs szerzőre jellemző az intertextualitás, szövegközöttiség, vagyis hogy sokszor idéznek az irodalmi kánon alapvető szerzőitől.


 

Facebook hozzászólok

Facebook hozzászólók

Hozzászólok

Ha szeretnél hozzászólni, lépj be!

Ezt olvastad már?
Az 1848-as európai forradalmak és a magyar szabadságharc

Előzmények: 1845 és 1847 között egész Európát kiterjedt gazdasági, pénzügyi...

Close