Egyiptom története

Feljegyzések, összeírások, vallási, orvosi, irodalmi szövegek

Minden hivatal elnyerésének feltétele az írástudás

Írnokból magas méltóság is lehetett

Hadsereg: állandó hadsereg ekkor még nem volt.

Önálló papi rend nincs. A vezetők általában világi és papi méltóságokat egyaránt birtokoltak.

Gazdaság és társadalom:

Öntözéses földművelés. A vizet gémeskútszerű berendezéssel – saduffal – juttatták a földekre.

A termést a királyi háztartásokba szállították, majd innen történt ennek újraelosztása (palotagazdaság). Innen látták el nyersanyaggal és élelemmel a kézműveseket, a bányában és az építkezéseken dolgozókat. A királyi háztartás biztosította a szentélyek papjainak ellátását is.

” width=”403″ height=”336″ name=”Picture 2″ align=”bottom” border=”0″ data-src=”https://sp-ao.shortpixel.ai/client/to_webp,q_glossy,ret_img,w_403,h_336/file:///tmp/lu399490fsspd7.tmp/lu399490fsspdv_tmp_85d865168fe933d6.png” />

Az első átmeneti kor

Az Óbirodalom utolsó két dinasztiája alatt meggyengült Egyiptom, a fáraók hatalma csökkent. A tartományok kormányzói lassan önálló kiskirályoknak kezdték tekinteni magukat. A gazdaság erőit kimerítették az óriási építkezések.

Közép- és Felső-Egyiptom részekre szakadt. Délen éhínség (csatornák elhanyagolása miatt): egy felirat tanúsága szerint az emberek saját gyerekeiket ették meg.

Ipuver Intelmei: felkelésről számol be.

Memphisz elvesztette jelentőségét, hanyatlott.

Idegen nomádok betörése.

Középbirodalom (Kr.e. 2040-1785)

Két hatalmi központ emelkedik ki: Hérakleopolisz és Théba. Théba egyesíti újra az államot. Az egység Mentuhotep alatt jött létre, de csak a 12. dinasztiától számítjuk a Középbirodalmat.

A dinasztia első uralkodója Amenemhat volt. Északra helyezi fővárosát (Itj-Taui⁵), a mai List közelében. Társuralkodóvá tette legidősebb fiát, Szeszósztriszt. Dinasztiájának valamennyi uralkodója követte ezt a gyakorlatot. Megszilárdította a királyi hatalmat, helyreállította a nomosz-rendszert.

A Középbirodalom idején megnőtt a családi és a templomi birtokok nagysága az uralkodó tulajdonában levő földekhez képest. A politikai helyzet megszilárdulása kedvezett a gazdasági fejlődésnek, fellendültek a kereskedelmi kapcsolatok is.

Megnő a városi lakosság politikai jelentősége és a rabszolgatartás szerepe. Két csoport:

1. hadifogoly rabszolgák
2. örökölt (házban született) rabszolgák

A rabszolgatartás viszont továbbra sem vált meghatározóvá a gazdasági életben (patriarchális rabszolgaság).

A Középbirodalom fáraói főleg déli irányba, Núbia felé terjeszkedtek (arany). A 12. dinasztia bekebelezte az 1. és 2. katarakta közötti területet. Északkelet felé inkább védekezés (Uralkodói Fal felépülése).

A második átmeneti kor, hükszosz uralom (kr.e. 1785-1552)

Palesztína és Fönícia területén élő törzsek beszivárgása. Az egyiptomiak hekau-haszutnak – a puszták fejedelmeinek – nevezték őket, ennek az elnevezésnek a görög formája a hükszosz név. Uralmuk alatt terjedt el a ló alkalmazása és a kétkerekű harci szekér Egyiptomban.

Az új főváros Avarisz lett.

Az egyiptomiak gyűlölték a hükszoszokat. Az ellenük folyó harcot a 17. dinasztia uralkodói irányították (Kamosze és I. Jahmesz). I. Jahmesz a 18. dinasztia alapítójaként lépett trónra Thébában és vele kezdődik az Újbirodalom kora.

Az Újbirodalom kora (Kr.e. 1552-1070)

Jahmesz nemcsak kiűzte a hódítókat, de folytatta a hadjáratokat Palesztína irányába. Székhelyét Thébába helyezte, mely az ókori Kelet leggazdagabb városa lett. Ezt a korszakot a következők jellemzik:

1. nagy hódítások;
2. élénk diplomáciai tevékenység;
3. belső béke;
4. látványos építkezések.

A 18. dinasztia tagjai Núbiában a harmadik zuhatagig terjesztették ki Egyiptom határait, északon az Eufrátesz partjáig jutottak az egyiptomi seregek.

Az első jelentősebb fáraó nő volt: Hatsepszut. Mostohafia, III. Thotmesz helyett, annak kiskorúsága idején uralkodott. Hadjárat Puntba⁶

III. Thotmesz (kr.e. 1490-1436): 22 évet kellett mostohaanyja árnyékában töltenie, míg trónra került. Már uralkodásának első esztendejében hadjáratot vezetett Szíria irányába. 20 év alatt összesen 17-szer hagyták el hadai Egyiptomot. Meggidói csata. Vér nélküli győzelem volt⁷. Thotmesz hadai feldúlták Mitannit is, ám a hurriták ellen nem sikerült döntő győzelmet elérni. A két nagyhatalom között patthelyzet jött létre.

A hadjáratok a kor világbirodalmává tették Egyiptomot. A meghódított kis államok néhány városában egyiptomi helyőrséget helyeztek el, de általában békén hagyták az ott élő népeket. Csupán azt követelték meg, hogy fejedelmeik gyermekeiket Thébába küldjék a szövetség zálogaként, valójában inkább túsznak.