Az arab-izraeli háborúk története

A hatnapos háborúban Egyiptom légierejének csúfos kudarca Szovjetunióban is nagy port kavart. Az egyiptomi elnök modernebb és hatékonyabb fegyvereket követelt. Erre a SZU KB katonai delegációt küldött Egyiptomba, hogy kiderítsék a kudarc okait. A delegáció tapasztalatai révén a szovjet vezetés elhatározta, hogy drasztikusan átszervezi és átképzi az egyiptomi légierőt. Az átképzés során több szovjet egység is áttelepült az országba, természetesen „nem hivatalosan”. Ezt követően nem váratott sokáig magára az izraeli-szovjet konfrontáció.

A negyedik arab–izraeli háború (jom kippuri háború) 1973 okt.6-24

Előzményei: az izraeli titkosszolgálat (a MOSZAD) számára észrevétlenül Egyiptom és Szíria nagyarányú csapatösszevonásokat kezdeményezett szeptember közepén az izraeli határok közelében. Az arab államok összehangolt támadásának kitűzött időpontját az egyik zsidó ünnep, az ún. engesztelés napjának idejére tették, tudván, hogy ez időben nagyarányú szabadságolások kezdődnek az izraeli védelmi haderőben is. Katonai elemzőik elképzelései hozták a papírformát, ugyanis a támadás teljesen váratlanul érte az izraelieket.

1973. október 6-án, szombaton, Jóm-kipúr napján, 13:50-kor 1650 db löveg kezdte meg a 20. század IV. arab-izraeli háborúját. A támadások intenzitása minden korábbit felülmúlt.

 

Az ötödik arab–izraeli háború (az első libanoni háború) 1975 április

Libanoni kérdéshez kapcsolódik. 1975-ben robbant ki a háború. Libanonban ellentétben álltak a keresztény és az iszlám csoportok. Izrael Libanonból kiinduló gerillaakciók megakadályozására 1982-ben támadást indított az ott lévő PFSZ erők ellen. A háború eredménye az lett, hogy a Bejrútban tartózkodó palesztin fegyveres csoportoknak távozniuk kellett, de hatására meggyengült a PFSZ, és Szíria is katonai veszteségeket szenvededett.

A Palesztin Állam létrejötte

A Palesztín Állam, pontosabban a mai értelemben vett autonóm Palesztína kialakulásának több „sarokpontja volt”. Az első a már említett PFSZ kialakulása volt, 1964-ben. A második kulcsfontosságú esemény pedig 1974-ben jött el, amikor az ENSZ elismerte a palesztin nép önrendelkezési jogát! Alig 4 évvel később az 1978-as Camp Davidben tartott tárgyalásokon Izraelnek már ígéretet kellett tennie, hogy 5 éven belül önkormányzatot ad a két legjelentősebb palesztínok lakta területnek: Ciszjordániának és Gázának.

Végül 1988 november 13-án megalakulhatott a Palesztin Állam, melynek kikiálltására a jelzett napon Algírban került sor (ugyanezen évben jött létre az Al-Kaida nevű terrorszervezet is)

A végső és döntő lépés a Palesztin Önkormányzat kialakulásában, az 1993 szeptember 13-án  Washingtonban, az oslói békefolyamatok részeként aláírt elvi nyilatkozat után 1994 május 4-én jött el, amikor Kairóban végre megtörtént a Gáza-Jerikó autonómia egyezmény aláírása! Ez tartalmazta a korlátozott önrendelkezés biztosítását 2 millió megszállás alatt élő palesztin számára, és csapatkivonásra kötelezte Izraelt a Gázai övezet szinte teljes területétől, valamint a Jordán nyugati partján fekvő Jerikóból. Megalakulhattak a palesztinok saját kormányszervei (miniszterek, rendőrség …stb)

A 2000-es esztendőtől napjainkig

Második Intifáda: 2000 szeptemberében , mikor Ariel Saron a Likud akkor ellenzékben lévő párt akkori vezetője kis csapat élén belépett a Templom-hegyen lévő al-Aksza mecset területére.

Kis idő elteltével palesztin fiatalok kövekkel kezdték őket dobálni. Erre a fegyveresek tüzet nyitottak a fiatalokra, majd távoztak a szent területről. Az incidensben többen súlyosan megsérültek.

Ezt követően, amár amugyis küszöbön álló intifáda kirobbantásához adta meg az ürügyet Jasszer Arafatnak a Palesztin Nemzeti Hatóság akkori vezetőjének, aki 2000 nyarán Camp David-ben, teljes mellszéleséggel utasította vissza az amerikaiak által kidolgozott perspektiv békeajánlatot, palesztin államiságot, és békekötés helyett a második intifádába menekült.

Az ezt követő napokban zavargások alakultak ki a Gázai övezetben, Jeruzsálemben, Ciszjordániában, Nabluszban és a többi nagyvárosban egyaránt, amik több hónapig elhúzódtak. Az intifáda kisebb nagyobb intenzitással a mai napig tartanak. 2000-2004 között többnyire brutális tömeggyilkos öngyilkos merényleteket alkalmaztak a palesztin terroristák, ezzel közel 1000 ártatlan izraeli halálát és több tizezer ember sérülését okozva. Az izraeli terrorelháritás gigantikus erőfeszitéseinek, és az épülő védőkerités következtében sikerült végetvetni az öngyilkos terrorizmusnak. A palesztinok látván az izraeli sikereket, taktikát váltottak, és elkezdtek rakétákat gyártani (Kasszám néven) és mai napig évről évre nagyobb méretü és egyre több, és egyre beljebb lőnek ki folyamatosan rakétákat Izrael területére. A legtöbb rakétatalálat a Gázai övezethez közel eső Szderotot éri, de az utóbbi években Askelonba is belőnek. A rakéta támadások következtében izraeliek ezrei élnek nap mint nap életveszélyben, egy új generáció nőhet fel folyamatos rakétatámadások árnyékában. Izraelnek a terrorizmus eme formájára mai napig nem sikerült megtalálnia a hatékony választ. A probléma megoldása a jövő izraeli vezetőire vár, hogy ezt a tarthatalan helyzetet felszámolják.