Az iszlám történetének főbb alakjai – iszlám

Mahdí, al-: abbászida kalifa (775-785), aki elismerte a mélyen hívö musz­limok vallásgyakorlatát, szorgalmazta a fikh tanulmányozását, és sokat tett azért, hogy a vallásos muszlimok megbékéljenek a kormányzattal.

Mahmúd, II.: oszmánli szultán (1808-1839), a modernizációt célzó Tanzimát reformok elindítója.

Malcolm X (1925-1965): az Iszlám Nemzete nevü szeparatista afro-amerikai szervezet karizmatikus vezetöje, aki az emberjogi mozgalmak höskorában jelentös tekintélyre tett szert az Egyesült Államokban. 1963-ban szakított a heterotodox szellemiségü csoporttal, és követöivel együtt a szunnita iszlámot választotta. „Hitehagyásáért” két évvel késöbb meggyilkolták.

Malik ibn Anasz (megh. 795): a malikita jogi iskola megteremtöje.

Mamún, al-: abbászida kalifa (813-833). Uralkodásával kezdödött az Abbászida Birodalom hanyatlása.

Manszúr, al: abbászida kalifa (754-775). Üldözte az ellenzéki síitákat, és fövárosát Bagdadba tette át.

Manszúr, Huszajn al-, más néven al-Halládzs, a „Gyapjúkártoló”: a legismertebb a „megmámorosodott” szúfík közül. Az Istennel való eggyé olvadásban oly fokra jutott, hogy eksztázisba esve ez a híressé vált mondás hagyta el ajkát: „Aná al-Hakk!”, „Én vagyok az Igazság!” Eretnekség vádjával 922-ben kivégezték.

Mavdúdí, Abu Alá (1903-1979): pakisztáni fundamentalista ideológus. Nézetei roppant hatást gyakoroltak a szunnita közgondolkodásra.

Mehmed, II.: oszmánli szultán (1451-1461), a „Hódító” melléknevet Konstantinápoly 1453-as bevételével érdemelte ki.

Mír Dámád (megh. 1631): az iszfaháni misztikus iskola alapítója, Mullá Szádra mestere.

Muávija ibn Abi Szufján: az elsö umajjád kalifa (661-680), aki az elsö fitna zürzavaros idöszakát követöen erös és jól müködö kormányzatot állított fel.

Mudarrisz, Haszan ajatollah (megh. 1937): iráni pap, aki a Madzsliszban heves támadást intézett Rizá sáh ellen, amiért az életével fizetett.

Mohamed al-Bákir (megh.735): az ötödik síita imám. A politikától vissza­vo­nultan, Medinában élt, ahol a hagyomány szerint a Korán értel­me­zé­sé­nek erösen ezoterikus irányzatát dolgozta ki, mely ma is jellemzö a Tizenkettes Síára.

Mohamed Ali pasa (1769-1849): az oszmánli hadsereg albán származású tisztje, aki Egyiptomot függetlenítette Isztambultól, és a gyakorlatilag önállósodott tartományban sikeres modernizációs programot hirdetett.

Mohamed ibn Abdalláh (kb. 570-632): a próféta, aki az araboknak elhozta a Koránt, egyistenhívö vallást alapított, és egyesítette az Arab-félsziget törzseit.

Mohamed ibn Ali al-Szanúszí (megh. 1832): neoszúfí gondolkodó, a Líbiában ma is szinte egyeduralkodónak számító szanuszíjjá irányzat megalapítója.

Mohamed Khvárizmsáh: a török származású khvárizmi dinasztia ural­ko­dó­ja (1200-1220), aki Kelet-Iránban erös központi állam össze­ko­vá­cso­lásán fáradozott, de kihívta maga ellen a mongolok haragját, s ezzel okot adott az elsö mongol hadjáratra.

Mohamed Rizá Pahlaví sáh: az iráni Pahlaví-dinasztia második uralkodója (1944-1979). Ellentmondást nem türö modrenizációs kísérlete, világias politikája vezetett a musz-lim forradalom kitöréséhez.

Mulkum Khán, Mírzá (1833-1908): világias nézeteket valló iráni reform­gondolkodó.

Mullá Szádra (megh. 1640): síita misztikus filozófus. Munkássága külö­nö­sen Iránban számos értelmiségi, forradalmár és reformer eszmerendszeré­böl visszaköszön.

Murád, I.: oszmánli szultán (1360-1389), Rigómezönél vereséget mért a szerb hadakra.

Muszlim (megh. 878): az egyik legjelentösebb hadísz-gyüjtemény szerzöje.

Musztafa Kemál, más néven Atatürk (1881-1938): a modern, világi Törökország megteremtöje.

Mutavakkil, al-: abbászida kalifa (847-861), Számarrában házi örizetben tartott fogva síita imámokat.

Nádir khán (megh. 1748): a Szafavida Birodalom bukását követöen ideiglenesen felélesztette Irán katonai hatalmát.

Náiní, Mohamed Huszajn sejk (1850-1936): iráni mudzs-tahid. Intelmek a néphez címü írása az alkotmányos berendezkedést síita köntösbe öltöztette.

Nászir, al-: egyike az utolsó abbászida kalifáknak, az iszlám intézményrendszerét felhasználva igyekezett megszilárdítani hatalmát.

Nasszer, Dzsamál Abd al-: egyiptomi elnök (1952-1970), egy harcosan nacionalista, világi elveket valló, szocialista kormányzat élén állt.