Hirdetés

A reformmozgalom kialakulása és főbb kérdései

10 perc olvasás

Az 1832-36-as országgyűlésen az önkéntes örökváltság terve kudarcot vallott, de megszerveződött a liberális nemesség.

Hirdetés

A reformtábor fontosnak tartotta az ország közvéleményének tájékoztatását az országgyűlés harcairól. Az Országgyűlési Tudósításokat Kossuth Lajos irányította.

A kormányzat erőszakkal próbált gátat vetni a reformoknak. Letartóztatások kezdődtek, ekkor fogták perbe pl.: Kossuthot is. Azonban a rendek ellenállása meghátrálásra kényszerítette a kormányzatot.

A börtönéből szabadult Kossuthnak Landerer felajánlotta a Pesti Hírlap szerkesztői állását. A lépés mögött az a kormányzati szándék húzódott, hogy így kézben tudják tartani a veszélyesnek ítélt Kossuthot.

Kossuth a Pesti Hírlapot közkedvelt lappá tette, s az általa alakított új műfajban, a vezércikkben népszerűsítette az ellenzék eszméit.

Hirdetés

A reformkor fontos eseményének tekinthető Széchenyi és Kossuth vitája (1841). Mindketten egyetértettek a végcélban: erős, modernizált, s a birodalmon belül minél függetlenebb, magyar vezetésű Magyarország megteremésében. Széchenyi a Jelenkorban, Kossuth a Pesti Hírlapban fogalmazta meg nézeteit. Széchenyi a Kelet népét írta, míg Kossuth a Feleletet.

Felfogásuk a megvalósításról azonban mindenben eltért. Vitájuk a sajtóban, a kaszinóban, és az országgyűléseken bontakozott ki. Széchenyi az arisztokráciára akart támaszkodni, a reformok lassú, lépésről-lépésre történő kibontakozását támogatta, a jobbágyfelszabadítás tekintetében az önkéntes örökváltságot szorgalmazta. A gazdaság tekintetében a mezőgazdaságot szándékozta fejleszteni. Célja egy Pest-Buda centrikus ország volt.

Ezzel szemben Kossuth a köznemességet akarta megnyerni, s gyorsan kívánt előrehaladni, legyen szó akár iparfejlesztésről, asszimilációról vagy jobbágyfelszabadításról. Utóbbi tekintetében felvetette a kötelező örökváltságot, tehát a megváltást az állam feladatává kívánta tenni. Kossuth nevezte Széchenyit a „legnagyobb magyarnak”.

Azonban az alapvető választóvonal nem kettejük között húzódott, hanem a liberális reformok hívei és ellenfeleik között.

1844-ban a magyar nyelvet államnyelvvé nyilvánították. Magyarország lakosságának majdnem a fele nem magyar anyanyelvű volt.

Hirdetés

A liberálisok ezt a problémát a politikai nemzet koncepciójával kívánták megoldani. Eszerint Magyarországon a magyar nemzet létezik, és ezen belül élnek a nemzetiségek, akiket jogkiterjesztés révén kívántak befogadni. A magyar liberális vezetők elvileg megelégedtek a magyar államnyelv biztosításával, ám céljuk egy nemzetállam létrehozása volt, ezért a háttérben törekedtek a nemzetiségek magyarosítására.

Azonban a nemzetiségek körében a magyarokhoz hasonlóan megkezdődött a nemzeti eszme térhódítása.

Összességében a nemzeti célok szembeállították a magyar és a nemzetiségi vezetőréteget.

A virágzó reformkor eredményeképp az ország népessége fél évszázad alatt 40%-kal emelkedett, melynek forrása a népszaporulat volt. A negyvenes években felgyorsult a gazdaság, különösen a gyáripar fejlődése. A reformerek felismerték az ipar és a közlekedés fontosságát a nemzet felemelkedésében, ezért támogatták a védvámrendszert, a gőzhajózást és a vasút fejlesztését.

Pest-Buda nagyvárossá növekedett, s az ország gazdasági és kulturális életének központjává vált.

Hirdetés

1845-ben Széchenyi a Helytartótanács közlekedési ügyosztályát vezette, 1846-ban pedig Pest-Vác vasútvonal épült meg és a folyószabályozás is létrejött. 1847-48-ban az utolsó rendi országgyűlés zajlott. Kossuth Pest megye követeként vett részt, Széchenyi pedig Moson megye követévé választatta magát, azonban a felsőtáblán lenne a helye.

1848. március 14-én felajánlja szolgálatait V. Ferdinándnak Magyarország helytartója. Március 17-én elismeri Kossuth Lajos nagyságát, mert többet tett, mint bárki a reformkorban. Április 7-én Széchenyi István közlekedés és közmunkaügyi miniszter lett, Kossuth Lajos pedig pénzügyminiszter. 1849. április 11-én elfogadták az Áprilisi törvényeket. 1849 szeptemberében a döblingi elmegyógyintézetbe került Széchenyi, ahol az önvád jelei mutatkoztak rajta a forradalom és a szabadságharc miatt. Később felépül és a Bach-rendszert kritizálja Ein Blick című művében. Házkutatást tartottak nála 1860-ban, amikor megtalálták holtestét. Minden bizonnyal öngyilkos lett.

Lapozz a további részletekért

1 2 3


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!