Hirdetés

Az államalapítás

Az államalapítás – Géza és István államszervező munkája –

 

A honfoglalás: Tudjuk, hogy az Etelközben élő magyarok már 862-től zsákmányszerző hadjáratokat vezettek a Kárpát- medencébe. A 890-es években a frankok, morvák, bolgárok ellen vezetett eredményes hadjáratokat, mintegy előkészítve a szállásterület Kárpát-medencébe való áthelyezését. A közel félmilliós magyarság csapatait Árpád gyula vezette 894-ben a Vereckei-hágón át az új hazába. 894-900-között az egész Kárpát-medencét birtokba vette a magyarság.

Hirdetés

A letelepedést követően Ny-i és D-i irányba támadó hadjáratokat indítottak őseink. Ezeket a hadjáratokat összefoglaló néven kalandozásoknak nevezzük. (cél: védelem biztosítása megelőző célzattal; zsákmányszerzés) Azonban a normann és magyar betörések miatt a nyugati erők összefogtak és egységesedtek. 933-ban Merseburgnál szász Henrik király vezetésével, 955-ben Augsburgnál pedig Ottó király vezetésével mértek sorsdöntő vereséget a magyarokra.

Géza (972-997): A kalandozások kudarcával válaszút elé került népünk. A döntést Árpád dédunokája Géza fejedelem hozta meg. Amikor 972-ben Géza került hatalomra, az alakuló állam nagyon nehéz helyzetben volt. Megnövekedtek a belső ellentétek, de a fő problémát a külső támadás veszélye jelentette. 962-ben I. Ottó vezetésével megalakult a Német-római Császárság, mely a kor legütőképesebb lovagseregét sorakoztatta fel. Géza fejedelem a beilleszkedés politikáját választotta. Felvette a kapcsolatot I. Ottóval és követei útján 973-ban békét kötöttek,(cserébe Géza lemondott az ausztriai és morva területekről) továbbá papokat, hittérítőket kért a kereszténység sikeres felvételéhez. Ekkor érkezett az országba Brúnó püspök, aki a kereszténység terjesztésének úttörője volt. A fejedelem saját támaszát látta az egyházban, ami pajzsként szolgált egy esetleges külföldi támadás kivédésére. Ő maga is megkeresztelkedett és fiát, Vajkot Gizella bajor hercegnővel házasíttatta össze, lányait a velencei dózséhoz (Orseolo Ottó) és a lengyel herceghez adta (Vitéz Boleszláv). Legkisebb lányát Aba Sámuel vette feleségül. Ezekkel a dinasztikus házasságokkal hazánk stabilitását erősítette.

Belpolitikában folytatta a rá hagyományozott utat. Saját függésébe vonta a még független területeket. Már házasságával megszerezte Erdélyt. Felesége az erdélyi gyula lánya Sarolt lett. A pogány hit belföldi erőit katonai erővel törte le. A stratégiai pontokat katonai erővel megszállta. Új székhelyet alakított ki magának. Kalocsáról Esztergomba költözött. Megszerezte Veszprém várát, amit a királynénak adott, így lett Veszprém a királynéi város. Géza katonasága 3 részből állt: európai mintára nehézfegyverzetű lovagokból létrehozott elitcsapatok alkották a magját. Ezek legnagyobb részét magyar katonák tették ki. Ezek eltartását a király biztosította különböző bevételekkel. (pl.: vámok, kereskedelem, bányák jövedelme). A másik fontos egység a szolgáló népek által eltartott magyar katonaság volt. Ők könnyű fegyverzetű lovasokból álltak.

A harmadik nagy egységet az idegen népekből álló segédcsapatok alkották. (székelyek, besenyők) Az ő feladatuk volt a felderítés, továbbá ők alkották az elő- és utóvédet. Géza történelmi érdeme, hogy a magyar nép válaszútján felismerte a helyes utat és rá is lépett.

 

I. Szent István (997-1000-1038. aug.15):

Géza halála után kérdéses volt, hogy ki kövesse a trónon. A pogány szokás szerint a szeniorátus elve (a nemzetség legidősebb, még nemzőképes férfitagja örököl) alapján kellett kijelölni az utódot. Így Koppányt illette a hatalom. Géza viszont fiát, Istvánt jelölte utódul a primogenitúra elve alapján. (elsőszülött fiú örököl) A fejedelemi hatalom erősödése -főleg Géza kemény kezű politizálása­- erős ellenállást váltott ki az engedelmességre kényszeríttet törzs és nemzetségfők körében. Érthető, hogy Istvánnak először a nyílt lázadásokkal kellett leszámolnia. A dunántúli Koppányt (997) fegyveres erővel -részben külföldi lovagok segítségével- leverte, birtokait elkobozta. Később az erdélyi Gyulát (1003), majd a Temesvidék urát, Ajtonyt (1008) győzte le. 1000-ben megkoronáztatta magát. Koronát a pápától (II. Szilveszter) kért és kapott. A korona nem csak a világi, hanem az “apostoli hatalmat” is jelentette, vagyis a király feladata lett az egyházszervezés. A bevált szokással szemben nem a császártól kérte, hanem a pápától, ezzel jelezte, hogy nem ismer el maga fölött semmilyen világi hatalmat. A fejedelemség helyébe lépett a feudális királyság. A királyi hatalom alapját a föld szolgáltatta. István a lázadók leverésével megszerezte a törzsi szállásterületek kétharmadát. István az egykori nemzetségfők helyébe saját, megbízható embereit ültette. Ezt a személyt ispánnak, comesnek nevezték. Felelt a kezében lévő területért és a rajta élő népességért. Várakat építtetett, melyeknek élén szintén az ispán állt. A terület katonai védelmét a várjobbágyokból álló várkatonaság látta el. Az ispán ezenkívül igazságot szolgáltatott és a közigazgatást is intézte, bizonyos esetekben a földesurakra kiterjedő jogkörrel is. Új székhelyet hozott létre Székesfehérváron. (oka: 1019-ben megindult jeruzsálemi zarándoklatok elkerülték Esztergomot.) A lakosság másik felének feladata az udvarházak ellátása volt. Ha király, nem a székhelyén tartózkodott, hanem járta az országot, akkor udvarházról udvarházra járt. Ha az egyikben már az összes élelmet felélte, továbbállt a következőbe. Így alakult ki a vármegyerendszer, ami a fejlődés betetőzője, az eddigi keretek felhasználása volt a központi hatalom érdekében. A gazdasági és fegyveres erő nagy része közvetlenül a király ellenőrzése alá tartozott. A vármegye területén kaptak földet azok a külföldi jövevények, akik a kezdeti harcok idején támogatták Istvánt. Ezek adománybirtok fejében továbbra is az uralkodó oldalán katonáskodtak. István az új szervezetet és rendet törvényekkel igyekezett megerősíteni.

Két törvénykönyvét töredékekből ismerjük. Mivel a törvény magában foglalja a kiszabható büntetést, jellegüket tekintve büntetőtörvénykönyvek voltak.

Az első törvénykönyv 35 cikkelyből áll és a szabadokra vonatkozott. Főbb gondolati csoportok: – az egyház és papság helyzetére vonatkozó ált. rendelkezések; – új birtokrend biztosítása; – vallásgyakorlat biztosítása; – erőszak büntetése; – esküszegés büntetése; – földesúri előjogok biztosítása; – özvegyek és árvák védelme; – boszorkányok/varázslók büntetése.

A második törvénykönyv 20 cikkelyből áll és kiegészítő jellegű volt. Főleg az egyházat védte. A törvényekben 2 fő elv érvényesült: – a függőség elve: az előkelők ítélkeznek alattvalóik felett. -a területi elv: az ispánok és a bírák csak saját területükön bíráskodtak (nem máshol) István egyházszervező munkája: A térítést cseh, olasz és német papok végezték. Ez a folyamat István korára fejeződött be.

A püspökségek (XI. sz. -ban 10 db egyházmegye: veszprémi, győri, pécsi, váci, csanádi, bihari és erdélyi) a királyi magánbirtokokon jöttek létre. Esztergom érseki rangot kapott a pápától. Ez fontos, mert az önálló magyar érsekség létrehozásával elhárult annak a veszélye, hogy a magyar egyház német befolyás alá kerül (mint a cseh és a lengyel). Az első esztergomi érsek Rada volt.

A világi egyházszervezet mellett a szerzetesség is meghonosodott. A pannonhalmi kolostor (csak 1002-alapítólevél) már Géza idején megépült, de rövidesen jelentőssé vált a veszprémvölgyi és a pécsváradi apátság is. Az egyház anyagi biztonságáról nagy birtokadományokkal és a tized bevezetésével gondoskodott. Pénzügyek: A gazdasági ügyeket a kincstár intézte. A bevételek többsége terményben érkezett be, amit a király és udvara feléltek. Emellett volt állami adó is, melyet füstpénznek, vagy szabad dénároknak neveztek. Ez évi 8 dénárt jelentett. Ehhez az adóhoz szükség volt a pénzverésre. Rendszeres pénzverés csak 1020 után kezdődött, ehhez mintának II. Henrik dénárját használták mintának.

Külpolitika: Igyekezett apja békepolitikáját folytatni. A németekkel kötött békét házassága is erősítette.(II. Henrik sógora volt) A német-lengyel háborúba csak akkor avatkozott be, amikor a lengyelek magyar várakat foglaltak. Ezeket István visszavette, majd békét kötött.

Dinasztikus kapcsolatok kötötték Bizánchoz, ugyanis Baszileosz császár egyik lányát összeházasította Imrével. Így az 1010-es évek végére Magyarország. külpolitikai helyzete rendkívül kedvező lett. 1019-ben megnyílt a jeruzsálemi zarándokút, amibe Magyarországot is bekapcsolta. A nyugati keresztény műveltség rohamosan tért hódított.

Megindult a hazai papképzés, fellendült az írásbeliség. Fejlődött az építészet és a szobrászat is (a templomépítések miatt).

Trónutódlás: István fiát, Imrét szánta utódjául, de annak korai halála (1031) miatt mást kellett keresnie. A családban Vazul pályázott a trónra (István nagybátyjának a fia). István nem akarta, hogy ő kövesse a trónon, mert “pogánynak” ítélte. Vazult megvakíttatta és fiaival együtt száműzte. Ezután a velencei származású rokonát Orseoló Pétert jelölte ki utódnak, aki korábban a királyi testőrség parancsnoka volt.

 



Ady Endre (26) Angol (29) angol nyelvtan (35) Arany János (18) Atom (20) egyenes (25) elemzés (139) ember (23) energia (26) Filozófia (37) függvény (25) gazdaság (34) halmaz (24) háromszög (25) hőmérséklet (32) líra (22) magyar (22) magyar irodalom (289) Magyarország (38) magyar történelem (102) Matematika (25) Nyelvtan (43) PC (60) Petőfi Sándor (20) politika (24) párhuzamos (18) szerves (32) szervetlen (31) számok (27) számítógép (60) szög (25) tartalom (18) test (28) tétel (18) Történelem (21) USA (18) valós (19) vektor (18) vers (50) verselemzés (47) világirodalom (111) világtörténelem (115) víz (22) életrajz (21) érettségi (34)
Iratkozz fel hírlevelünkreNe maradj le a legújabb tételekről!

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!