Ókori államberendezkedések

4. A principátus (köztársasági formákkal leplezett egyeduralom) kora

• Augustust győzelme után megválasztották a senatus első emberének, a princepsnek, a következő évben lemondott a hatalomról, és visszaadta az állam ügyeit a senatusnak → fenn akarta tartani a köztársaság látszatát
• mint a provinciák helytartója, néptribunus és princeps, illetve 25 légió parancsnoka, övé volt a végső szó, de tekintettel volt a senatorok köztársasági érzéseire is
• a principatus Augustus uralmát biztosította, a köztársasági intézmények megtartásával
• Egyiptom az uralkodó birtokába került
• testőrgárdát hozott létre
• a belső béke biztosítása után hódításokba kezdett: Pannonia + a határt a Rajna és Duna vonaláig terjesztették ki (hódításai során igyekezett természetes határok kialakítására)
• változtatott a polgárháborúk során sokat szenvedett provinciák helyzetén → a tartományokat kettéosztotta: a senatus hatáskörében maradtak a régiek, az újakat ill. a határon lévőket pedig ő maga, megbízottjai útján kormányozta (e területeken megszüntette az adóbérleteket is)
• a provinciák lakói személyesen hozzá fordulhattak panaszaikkal → gazdaság fellendülése és óriási adóbevételek (ebből tekintélyes rész Augustust illette meg, ennek kezelésére külön császári kincstárat szervezett)
• princeps, consul, néptribunus, censor és pontifex maximus kulcspozíciókat birtokolta
• ő szavazott először, ezzel megadta híveinek az irányelvet
• a hadseregre támaszkodott, felszámolta a rablóbandákat
• átszervezte a bíróságokat
• erkölcsi és családvédelmi törvényeket hozott
• a kiváltságos rendeket kizárta a hatalomból
• “Cirkuszt és kenyeret a népnek!”
• a kortársak tudták, hogy egyeduralmat épített ki
• véget vetett a véres küzdelmeknek és pusztulásnak → a helyén maradhat
• folyamatosan ígérte, hogy lemond a hatalomról, de ettől alattvalói megrettentek, mert ez a hatalmi harcok kiújulásához vezetett volna (uralma alatt nyugalom, biztonság)
• külpolitikája: győzelmes békékre törekedett (Pax Romana)
• egyesek a régi köztársasági rendhez való visszatérést vélik felfedezni benne, mások a monarchiának, az egyeduralomnak egy római formájaként határozzák meg, megint mások kettős hatalomról, a senatus és a princeps közös uralmáról beszélnek
• a principatus korszaka 284-ben, Diocletianus trónra lépésével ért véget