Középkori Európa

Anglia a XI-XIII. században

Az egykori Britannia angolszász királyságát Vilmos 1066-ban hódította meg. Az angolszász előkelők elvesztették birtokaikat. A normann lovagság rátelepült az őslakosságra. I. Vilmos erős hűbéri államot épített ki, minden vazallus közvetlenül a királynak fogadott hűséget. I. Vilmos utódai megőrizték az erős központi hatalmat, kiépült az államszervezet. II. Henrik növelte a királyi hatalmat. A helyi bíróságok helyett minden szabad ember fordulhatott a királyi bíróságokhoz is. A hűbéresektől katonai szolgálat helyett birtokaik arányában pénzbeli juttatást követelt.

Az angol rendiség kialakulása

A XIII. századra a gazdasági fejlődés a főnemesség mellett a polgárok és a lovagok számára is lehetővé tette, hogy hallassa szavát a politikában. Kétségbe vonták az uralkodók hatalmának korlátlanságát. Az új felfogás szerint az országlakosok: a grófok, a főpapok, majd a lovagok és a polgárok képviselik az országot. Földnélküli János idején megingott a királyi hatalom tekintélye. 1215-ben a főnemesség a Magna Charta Libertatum kiadására kényszeríttette, a lordok számára beleszólást biztosított a hatalomba, s felruházta őket az ellenállás jogával. Összehívták az országlakosok „megbeszélését” parlamentjét. I. Edward 1295-ben hasonló módon hívta össze a parlamentet, ami ettől kezdve rendszeresen működött. A kialakuló új rendszer a rendiség. Az angol parlament kétkamrás volt.

A francia rendiség kialakulása

IV. Fülöp meg akarta szerezni Flandriát, a posztóipar révén fejlett tartományt, azonban Courtrai mellett tönkreverték Fülöp lovagi seregét. A háború miatt és a pápaság elleni támogatás ellenében IV. Fülöp 1302-ben összehívta a rendi gyűlést. A rendi gyűlés a király mögé állt. A király Flandriában megszerezte Lille-t.