Erdély fejlődése, aranykora és hanyatlása

1606-ban meghalt Bocskai István, az erdélyi rendek Rákóczi Zsigmondot (1606-08) választották fejedelemnek. Tőle, a kiváltságaikért felkelt hajdúk segítségével, 1608-ban Báthory István unokaöccse, a 18 éves Báthory Gábor (1608-13) szerezte meg a hatalmat. Ő havasalföldi hadjáratával kivívta a Porta ellenszenvét és az ellene fellázadt hajdúk megölték. Halála után a rendek Bethlen Gábort (1613-29) választották fejedelemnek.

Bethlen Gábort fejedelemsége (1613-29)

Ez az időszak új fejezetet nyitott Erdély történelmében. Bethlen korának egyik legnagyobb politikusa volt. Minden eszközt felhasznált hogy felvirágoztassa Erdélyt, ugyanis távoli céljai közé tartozott az ország egyesítése Erdélyből kiindulva. Tudta, hogy a török még jelentős erőt képvisel, ezért törekedett a jó kapcsolatra a Portával. Uralkodása nyugalmat és jólétet teremtett Erdélyben. Bethlen a Báthorytól örökölt káoszban erős kézzel rövid idő alatt rendet teremtett. Sok hanyag tisztviselőt leváltott, a többit pedig rendszeresen ellenőrizte. Az érdemtelenül eladományozott birtokokat visszavette, ezzel jelentősen megnövelte saját befolyását. A nagyobb mennyiségben kivitelre kerülő árucikkekre monopóliumot vetett ki (higany, méz, viasz, szarvasmarha) Ezekből a gazdasági intézkedésekből a fejedelemnek és a népnek is jelentős haszna származott.

Figyelmet fordított az ipar fejlesztésére is. A rendkívüli hadi szükségleteket a céhek nem tudták ellátni, ezért gyakran bízott meg céhen kívülieket is termeléssel. Külföldi iparosokat hívott be az országba (pl.: morva anabaptisták). Az erdélyi bányák fejlesztésére a Felvidékről bányászokat hívott. Gazdasági tevékenysége miatt Erdély bevételei hallatlanul megnőttek, elérték az 500.000 forintot, amiből jutott pénz az állandó hadsereg fenntartására. Katonái rendszeres zsoldot kaptak, a várakat állandóan javították, karbantartották. Bethlen háttérbe szorította a rendeket, megerősítette a fejedelmi hatalmat. Elsősorban a hadseregre és a fejedelmi birtokokra támaszkodott. Továbbra is megmaradtak a kormányzás állami szervei (Fejedelmi Tanács, országgyűlés, Kamara, Kincstartóság, vármegyék, székek, városok), de ezek alig korlátozták a fejedelmi hatalmat. A közigazgatás minden szála a fejedelem kezében összpontosult. Bethlen korlátlan hatalmát az tette lehetővé, hogy az erdélyi birtokosok a fejedelmi birtokok árnyékában éltek, viszonylag szegények voltak, nem tellett nekik familiárisokra, bandériumra. Bethlen támogatta a társadalom középrétegét. Védelmezte a jobbágyokat, a mezővárosoknak kiváltságokat adott.

Erdély uralkodása alatt élte fénykorát. Befolyásos tényező lett az európai politikai életben is. 1618-ban bekapcsolódott a harmincéves háborúba (1618-48). Csatlakozott Pfalzi Frigyes cseh királyhoz és a vele szövetkezett osztrák rendekhez. Majd a Porta engedélyével 1619-ben megindult felső-Magyarország felé. Elfoglalta Kassát is, majd 1620-ban a besztercebányai országgyűlésen a magyar rendek királynak választották. Megnyílt az út az ország egyesítésére. Ő mégsem koronáztatta meg magát, ingatagnak tartotta helyzetét. A katonai sikerek ellenére 1621-ben megkötötte a nikolsbugi békét II. Ferdinánddal. Visszaadta foglalásai jelentős részét, viszont élete végéig megkapott hét vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod, Abaúj), valamint megkapta a birodalmi hercegi címet. Még kétszer csatlakozott be a háborúba, de nem ért el jelentősebb eredményeket. Pártolta a tudományokat és a művészeteket. A tehetséges jobbágyifjaknak biztosította a külföldi továbbtanulást. Gyulafehérváron protestáns főiskolát alapított, gazdag könyvtárat hozott létre. Megpróbálta visszaszerezni a töröktől a Corvinákat is.

I. Rákóczi György lett (1630-48)

Utóda I. Rákóczi György lett. (1630-48). Ő követte a Bethlen által létrehozott utat. Hasonlóan jó képességű politikus volt, mint elődje, bár sokkal konzervatívabb és céltudatosabb. A belső hatalom megszilárdítása végett növelte a fejedelmi birtokokat. Ő is bekapcsolódott a harmincéves háborúba. 1643-ban szövetkezett a svédekkel és megindult a Felvidéken. Jelentős katonai sikereket ért el. Lehetősége lett volna végső csapást mérni a Habsburgokra, de a Porta visszahívta. Kénytelen volt visszavonulni, de így is előnyös békét köthetett a császárral. 1645-ben megkötötte a linzi békét. Ez kiterjesztette a vallásszabadságot a mezővárosok és a falvak lakosságára is. Ő is megkapta az előbb említett hét megyét, sőt, a Szabolcs és Szatmár megyéket örökíthette is. 1648-ban halt meg, fiára a lengyel trón megszerzését bízta.