Hidegháború és a kétpólus világ

1953. június 17-én zavargások törtek ki Berlinben, amelynek szovjet páncélosok felvonulása vetett véget. 1956 őszen a szovjet hadsereg beavatkozásra készen figyelte a lengyelországi megmozdulásokat, a magyar forradalmat pedig fegyveresen leverte.

A Nyugat manőverezéseit gátolta a magyarországi szovjet beavatkozással egyidőben kibontakozó szuezi válság. Egyiptomban Gamal Abdel Nasszer rendszerének politikája kivívta Nagy-Britannia és Franciaország kormányának haragját, amelyek Izraellel szövetségben október 29-én megtámadták Egyiptomot. A túlerő gyors katonai sikerekhez vezetett, politikailag azonban kudarcba fulladt a vállalkozás, hiszen a Szovjetunió nyíltan megfenyegette a támadókat.

A szuezi válság számos mélyreható következménnyel járt a nemzetközi politikában. A Szovjetunió ettől kezdve olyan területeken is politikai tényezőként lépett fel, ahol eddig nem számoltak vele. A szovjet rakétafenyegetést a válság során, Nyugaton sokan még blöffnek tartották. Szovjetunió ezekre a kételyekre 1957-ben csattanós választ adott. Ekkor lőtték fel ugyanis a Szputnyikot, az első mesterséges műholdat, amelyet az emberiség Föld körüli pályára tudott állítani. A szuezi válság másik következménye, hogy Nagy-Britannia és Franciaország ráeszméltek arra, hogy csak másodosztályú nagyhatalmak a két szuperhatalomhoz képest.

A Nyugat sokáig nem mérte fel a két nagy szocialista állam, Szovjetunió és Kína közötti nézeteltérések jelentőségét. 1957-től a két ország között fokozottak a nézeteltérések és az 1960-as évek végére fegyveres összecsapásra is sor került a szovjet-kínai határon.

Voltak olyan országok is, amelyek tudatosan a kétpólusú világrend ellen szerveződtek csoporttá: az el nem kötelezettek mozgalma. A mozgalom alapjait 1955-ben Bandungban tartott konferencián vetették meg, első csúcsértekezletét pedig 1961-ben tartották Belgrádban.

1957 folyamán a Szovjetunióban átmenetileg lezárult a hatalmi harc, Nyikita Hruscsov vált egyszemélyi vezetővé. 1958-ban Hruscsov ultimátumot nyújtott át a nyugati nagyhatalmaknak: vagy megállapodnak 6 hónapon belül Nyugat-Berlin demilitarizált „szabad város” státuszáról vagy a Szovjetunió minden Berlinnel kapcsolatos jogát átruházza a szuverén NDK-ra (melynek létét a nyugatiak nem ismerték el)

A berlini válság már 3 éve húzódott, amikor végül az NDK belső helyzete kényszeríttette ki a lépést. Fennállása során a kelet-német államból mintegy 3 millió ember menekült Nyugatra. A kelet-német vezetők egy jól megszervezett akció során, 1961. augusztus 13-án megkezdték a Nyugat-Berlint körülvevő fal építését

1961 azonban ismét viharos évnek számított: áprilisban Jurij Gagarin részvételével megtörtént az első űrutazás. A Disznó-öbölbeli partraszállás sikertelensége, Kína és Albánia kiválása a szocialista tömbből a Szovjetunió kudarcait gyarapította. Majd kirobbant a karibi válság, amely a hidegháború alatt leginkább fenyegetett nukleáris világháború kirobbanásával.

Kennedy elnök hivatalos kormányprogrammá tette a békés egymás mellett élés elvét. A szovjet vezetők kedvezően fogadták az enyhülés és a „békés egymás mellett élés” irányvonalát, amely tartós irányzat maradt, annak ellenére, hogy 1963-ban Kennedy-t meggyilkolták, a következő évben pedig Hruscsovot leváltották. Az enyhülés ellenére a fegyverkezési verseny folytatódott.

Kína azonban ellenezte az enyhülési folyamatot, s nyíltan kritizálta a szovjet külpolitikát. A szovjet-kínai konfliktus ürügye az atomsorompó-egyezmény aláírása volt, amelynek értemében a Szovjetunió visszautasította Kína kérését, hogy lássák el őket atomfegyverekkel. 1969-ig a két szocialista ország között kb. 4000 kisebb-nagyobb incidens történt, a legsúlyosabb már háború kitörésével fenyegetett. Végül a „szocialista tábor” monolitnak látszó tömbje kettéhasadt.