A román és gótikus építészet, a reneszánsz kultúra

Humanizmus:

• a fogalom a cicerói „studia humanitatis” (humán – az emberre vonatkozó – tudományok) és a „humanae letterae”-ből (az emberiségért való fáradozások) vezethető le;
• először a merev skolasztikus hagyománnyal szemben kialakított, az antik szerzők iránt megnyilvánuló tudós érdeklődés megnevezésére használták;
• ideálja a ,,homo universale”, azaz a sokoldalú, művelt ember, aki a világ minden jelensége iránt érdeklődik;
• az antik eszmények újjászületése jellemezte;
• a humanizmus mozgalma alapvetően irodalmi jellegű volt, ezért a nyelv (grammatika, retorika, dialektika) vált a gondolkodás központi témájává;

A humanizmus Itáliában kezdődött a XIV. században, innen terjedt el a kontinensen a XV-XVI. században.

Jeles képviselői: Petrarca, Rotterdami Erasmus, Melanchton, Thomas Morus.

Reneszánsz:

A reneszánsz (olasz: rinascimento; francia: renassaince = „újjászületés”) megjelenése:

• Itáliából kiinduló korstílus, itt már a XIV. században megjelent
• XV-XVI. században Európa-szerte elterjedt;
• a középkort meghatározó, a túlvilágra tekintő életszemlélettel szemben az evilági életre koncentrál.

A reneszánsz jellemzői:

• mércéje: az antik művészet, ezért elterjedt az antik szerzők és műemlékek tanulmányozása;
• újfajta érdeklődés nyilvánult meg a természet iránt, amely nem csupán témája lett a művészeti alkotásoknak, hanem mércéje is (a természetes arányok, a természet harmóniájának és egyszerűségének eszménye);
• a korszak ideológiája a humanizmus, saját filozófiai rendszere az újplatonizmus;
• a kor eszménye a sokoldalúan képzett ember, a polihisztor volt (pl. Leonardo da Vinci);
• a műveltség központjai a fejedelmi, királyi udvarok, jelentős szerepet játszottak a fejedelmek és királyok, mint megrendelők (mecénások).

Építészet:

• A gótika függőleges tagolása helyett a vízszintes irány hangsúlyozása (párkányok, ablakkeretek).
• Fontossá vált a világi építészet is (paloták, egyetemek, bérházak, színházak).
• Újdonság az oszlopokon nyugvó boltív és a loggia (oszlopokra támaszkodó nyitott árkádos csarnok vagy galéria); az ókor óta ekkor emelnek újra kupolát.
• Épületdíszítés: puttók (pufók, meztelen gyermekek); stukkó (gipszdíszítés); rozetták (rózsaalakú díszítőelemek); sgraffito (színes vakolatrétegekből rétegesen kikapart díszítés).

Festészet és grafika:

• Portréfestészet.
• A képeken feltűnik a természet (fák, folyók, sziklák); megjelenik az antik szépség-eszmény és harmóniára törekvés.
• Perspektivikus ábrázolás:
  • térperspektíva;
  • vonal és színperspektíva (a közeli vonalak/színek erőteljesebbek, a távolabbiak halványabbak, tompábbak).
• Teret nyer a grafika (réz és fametszetek), illetve a ceruza, tus- és szénrajz.

Szobrászat:

• Az emberi test megjelenítése:
  • naturálisan történik (aktok);
  • anatómiailag pontos, valósághű szobrok.
• Az arányos ábrázolás jellemző.

Zene: mise, madrigál (többszólamú, kis énekegyüttesre írt rövid dal).

Az itáliai reneszánsz:

Trecento: az 1300-as évek itáliai művészete:

• Giotto: Szent Ferenc-templom freskói (Assisi)

Quattrocento: az 1400-as évek művészete:

• Botticelli: Vénusz születése

Cinquecento: az 1500-as évek művészete:

• Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora, Mona Lisa
• Raffaello Santi: Athéni iskola, Esterházy Madonna
• Michelangelo Buonarotti: Sixtus-kápolna mennyezetfreskói, Piéta, Dávid, Mózes

A németalföldi reneszánsz:

Realista szemlélet, aprólékos ábrázolási mód.

Az embereket felöltözve ábrázolták:

• Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár
• Albrecht Dürer: Apokalipszis
• Hieronymus Bosch: Gyöngyök kertje, Pokol