Fogalmak a két világháború közötti időszakból

Fasizmus: több országban is megjelenik, pl. Németo., Ausztria, Magyaro., de vannak közös jegyek. Pl. Mindegyik diktatórikus államszervezetre épül, célja egy új rend megteremtése, az egyén alá van rendelve a totális államnak, minden országban egy karizmatikus egyéniség  veszi kezébe az irányítást, mindegyik meghírdeti a hódítás vagy a területi revízó programját.

Nemzeti Fasiszta Párt: Olaszországban, 1921-ben Benito Mussolini szervezte meg. 1921-ben a Fasiszta párt bekerül a parlamentbe, de kevés szavazatot kap, ezért Mussolini a hatalom megszerzésére csak törvénytelen eszközt lát: 1922-ben fekete ingeseivel bevonul Rómába.

—> III. Viktor Emánuel király megrémül, Mussolinit egy koalíciós kormány miniszterelnökévé nevezi ki 1922. okt. 30-án.

Fasiszta Nagytanács: Mussolni miniszterelnökké való kinevezése után arra törekedett, hogy megszabaduljon koalíciós partnereitől, politikai ellenzékétől és totális hatalmat építsen ki. Ennek első lépéseként 1923-ban létrehozza a Fasiszta Nagytanácsot, mely a parlament feladatait veszi át, tagjait maga Mussolini nevezi ki.

Lateráni egyezmény: Mussolini eléri, hogy 1928-ra betiltják a politikai pártokat, egypártrendszer jön létre Olaszo.-ban. Feladata a rendszer konszolidálása. Ennek érdekében tett egyik intézkedése: 1929-ben a lateráni egyezményben kárpótolja a pápát az egyesítés idején ért anyagi veszteségek miatt, elismerte a Vatikán szuverenitását, a katolikus hitet államvallássá tette Olaszo.-ban, a papoknak állami fizetést juttatott. Mindezért cserébe csak annyit kért, hogy a papok állami esküt tegyenek. Úgy tünt, a pápa áldását adta a fasiszta rendszerre.

Spanyol polgárháború: Spanyolo. hosszú hanyatlása az I. VH utáni időszakban súlyos válsághoz vezetett. A köztársaság megszilárdítása a baloldali spanyol erők számára megoldhatatlan volt. Az 1936-os választásokon győztes pártok által létrehozott népfrontkormány ellen lázadás tört ki, mely véres polgárháborúba torkollot. Az 1936-39 közötti harcokban végül az államfővé emelt Francisco Franco tábornok vezette jobboldali nacionalista erők győzedelmeskedtek. E polgárháború tulajdonképpen a II. VH. főpróbája volt.

Mahatma: Indiában a hindu-muzulmán ellentét, s a bonyolult kasztrendszer súlyos feszültségeket okozott a társadalomban. Az indiai nemzeti mozgalom vezére, Mohandász Gandhi a belső feszültségek enyhítésével igyekezett széles tömegbázist teremteni a függetlenségi törekvések számára. A hinduk és a muzulmánok testvériségét hirdette. Pártja a Nemzeti Kongresszus. Őt magát Mahatma (nagy lélek) néven emlegették. Mozgalmának alapját az indiai tradíciókhoz való ragaszkodás és az erőszakmentesség alkották.

Sómenet: szimbólikus jelentősségű. Gandhi a brit sóadó és sómonopólium elleni tiltakozásul gyalog tette meg a több száz kilométeres utat a tengerpartig, s ott felmutatott egy csipetnyi sót, a tengervízből való sólepárlásra bírva ezzel az indiaiak millióit.

Briand-Kellog paktum: 1928-ban megkötött Briand francia, és Kellogg amerikai külügyminiszterekről elnevezett paktumban a nagyhatalmak lemondtak a háborúról mint a nemzetközi konfliktusok rendezésének eszközéről. E paktumhoz a 63 független országból összesen 59 csatlakozott.

Young-terv: Dawes-tervet módosították Young, amerikai gazdasági szakember javaslatára. A Young-terv csökkentette a német jóvátétel évi összegét, amelyet véglegesen 34,5 milliárd márkában állapított meg, és teljesítésének utolsó éve 1988 lett volna.

Müncheni találkozó: 1938 márciusában a német hadsereg megszállta Ausztriát. Az Anschluss-szal megkezdődtek a határváltozások. Következő áldozat Csehszlovákia volt. Hitler ügyes taktikájának, fenyegetéseinek hatására 1938. szeptember 29-én Münchenben találkozott Hitler, Mussolini, Daladier francia és Chamberlain brit miniszterelnök. Az általuk másnap aláírt egyezményben Csehszlovákiát a zömmel németek lakta Szudéta-vidék azonnali átadására kötelezték.