Az Öböl-háború és az Iraki háború története

Szaddam Huszein hevesen támadta a dúsgazdag kőolaj monarchiát, amiért alig három héttel az Iránnal vívott háború befejezése után (1988 augusztus 8-án) a napi másfél millió   barrelos kitermelését 2,1 millió barrelre növelte. Ezzel tovább nyomta lefelé a már néhány éve amúgy is csökkenő árakat, ami súlyosan érintette Irakot: évi hétmilliárd dollárt veszített. Azzal is megvádolta Kuvaitot, hogy a két ország közötti vitatott területen (Rumajlah) lévő olajmezők kiaknázásával „lopta” tőle a fekete aranyat, s ezzel 2,4  milliárd dollártól fosztotta meg. Azonban Asz-Szabah kuvaiti uralkodó nem volt hajlandó megfizetni a kért összeget, annak csupán töredékét (500 millió dollárt) ajánlott fel, s Szaud-Arábiával együtt a kitermelés csökkentését is elutasította. Szaddam Huszein nyomban döntött Kuvait   lerohanásáról. Ez 1990 augusztus elsejéről másodikára virradó éjszaka,  éjjel 2 órakor meg is történt.

A Sivatagi Vihar hadművelet

Augusztus 8-án Szaddám Huszein bejelentette Irak és Kuvait egyesülését. Ugyan az Arab-Liga – Jemen,  Szudán és a PFSZ kivételével – elítélte Irak akcióját, ám Szaddám Huszein a kuvaiti kérdést összekötötte az egész arab világot   foglalkoztató palesztin kérdéssel és megígérte, hogy kivonul az olajsejkségből, ha Izral kivonul a megszállt területekről, Szíria pedig Libanonból. Ezzel óriási népszerűséget szerzett a világ arab lakosságának körében, és az egyszerű arab emberek valóban népeik   vezetőjeként kezdtek rá tekinteni

Ám Kuvait lerohanása egyúttal meg is rémítette az arab világ vezetőit, főleg Szaud-Arábiát, amely joggal   tartott attól, hogy a következő áldozat ő lesz. (Irak, Kuvait és   Szaud-Arábia együttesen a világ kőolajkészletének 40%-ával rendelkezett)  Ezért megengedte, hogy területén az USA katonai bázisokat építsen ki.   Így 1990 decemberében már félmillió amerikai és mintegy 200 ezer más nemzethez tartozó katona állomásozott Szaud-Arábiában. Közben az ENSZ   Biztonsági Tanácsa november 21-én, a 678. számú határozatában ultimátumot intézett Bagdadhoz,  amelyben 1991 január 15-og szabott  határidőt a Kuvaitból történő kivonulásra. Az ENSZ égisze alatt,  valójában amerikai vezetéssel széleskörű nemzetközi koalíció jött létre Irak ellen. Közben 1990  augusztus 12-i csúcsértekezletükön az arab  országok is a nemzetközi  koalícióhoz való csatlakozás mellett döntöttek.

Az ultimátum határidejének leteltével a több százezres koalíció vezetését Norman Schwarzkopf amerikai tábornokra bízták. 1991. január 17-én az amerikai, a brit és szövetséges erők több hullámban támadtak iraki célpontokat, és ezzel kezdetét vette a „Sivatagi Vihar” (Desert Storm) nevű hadművelet. A   háborúk történetének során először vetettek be cirkálórakétákat, amelyeket a Perzsa-öbölben úszó hadihajókról lőttek ki. A világ tájékoztatását tekintve az amerikaiak tanultak a vietnámi háborúból: akkor a sajtó – reális képet adva a frontokról, és a vietnámiak lemészárlásáról – alaposan keresztezte a hadvezetés érdekeit, gyengítette a harci morált, és felháborította a világot is. Így a Sivatagi Vihar hadműveletnél már nem követték el ezt a hibát, és a tényleges harci cselekmények bemutatása helyett a sajtóval csak a vezérkar által jóváhagyott, előre megszerkesztett kommünikéket közöltek, illetve csak lenyűgöző fényeffektusokkal kápráztatták el a világot a rendkívüli tekintélyt kivívó amerikai tévétársaság, a CNN jóvoltából.

A hadművelet első szakaszában a szövetséges repülők hat hét alatt 116 ezer bevetésen vettek részt, és megközelítőleg 85 ezer tonna bombát dobtak iraki katonai bázisokra, repterekre, hidakra, kormányzati épületekre, erőművekre és kommunikációs központokra. Aledobott bombák közel tíz százaléka lézervezérelt, ún. „intelligens bomba” volt, amelyeket egy másik gépről irányítottak. Válaszul a szövetségesek támadására Irak 1991. január 17-én Scud   rakétákat lőtt ki az izraeli Tel-Avivra és Haifára. Izrael bejelentette   hogy nem tervez válaszcsapást, tökéletesen megbízik a Scudok semlegesítésére gyorsan felállított amerikai Patriot rakéta kilövőkben. Az irakiak összességében 39 Scud rakétát lőttek ki Izraelre, amelyek pár embert megsebesítenek, és csekély kárt okoznak. Ugyanakkor február 25-én egy Scud a Szaúd-Arábiában fekvő dahrani amerikai bázisba  csapódik, és megöl 28 amerikai katonát.