A reformáció

Kálvinista Akadémiát szervez Genfben, ahol filozófiát, teológiát, ill. klasszikus nyelveket tanítanak; s az itt tanuló diákok Európa legtöbb országába elviszik a kálvinista tanokat. 1553-ban saját maga jelenti fel és égetteti meg az Inkvizíció elől Genfbe menekült Szervet Mihályt.

Zwingli és Kálvin tanait hosszú teológiai vita után sikerül összekapcsolni. Zwingli halála után követője, Bullinger egyezik ki Kálvinnal az úrvacsora és a predestinatio kérdésében, s 1566-ban Zwingli hívei is elfogadják az ún. Második Helvét Hitvallást, mellyel gyakorlatilag átveszik a kálvini tanokat.

6. Az angol protestantizmus

Luther eszméinek terjedése mind Németországban, mind Angliában szorosan összefüggött a politikai érdekekkel. Az 1485-ben véget ért polgárháborúból (Rózsák háborúja a York és Lancaster család között) végül a Tudor-ház került ki győztesen, melynek első uralkodója, VII. Henrik (1485-1509) elsődleges céljának tekintette, hogy hasonló polgárháború soha többé ne törhessen ki Angliában. Mindennek érdekében megerősíti a királyi hatalmat, letöri a bárók önállósodási törekvéseit (főúri magánhadseregek megszüntetése, a királyi bíróság jogkörének kibővítése, stb.). Utódja VIII. Henrik (1509-1547) dinamikus uralkodó, aki apjától erős, jól szervezett hatalmat örököl. Kezdetben ellenzi Luther tevékenységét, maga is ír Luther tanait bíráló munkát, amiért X. Leó pápától megkapja a Defensor Fidei címet (a Hit Védelmezője, a brit uralkodók máig viselik).

Első felesége Aragóniai Katalin spanyol hercegnő (V. Károly nagynénje), akitől csak egyetlen leánygyermeke születik. VIII. Henrik a dinasztia folytonosságának fenntartása érdekében 1526-ban bejelenti válási szándékát, de mivel nem sikerül kimutatni négy generáción belüli rokonságot (azaz vérfertőzést, a válásnak a korban egyedül elfogadhatónak tartott okát) a két család között, ezért a pápa hosszas halogatás után 1534-ben megtagadja a válás kimondását (köszönhetően annak is, hogy az 1527-es Sacco di Roma után a válást egyáltalán nem támogató spanyol uralkodó lekötelezettje).

Henrik – kihasználva az angol parlament pápaellenességét – 1534-ben olyan törvényt fogadtat el a parlamenttel, mely kijelenti, hogy az angol egyház feje nem a pápa, hanem az angol király. Ezt követően már nincs akadálya a válásnak, s Henrik hamarosan elveszi szeretőjét, Boleyn Annát, akitől azonban szintén csak egy leánygyermeke születik. Boleyn Annát később lefejezik, Henriknek a későbbiekben még négy felesége lesz (hat felesége közül kettőt végeztet ki).

Bár az egyházi liturgiát illetően nem történik változtatás, azonban ettől kezdve már az angol nyelvet használják. Henrik kimondja az egyházi birtokok szekularizációját, felosztja a szerzetesrendeket (az ezáltal jövedelem nélkül maradt szerzeteseknek évjáradékot biztosít), a szekularizált birtokokat pedig kiosztja alattvalói között, ezáltal széles társadalmi bázist teremtve magának (a új birtokosok nem érdekeltek a rekatolizációban). A reform elfogadását nemcsak az angolok hagyományos pápaellenessége, hanem Wolsey bíboros (lordkancellár (a király helyettese), egy időben Canterbury és York érseke, pápai legátus) botrányos életmódja, ill. népszerűtlen adópolitikája is megkönnyíti. Több vezető tisztségviselő (pl. az 1535-ben emiatt kivégzett Morus Tamás) sem hajlandó elfogadni az új egyházszervezetet; 1536-ban több grófság katolikusai fellázadnak, követelve a katolicizmushoz való visszatérést. A későbbiekben a hivatalok betöltését már protestáns eskü letételére kötelezik, aki nem hajlandó az eskü letételére, arra kivégzés vár.

VIII. Henrik halála után kiskorú fia, VI. Edward (1547/1549-1553) kerül trónra, aki 1553-ban, tizenöt évesen hal meg, helyette apja tanácsadói, s különösen Thomas Cranmer canterbury érsek befolyásolja a politikát. Elfogadják az Általános imakönyvet, amely az angol protestáns liturgia alapjait tartalmazza, ezt követi 1552-ben a Második általános imakönyv elfogadása. VI. Edwardot Mária (1553-1558) követi, aki Aragóniai Katalin leányaként csak látszólag tért át a protestáns hitre. 1554-ben feleségül megy II. Fülöp (1556-1598) spanyol trónörököshöz, újra engedélyezi a szerzetesrendek működését, kísérletet tesz a szekularizált földek visszavételére, gyakorlatilag bosszúhadjáratot folytat a protestantizmus egykori elterjesztőivel szemben (mindezért az utókortól a Bloody jelzőt kapta). 1558-ban természetes halállal meghal, a trónon I. Erzsébet (1558-1603) VIII. Henrik és Boleyn Anna lánya követi. Erzsébet hithű protestáns, uralma alatt visszatérnek a protestantizmushoz, ill. elfogadják a Harmadik általános imakönyvet, amely szakít az átlényegülés tanával az úrvacsora kérdésében.