A XVIII. századi magyar gazdaság
A törökkor alatt egy kis jég korszak következett be melynek következtében az Alföld elmocsarasodott. Az elnéptelenedés miatt pedig nem egy kultúr táj alakult ki, hanem egy vad környezet. A keleti országrészben eleinte, meg maradtak a 2-3 nyomásos földművelésnél, illetve a rideg állattartásnál. Nyugaton ugyanezek maradtak csak hogy már itt istállózó állattartást használtak. Új növényeket termesztettek, kukorica, dohány krumpli, illetve kialakultak a szőlő kultúrák.
A céhes ipar 6000 főről 150000 nőtt, a manufaktúrák száma viszont alacsony maradt, mert nem volt elég textil alapanyag. Bányák sora nyílt meg hol rezet aranyat és sót bányásztak.
Belkereskedelem nem volt. Közvetlenül jutott el az árú a termelőtől a fogyasztóig. A magyar exportot főképpen a mezőgazdasági termékek adták, melyet kiegészítettek a különböző bányászati termékek.
Az import pedig főképp luxuscikkekben mutatkozott meg. Parfümök, selymek, illetve mezőgazdasági gépek. A külkereskedelmi mérleg pozitív volt. De egyik nagy hiba volt, hogy a profitot nem forgatták vissza. Az infrastruktúrát sem fejlesztették. Hiányoztak az utak és a csatornák. Épült néhány csatorna de a kereskedelemben különösen a búzáéban, döntő szerepet játszott a Duna. Persze itt nem is tőkésekről, hanem nemességről beszélünk. A kereskedelem nagy részét a zsidóság bonyolította le. A kereskedelemben a század során csökkent a szarvasmarha, és nőtt a gyapjú illetve a gabona szerepe.
Ezek voltak az általános jellemzők de ezt még befolyásolták a különböző politikai rendeletek.
Mária Terézia 1754-es vámrendelete, például erősen akadályozta az ipar kialakulását, és inkább Ausztria illetve az örökös tartományok érdekét nézte. A magyar áru, élelmiszer alacsony vámmal mehetett az örökös területekre, de viszont magassal mehetett tovább, amivel sikerült benntartaniuk.
A külföldi élelmiszer viszont alacsony vámmal jött be, ami versenyre késztette a magyar terméket. A verseny piaca elsősorban Ausztria és Csehország volt. Az osztrák illetve cseh ipari termékek alacsony vámmal hagyták el a birodalmat, de a külföldi magasan jött be, így egy picit alálicitálva érkeztek az országba alacsony vámmal. Drága volt, de még mindig olcsóbb, mint a külföldi. Ezzel védve a hazai ipart. Ezzel a vám rendszerrel megtartotta a birodalmon belüli munkamegosztást is. Magyarország mezőgazdaság, örökös tartományok ipar. Ezzel pedig némiképpen erősítette a magyar külön állást a birodalmon belül.
Az 1767-es urbárium rendeletében könnyített a jobbágyok terhein. Maximalizálta a robotot. 52 nap állattal vagy 104 nap szerszámmal évente. Rögzítette a majorság és az úrbéres földek arányát ezzel védve az adóalap csökkenését.
A vámrendelete ellenére a bányászat mégis fejlődött. Korszerű gépekkel szivattyúzták a vizet, és 1753-ban Selmecbányán állami bányatisztképző intézetet alapítottak.
