A reformáció

1559 után John Knox skót prédikátor Skóciában is elterjeszti a kálvinizmust, amit 1583-ig Angliában is eltűrnek, ezt követően azonban az angol kálvinistákat (puritánokat) üldözni kezdik. Az anglikán egyházon belül is jelen van a kálvini irányzat a presbiteriánusok képviseletében, akik az egyházat a kálvini normák szerint kívánják megszervezni (presbitérium kialakítása). A XVII. században alakul ki az independensek (minden egyes egyház önmagát irányító önálló egység, ezen felüli egyházkormányzatra nincs szükség) és a levellerek (szociális programjuk szerint a vallási egyenlőség mellett társadalmi egyenlőségre is szükség van, szavazati jogot szeretnének adni minden önálló egzisztenciával rendelkező angol férfinak) mozgalma. I. Erzsébet halála (1603) után a skót Stuart-ház kerül hatalomra (I. Károly, I. Jakab), a presbiteriánusok üldözése tovább folytatódik.

7. A francia vallásháborúk (1562-1598)

Franciaországban a százéves háború után megindul a központi hatalom megerősítése, az egység kialakítása. A megerősödött monarchia 1494-től észak-itáliai hódításokba kezd, melyeket 1559-ig folytat, s eközben összeütközésbe kerülnek a spanyolokkal (ill. megismerkednek az itáliai reneszánsszal is). Súlyosbítja a helyzetet, hogy V. Károly spanyol király 1519-től egyben német-római császár is, ezáltal a Német-Római Császárság is bekapcsolódik a háborúba. A francia uralkodó, I. Ferenc (1515-1547) törekszik arra, hogy hatalmát az egyházra is kiterjessze, ennek jegyében kerül sor 1516-ban a bolognai konkordátum elfogadására, melyben a pápa elfogadja, hogy Franciaországon belül csak a francia uralkodó engedélyével lehet püspököket kinevezni. I. Ferenc támogatja a német protestánsokat, ugyanakkor saját hazájában üldözi a protestantizmust. Utódja, II. Henrik (1547-1559) folytatja politikáját, 1536-tól már a francia kálvinistákat (hugenották) is üldözni kezdik. A kálvinista tanok gyorsan terjednek Franciaországban, elsősorban a hagyományosan elkülönültebb, városiasodottabb déli területeken (Provance, Languedoc, Aquitain) ahol ráadásul a nemesség és a polgárság mentalitása is közel áll egymáshoz. 1559-ben már országos hugenotta zsinatot tartanak Párizsban, ahol hitvallást (Confessio Gallicana) fogadnak el. Azokon a területeken, ahol többségben vannak, az egyházszervezetet is átalakítják.

1562-ben Vassyban a francia katolikusok hatvan hugenottát mészárolnak le, ami a francia vallásháború kitöréséhez vezet, melybe külföldi hatalmak is bekapcsolódnak (a katolikusokat támogatják pl. a spanyolok, a hugenottákat az angol és német protestánsok).

A királyi hatalom gyengesége (1559-1574 között két kiskorú király, II. Ferenc (1559-1560) és IX. Károly (1560-1574) uralkodik, helyettük édesanyjuk, Medici Katalin kormányoz) folytán a vallásháborúba a jelentősebb arisztokrata családok is belépnek (a katolikusok oldalán pl. a Guise hercegek, míg a protestánsok támogatóiként pl. a Bourbon család).

1567-ben Saint Germain-ben békét köt a katolikus és protestáns tábor, kinyilvánítják a vallásszabadságot (Párizs kivételével, ahol a hugenották nem gyakorolhatják vallásukat), s a hugenották négy erődöt is megkapnak. A béke megpecsételésére a protestáns Bourbon és a királyi Valois család (élén Medici Katalinnal) házassági kapcsolatra lép: Bourbon Henrik és Valois Margit 1572. augusztus 23-ára, Szent Bertalan napjára kitűzött házasságával. Jelentős hugenotta tömegek érkeznek Párizsba, amit Medici Katalin és katolikus köre a hugenottákkal való leszámolásra szeretne kihasználni.

Az esküvő előtt (augusztus 22-én) merényletet kísérelnek meg a legjelentősebb hugenotta hadvezér, Coligny admirális ellen, aki a békekötés után spanyolellenes hadjáratot szeretett volna indítani Németalföldre. A merénylet sikertelen, az uralkodó azonban lázadásuktól tartván a 23-áról 24-ére virradó éjszakán elrendeli a városban tartózkodó hugenották lemészárlását. Párizsban mintegy 2000, Franciaország további területein pedig kb. 30000 hugenottát ölnek meg (a pápa az eset tiszteletére külön érmet veret, ill. ünnepi misét celebrál).

1574-ben meghal IX. Károly, helyébe III. Valois Henrik lép, aki ekkor még (1573-tól) lengyel király, s a lengyel trónt otthagyja a francia trón kedvéért. A gyermektelen uralkodó legfőbb gondja, hogy megfelelő utódról gondoskodjon; a legközelebbi rokon húgának, Margitnak férje, a hugenotta Bourbon Henrik. III. Henrik kedvezményeket tesz a hugenottáknak, amelyre válaszul 1576-ban szövetségre lép a katolikus nemesség (Katolikus vagy Szent Liga) a hugenották visszaszorítására. Nem fogadják el Bourbon Henriket Franciaország leendő uralkodójaként, sőt 1584-ben szövetséget kötnek a spanyolokkal is. III. Henrik 1588-ban megöleti a katolikus párt legjelentősebb vezérét, Guise Henriket és testvérét, Guise Lajost, de egy fanatikus domonkos rendi szerzetes 1589-ben vele is végez, ezzel kihal a Valois-ház. Az egyetlen lehetséges utód Bourbon Henrik, a spanyolok III. Henrik halála után azonban Németalföld felől behatolnak Párizsba. IV. Bourbon Henriknek (1589-1610), előbb Dél-Franciaországban kell rendet tennie, ezt követően kiveri Párizsból a spanyolokat, majd 1593-ban áttér a katolikus hitre („Párizs megér egy misét”).