Az angol alkotmányos monarchia

7 perc olvasás

Az angol alkotmányos monarchia kialakulása

Az angol alkotmányos monarchia kialakulását az angol polgári forradalom lezárulása tette lehetővé. Az 1660-ban összeült parlament elfogadta II. Károly visszahívását Angliába. Az angol parlament azzal a feltétellel hívta vissza a Stuartokat, hogy érvényben maradnak a király jogkörét korlátozó parlementi jogok.

Hirdetés

Ezzel szemben a gyakorlatban II. Károly és II. Jakab uralkodók fokozatosan növelték saját jogkörüket, azaz elkezdődött a Stuartok hatalmának visszaállítása, a restauráció. A parlament és a Stuartok között egyre erősödött a szembenállás, amely végül II. Jakab bukásához vezetett.

A katolicizmus fokozatos erősödése arra késztette a parlamentet, hogy új uralkodót keressenek.

Az abszolutisztikusan kormányzó II. Jakabbal szemben vejét, Hollandia helytartóját, Orániai Vilmost hívták meg Anglia trónjára. 1688-ban II. Jakab Franciaországba menekült, így III. Vilmos és felesége, Mária harc nélkül szerezte meg Anglia trónját társuralkodóként. Ezt nevezték „dicsőséges forradalom”-nak.

Az angol uralkodók abszolutisztikus törekvéseinek hatására lezajló angol polgári forradalom időszakában az angol alkotmányos gondolkodás jelentős változásokon ment keresztül. Ennek végső szakasza, a dicsőséges forradalom után az államberendezkedés nagymértkében átformálódott.

Hirdetés

A Jognyilatkozat

Az angol parlament 1689-ben, az uralkodóváltást követően fogadta el az ún. Jognyilatkozatot, a Bill of Rightsot, amelyben az alkotmányos monarchia alapjai kerültek lefektetésre.

A Jognyilatkozat Locke államelméletén alapult, aki a legjobb államformának az alkotmányos monarchiát tekintette. Nézete alapján az egyének azáltal, hogy természetes jogaik egy részéről lemondtak, és szabadságuk, életük, valamint tulajdonuk megvédésének jogát átruházták az államra, illetve az uralkodóra, társadalmi szerződést kötöttek.

Az uralkodóra is vonatkoznak azonban a törvények, a hatalomgyakorlás szabályai, így a társadalmi szerződést megszegő uralkodó pedig leváltható.

Locke fogalmazta meg először az alapvető hatalmi ágak, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztását.

A Jognyilatkozatban az alapvető szabadságjogokat is rögzítették, többek között a szólásszabadságot, a jogegyenlőség elvét, a törvényes bírósági eljáráshoz való jogot és a törvénytelen letartóztatás tilalmát.

Hirdetés

A Jognyilatkozat rögzítette az uralkodó, a kormány és a parlament közötti feladatmegosztást.

Az angol alkotmányos monarchia jellemzői

Az ország államformája továbbra is királyság, azaz monarchia maradt, az uralkodó jogait azonban a parlament korlátozta az új rendszerben. Ilyen korlátozás volt, hogy a miniszterelnököt az uralkodó csak a parlament beleegyezésével nevezheti ki, valamint, hogy a parlament hozzájárulása nélkül a király semmilyen adót sem vethet ki, nem állíthat hadsereget, valamint nem függeszthet fel törvényt.

Az alkotmányos monarchia a három államhatalmi ág szétválasztásának, azaz a hatalommegosztás elvére épült.

A törvényhozó hatalmat a képviseleti alapon működő parlament gyakorolta, amely továbbra is kétkamarás volt. A felsőházban, a Lordok Házában (House of Lords) az államférfiak személyesen voltak jelen királyi kinevezés vagy születési jog alapján. Az alsóház, azaz a Képviselőház (House of Commons) tagjai körzetenként választott képviselők voltak. A képviselőket törvényben meghatározott korú, vallású és vagyonú, cenzusos választójoggal rendelkező férfiak választották meg. A megválasztott képviselők mentelmi joggal rendelkeztek.

A végrehajtó hatalom a király által kinevezett, de a parlamentnek felelős kormány kezében volt. A végrehajtó hatalom élén a miniszterelnök állt. A miniszterelnököt a választásokon győztes párt tagjai közül az uralkodó nevezte ki a parlament jóváhagyásával. A kormányt a parlamenti többséggel rendelkező párt tagjai alkották, akiket a miniszterelnök javaslatára a király nevezett ki.

Hirdetés

A kormány gondoskodott a parlament által hozott törvények végrehajtásáról, betartásáról. Felelősséggel tartozott a parlamentnek, amely során be kellett számolnia munkájáról is, valamint a parlament bizalmát elvesztő miniszterelnöknek le kellett mondania.

A Jognyilatkozat szabályozta az uralkodó jogkörét, amelybe többek között a következők tartoztak:

a miniszterelnök, azaz a kormányfő kinevezése;
a hadsereg vezetőinek kinevezése;
a törvények szentesítése;
halasztó vétóval rendelkezett, amely által meghatározott alkalommal megtagadhatta egy adott törvény szentesítését;
a parlament összehívásának, berekesztésének, valamint megfelelő feltételekkel a feloszlatásának joga.

Az uralkodó kormányzásban való csökkenő szerepére utal az az elv, miszerint „a király uralkodik, de nem kormányoz”. Nagyobb horderejű döntést az uralkodó kizárólag miniszteri ellenjegyzéssel hozhatott.

Harmadik hatalmi ágként az igazságszolgáltatás a független bíróságok feladata volt. A bírói kar független a törvényhozó, valamint a végrehajtó hatalmi ágtól. A bírák ellenőrzésének joga a parlamenthez került.

Hirdetés

Angliában a XVII. századtól kétpártrendszer jött létre. A parlamenti képviselők két politikai csoportba tömörültek: a toryk a középbirtokosokra, a whigek az iparos-kereskedő polgárságra támaszkodtak. A whig párt a népfelségen, a szabadságjogokon és a királyi jogok korlátozásán alapuló eszmeiséget képviselte, a tory párt pedig a tekintélytiszteleten, az örökletes hatalmon, a társadalmi hierarchia elfogadásán alapuló ideológia képviselője volt.

Az angol alkotmányosság rendszere a történeti fejlődés során jött létre, hosszabb folyamat eredményeként. Az alkotmányoknak ezt a fajtáját történeti alkotmányoknak nevezzük, ami azt jelenti, hogy az alkotmányosságot meghatározó jogszabályok, szokásjogi szabályok és alkotmányos jelentőségű dokumentumok a történelem során folyamatosan jöttek létre, módosultak és egészültek ki, és nem létezik egy konkrét írott, a jogrendszer csúcsán álló, magát alkotmányként definiáló dokumentum.

Alkotmányossági alapelvek

Az alkotmányossági alapelvek a XVIII. század végére, a XIX. század elejére alakultak ki nagyrészt az angol alkotmányos monarchiának a felvilágosodás hatására bekövetkező változásai nyomán.

Ezek az elvek a következők:

népszuverenitás elve, azaz az állami főhatalom forrása a nép;
népképviselet elve, azaz a képviseleti demokrácia intézményeinek működtetése;
hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve;
törvényhozó szerv monopolhelyzete, döntési jogosultsága;
jogegyenlőség elve, azaz a törvény előtti egyenlőség;
jogállamiság elve, azaz csak az kötelező, amit a törvény rendel el, és csak az tilos, amit a törvény tilt;
emberi jogok érvényesülésének elve.