A reformáció

1598-ban kiadja a nantes-i ediktumot, melyben elismeri a hugenották vallásszabadságát (Franciaország államvallása a katolikus, de a kálvinizmus is szabadon gyakorolható), valamint jelentős kedvezményeket is ad nekik (pl. több mint kétszáz várost, köztük kikötőket és erődöket is kapnak, saját hadsereget tarthatnak fenn. saját tanácsuk, ill. az udvarban külön képviselőjük van). IV. Henrikkel 1610-ben egy fanatikus szerzetes, Rastignac végez, utódja XIII. Lajos, aki államminiszterével Richelieu bíborossal fegyveresen is igyekszik a hugenották önállóságát felszámolni (pl. La Rochelle ostroma). Végül 1685-ben XIV. Lajos visszavonja a nantes-i ediktumot, ezt követően több százezer hugenotta hagyja el Franciaországot, akik főleg Németalföldön, ill, Németországban telepednek le.