Az ország három részre szakadása

1. Tiszántúl és Erdély -Izabella és János Zsigmond kezén maradt évi 10.000Ft adó fejében 2. Felvidék, Horvátország, Nyugat- Dunántúl, Szlavónia – a Habsburgok kezén lévő egyre keskenyedő sáv. 3. Duna menti területek – a Szultán ellenőrzése alatt állt. Egyre szélesedett, terjeszkedett.

1541-ben Fráter György és Habsburg Ferdinánd megkötötték a Gyalui egyezményt, melyben megegyeznek, hogy Fráter György halála után az ország Ferdinándra száll, ha egyesíti azt. Izabella és János Zsigmond a lemondásért cserébe egy sziléziai hercegséget kap.

A három országrész berendezkedése

1. Erdély

Erősen függött külpolitikailag a szultántól. Évi 10.000 Ft adóval tartozott, cserébe megtarthatta az önálló belpolitikát. 1566-ban megkapták a szabad fejedelemválasztás jogát. Az erdélyi rendek gyengék voltak, ugyanis a nemesek birtokai szinte elhanyagolhatóak voltak a fejedelmi birtokokhoz képest. A fejedelem döntött az önálló belpolitikában, külpolitikában egyeztetett a szultánnal. Döntéseit a Fejedelmi Tanács segítette. A pénzügyeket a Kamara intézte. Rendszeresen országgyűlést hívtak össze, melyen helyet kaptak a székely lófők, a szász patríciusok és a magyar nemesek. A székelyek és a szászok saját közigazgatással rendelkeztek, melynek egységei a székek voltak. Élükön a királybírák álltak. Vallások: szász városok- evangélikus Székelyek – katolikus Magyarok – református Románok – görögkeleti (ortodox) Továbbá jelentős az unitáriusok és a zsidók (szombatosok) száma.

2. Magyarország

Az Adriai-tengertől Erdélyig húzódó egyre keskenyedő sáv volt. Az egyre jobban terjeszkedő törökök állandóan fenyegették. Lakossága kb. 1.500.000 fő volt. Évente kb. 500.000 forint bevétele volt, de a védelmi kiadások háromszor ennyit tettek ki. Ezért a Habsburgok nagyon elhanyagolták. Részei: Horvátország és Szlavónia. Élükön a bán állt. Részben önállóságot élveztek, mert belügyeiket az egykamarás nemzetgyűlés intézte, ami Zágrábban ülésezett.

Irányítás

– Udvari Haditanács: Ez a szerv irányította a hadügyeket. Hatalma kiterjedt az egész birodalomra. A magyar seregek főparancsnoka a nádor volt. A haderő kb. 15-20.000 végvári katonából állt. Ezek 100 végvárba tömörültek. Az irányítást hat főkapitány szervezte. A Habsburgok új végvárvonal kiépítésére törekedtek. Várakat építettek át, melyeket a kor legjobb olasz mérnökei terveztettek. – Magyar Kamara: Ez a szerv foglalkozott a pénzügyekkel. Pozsonyban székelt és a kincstári javakat kezelte. Alá van rendelve az Udvari Kamarának. – Szepesi Kamara: 1567-1774-ig állt fenn. Kassa székhellyel működött és a keleti területek pénzügyeivel foglalkozott. – Magyar Kancellária: Ez volt a királyi végrehajtó szerv. Bécsben működött. Vezetője a főkancellár (általában az esztergomi érsek) volt. Részt vett az igazságszolgáltatásban, írásba foglalta a törvényeket. – Helytartóság: 1537-től áll fenn a szerv. Pozsonyban székelt. Feladata a közigazgatás és az igazságszolgáltatás. Nem foglalkozott külügyekkel, hadügyekkel, pénzüggyel.

3. Hódoltság

Az Oszmán Birodalom I. Szulejmán alatt érte el fénykorát. A meghódított magyar területeket vilajetekre osztották (katonai közigazgatási egység) Ezeket szandzsákokra bontották. Élükön a bég állt. Magyarország helytartója a budai pasa volt. A meghódított területek a szultán saját birtokai lettek. Ezeket használatra adta oda a lovas katonáknak (szpáhi). Ez rablógazdálkodáshoz vezetett, ugyanis a föld használói nem tudták, hogy meddig lesz az övék a birtok. A legrövidebb időn belül a legtöbb hasznot akarták kiszedni a földből és a rajta élőkből. Nem voltak tekintettel semmire, nem érdekelte őket a föld kimerülése. A trágyázás szóba sem jöhetett. Az adóztatás igazodott az előző, a magyarok által beszedett terhekhez. Figyelembe vették a helyi szokásokat is. Az állami adók közül a legfontosabb a nem mohamedánok adója, a haradzs volt. Ennek összege 50 akcse, azaz 1 Ft volt. Jelentős teher volt a kötelező állami robot is. Az adókat a defterdár állapította meg. Előfordult, hogy egy-egy területet duplán, akár triplán is megadóztattak, ugyanis a magyar birtokosok is visszaküldték behajtóikat az elveszített birtokokra. (+ 10-ed,kapuadó) mufti-jogtudós khádi-jogtudós.