A piacgazdaságra való áttérés nehézségei

Magyarországon az 1989-1990-es években megvalósult rendszerváltozás magával hozta a gazdasági rendszer teljes átformálódását is. Hazánk gazdasági lehetőségeit a politikai törekvések és a belső viszonyok, valamint a Közép- és Kelet Európában végbement változások határozták meg.

A szocializmus és a piacgazdaság közötti átmeneti időszaknak az 1980-as évek végét tekintjük. Ekkor már megindult a privatizáció folyamata, azaz az állami tulajdont képező vagyon magánkézbe adása. A privatizációtól várták az állami vagyon jobb hasznosulását és hatékonyabb működtetését, valamint a költségvetési bevételek növelését.¹

A volt szocialista országok közül elsőként Magyarországon alkottak átfogó társasági törvényt, még a politikai rendszerváltozást megelőzően, 1988-ban. A társasági törvény a privatizáció jogi keretének egyik pillérét képezte, amely lehetőséget teremtett arra, hogy az önkormányzó állami vállalatok reálvagyonukat részben vagy akár teljes mértékben részvénytársaságokba, valamint korlátolt felelősségű társaságokba vigyék be. Ez még nem jelentett valóságos privatizációt, hiszen nem az állami vagyon pénzzé tétele, hanem csak formai megváltozása következett be, tekintettel arra, hogy továbbra is az önkormányzó vállalaté ezen vagyon feletti rendelkezési jog.²
1989-ben fogadták el az átalakulási törvényt, amely az állami vállalatok és szövetkezetek gazdasági társasággá való átalakulását, valamint a gazdasági társaságok egymásba való átmenetét és egyesülését szabályozta, az állami tulajdon privatizálásának módját, technikai eljárásrendjét határozta meg.³

Az 1990-ben megalakult, Antall József miniszterelnök vezette kormány központosított privatizációs programot indított, amelynek eredményeként a privatizáció már nem spontán módon, hanem demokratikus felügyelettel haladt tovább. 1992-ben megalapították az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaságot az állami tulajdon piaci alapú kezelésére, értékesítésére, valamint a korábban végbement privatizációs visszaélések felülvizsgálatára.
Az 1990-es évek végére a magyar gazdaság tulajdonosi szerkezete jelentős mértékben átalakult, mivel a privatizáció hatására az állami vagyon 70 %-a magánkézbe került. Az 1990 és 1994 közötti időszakban privatizált állami vagyon fele külföldi befektetők kezébe került, majd a Horn-kormány idején még tovább nőtt a külföldi tőke aránya. Annak ellenére, hogy az Antall-kormány szándéka a hazai befektetők előnyhöz juttatása volt, ez nem következhetett be a magyar gazdaság tőkehiánya, valamint a vállalkozói attitűd és tapasztalok hiánya okán.

A mezőgazdaságban az 1945-ben véghezvitt földosztás utáni állapotokat akarták visszaállítani. Az 1990-es évek közepére az egyéni gazdálkodás lett a jellemző a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok helyett. Az átalakulás 1992-ben indult meg, az egykori földtulajdonosok kárpótlását rendező törvény elfogadását követően. A termőföld és az erdők kárpótlás keretében kerültek tulajdonosaikhoz. A mezőgazdasági földterületek mintegy 90 %-a magánkézbe került. A mezőgazdaság legfőbb nehézségére, a tőkehiányra a piacgazdaságra való áttérés és az új tulajdonosi szerkezet azonban nem hozott megoldást. A szövetkezetek megszűnése okán vidéken gyorsan növekedett a munkanélküliség, a falusi lakosság életkörülményei jelentősen romlottak.
A tőkével rendelkező réteg megerősödését várták annak eredményeként, hogy az állam értékpapír formájában kárpótlást nyújtott azon vagyonokért, amelyeket a háború és a pártállami időszak alatt elvettek. Az eredeti vagyon visszaszolgáltatása azonban nem történt meg, és teljeskörű kárpótlást sem nyújtottak, továbbá a hazai tőkeképzéshez sem volt elegendő.⁴
A kárpótoltak kárpótlási jegyeket kaptak, amelyekkel állami vagyontárgyakat, üzletrészeket, részvényeket vásárolhattak, termőföldtulajdont szerezhettek, valamint meghatározott feltételekkel visszavásárolhatták lakásaikat, kárpótlási jegyeiket szerény életjáradékra válthatták, vagy bemutatóra szóló értékpapírként eladhatták őket.
A kárpótlás a reprivatizáció kizárásával szabad lehetőséget teremtett a privatizációhoz, az állami kézben lévő vagyon eladásához. Azonban a kárpótoltak nagy részének a kárpótlás intézménye csalódást jelentett, mivel eredeti tulajdonuk helyett nem pénzbeli kárpótlást, hanem bonyolult felhasználással járó kárpótlási jegyeket kaptak. Összességében a kárpótlás politikailag nem volt sikeres.⁵

A gazdaságban fennálló problémákat tovább nehezítette, hogy az 1989. évi átalakulások a külkereskedelmi irányok és lehetőségek jelentőségteljes változását eredményezték. 1991-ben a KGST összeomlott. A Szovjetunió, valamint a volt szocialista országok is a nyugati gazdasági kapcsolatok felé nyitottak. Németország lett hazánk fő külkereskedelmi partnere.⁶ A forgalom nőtt, azonban a külkereskedelmi mérleg egyenlege az 1989-1990. évi aktívum után 1991-ben passzívvá vált, és ezt követően folyamatosan, túlnyomórészt jelentős összegű hiánnyal zárult. Az 1991. évi fordulatban jelentős része volt annak az árváltozásnak és cserearányromlásnak, amely a rubelelszámolású forgalom megszűnése és a világpiaci árakra való átállás nyomán ment végbe.⁷ A magyar termékek versenyképessége csökkent, hazánk elveszítette régebbi piacait, újabbakra ezzel szemben nem tudott betörni.⁸

Az ipari létesítmények bezárásával a korábban jelen lévő rejtett munkanélküliség helyébe tömeges elbocsátások léptek. Az árszint gyors emelkedése miatt a magyar lakosokat infláció sújtotta, amelynek mértéke elérte a 30 %-ot. A bérek növekedése képtelen volt lekövetni az áremelkedést, melynek következtében a reálbérek csökkentek.⁹
Habár a kormány politikai ígéreteiben a szociális piacgazdaság létrehozatala szerepelt, és az állam garantálta a magántulajdon védelmét, valamint a tőke és a vállalkozás szabadságát, viszont a lakosság életszínvonalának és a munkahelyeknek a védelme nem tudott megvalósulni.
A hagyományos ágazatok, mint például a textilipar és a kohászat héttérbe szorultak, a mezőgazdasági és az ipari termelés csökkent.

A rendszerváltozás a fentiekben kifejtettek alapján nem járt együtt gazdasági sikerekkel. A magyar gazdaság csak az ezredforduló után tudott kilábalni ebből a helyzetből.¹⁰

Források:

1. Csuszó Sándor – Kozma Géza – Lovrity Andrea Anna: Érettségire készülök. Szeged, Mozaik Kiadó, 2020.
2. https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/TenyekKonyve-tenyek-konyve-1/1992-D18D/magyar-gazdasag-EFE2/privatizacio-91-EFFD/ (2025.03.15.)
3. https://dfk-online.sze.hu/images/J%C3%81P/2012/2/dobos.pdf (2025.03.15.)
4. Csuszó Sándor – Kozma Géza – Lovrity Andrea Anna: Érettségire készülök. Szeged, Mozaik Kiadó, 2020.
5. https://mek.oszk.hu/02100/02185/html/396.html (2025.03.15.)
6. Csuszó Sándor – Kozma Géza – Lovrity Andrea Anna: Érettségire készülök. Szeged, Mozaik Kiadó, 2020.
7. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo1989_2009.pdf (2025.03.15.)
8. Csuszó Sándor – Kozma Géza – Lovrity Andrea Anna: Érettségire készülök. Szeged, Mozaik Kiadó, 2020.
9. Böde Ádám et al.: Emelt szintű érettségi Kidolgozott szóbeli tételek 2024 Történelem. Budapest, Corvina Kiadó, 2024.
10. Csuszó Sándor – Kozma Géza – Lovrity Andrea Anna: Érettségire készülök. Szeged, Mozaik Kiadó, 2020.