Az arab-izraeli háborúk története

Az új kormány tovább szervezte Izrael védelmi erejét, melynek hivatalos neve Izraeli Védelmi Erő (IDF) lett. Hadfelszereléseket és zsoldosokat vettek, ill. béreltek a II. világháborúban nyertes félen álló államoktól, úgymint az USA, Nagy-Britannia és Franciaország, továbbá az 1947-es Párizsi békeszerződésekben létrejött új államok hadseregeiből, úgymint Csehszlovákia és Jugoszlávia, illetve Magyarországból is. Kezdeti védelmi haderő igen vegyes összképet mutatott, az utánpótlások megszervezése igen bonyolult és olykor kilátástalan helyzetekbe hozta a katonákat.

A támadó arab államok bírták a Szovjetunió támogatását, mindez hadfelszereléseiken is megmutatkozott. Viszont harcászati és hadászati taktikájuk mindezt nem tükrözte, ellenben az izraeliét, hisz az új állam puszta létéért küzdött.

Az első arab-izraeli háború (1948 május 15 – 1949 január 7)

Az elhúzódó háborúba az USA is tevőlegesen beavatkozott, másodvonalba visszavont hadfelszereléseket szállított (például vadászgépek, harckocsik) saját készleteiből. Ugyanis az amerikai haderő levonva a nemrég befejezett világháború tapasztalatait, új fejlesztési szemlélettel látott neki a korszerűsítésnek, az elavulófélben levő haditechnikai eszközöket eladta szövetségeseinek (például Franciaország, Jugoszlávia, Izrael). Mindez később a konfliktus kimenetelén is meglátszott.  Az új izraeli haderő az 1949-es ENSZ által kieszközölt fegyverszüneti tárgyalások idejére már nagyobb területtel bírt, mint amit az államalapítás idején az ENSZ határozata előírt.  Ezekről a területekről az arab és palesztin lakosság nagy része elmenekült, a környező országok a lakosságot nem fogadták be, területeiken mint menekültek éltek, élnek a mai napig.

A második arab–izraeli háború (a Szuezi válság)

1956 – Elkezdődik a Szuezi válság. Izrael tiltakozik Egyiptom intézkedése ellen, mellyel kizárja őt a Szuezi-csatorna használatából. Október hónap végén Izrael Nagy-Britanniával és Franciaországgal együtt megtámadja Egyiptomot, elkezdődötik a második arab-izraeli háború. A konfliktusnak a Szovjetunió és az ENSZ vet véget.

A palesztin Nemzeti Mozgalom kialakulása

A Kairóban született és az ottani egyetemen mérnöki diplomát szerző Jasszer Arafat (1929-2004) Kuvaitban alapította meg 1959-ben az al-Fatah, azaz Hódítás nevű politikai szervezetét. Ennek programja:  pártoktól és államoktól elkülönült palesztín fegyveres harc a cionizmus ellen. Azonban 1959-ben Kasszem iraki elnök fogalmazta meg először hivatalosan is a palesztínok addig ki nem mondott óhaját: Ciszjordániában és Gázában alakuljon palesztin kormány, mely kikiálltja a Palesztin Köztársaságot. Az első palesztín kongresszust 1964 május 28 – június 2 közt tartották Jeruzsálemben, ahol a 422 küldött megalakította a Palesztín Felszabadítási Szervezetet! Ennek első vezetője még nem Arafat volt, hanem Ahmed Sukeiri, egészen 1969-ig. Ám ezen évben az Arafat által képviselt irányzat és a Fatah előretört, így 1969 elején Arafat kezébe került a PFSZ vezetése.

A harmadik arab–izraeli háború (a hatnapos vagy jóm kippuri háború)

1967. jún. 5- 10. között zajlott. Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irak vívott Izrael ellen. Izrael győzelme a háborúban lényeges változást eredményezett a Közel-Keleten. A Sínai- félsziget, a gázai övezet, Jeruzsálem egy része, a Golán- fennsík és Ciszjordánia megszállásával kedvező feltételeket teremtett a további területei terjeszkedéséhez. A hatnapos háború követő időszakban jelentős változások mentek végbe az arab világban. Egyiptom pozíciója megerősödött azáltal, hogy Líbiában és Szudánban 1969-ben Kairóval szimpatizáló katonatisztek hatalomátvételére került sor. A másik jelentős fordulat az volt, hogy Nagy-Britannia bejelentette, hogy anyagi okok miatt felszámolja a Szueztől keletre fekvő érdekeltségeit.

Izrael 1967-ben a hatnapos háborúban szállta meg azon palesztínok lakta területeket, melyeket eredtileg a palesztín-arab államnak kellett volna birtokolnia, majd az első arab-izraeli háború végére (1949) a környező arab államok vettek birtokukba.  Így elfoglalta Ciszjordániát a Jordán Királyságtól, a Golan fensíkot Szíriától, Gázát és a Sínai félszigetet pedig Egyiptomtól. Később ezek közül a Golan és a Sínai félsziget visszakerült régi tulajdonosukhoz, ám Izrael a mai napig megszállva tartja Ciszjordániát és a tengerparti Gázát. A palesztínok legfőbb célja 1967-től a megszállt területek visszaszerzése és egy teljesen önálló palesztín állam megteremtése. Az új állam fővárosának Jeruzsálemet szánják.