A reformáció

Husz János (1369-1415) a prágai egyetem tanára, rá és tanártársára, Prágai Jeromosra is hatással voltak Wycliff nézetei. Husz János szerint a Biblia mindennek forrása, az egyháznak apostoli szegénységben kell élnie, az egyházi szertartásoknak nemzeti nyelven kell folyniuk. Az oltári szentség kérdésében az utraquizmus (két szín alatti áldozás) elvét képviselte: a mise során nemcsak a papnak, de a híveknek is jogukban áll magukhoz venni Krisztus testét és vérét (a katolikus liturgia csak a testet jelentő ostyából juttat a híveknek, a borból csak a miséztető pap iszik). Utóbbi nézetei miatt az egyház eretneknek nyilvánítja és megtiltják, hogy prédikáljon. Hogy az eretnekség vádja alól tisztázza magát, elmegy a konstanzi zsinatra, ahol – annak ellenére, hogy Zsigmond bántatlanságot biztosító menlevelet állít ki számára – elfogják és 1415-ben kivégzik (1416-ban kollégáját, Prágai Jeromost is halálra ítélik). Husz halála után négy évvel, 1419-ben IV. Vencel cseh király halálakor, akinek utódja Zsigmond lenne) felkelés robban ki Csehországban, amely 1434-ig tart. A Husz elveit követő csehek fegyveresen szállnak szembe Zsigmonddal, a harc tkp. keresztes háború formáját ölti. A huszitáknak két szárnya alakul ki, a mérsékeltebb kelyhesek (a két szín alatti áldozást, ill. a huszita elvek szerinti életmódot szeretnék megvalósítani) és a radikális taboriták (nemcsak vallási, hanem szociális reformot, egyenlőséget is követelnek, meg akarják szüntetni a földesúri adóztatás rendszerét, stb.). Zsigmond végül kiegyezik a kelyhesekkel, elfogadja a prágai pontokat (1 – az egyházi nyelv a cseh lesz, 2 – a hívek is két szín alatt áldozhatnak, 3 – a papság éljen apostoli szegénységben, 4 – ha az egyház tagjai halálos bűnt követnek el, akkor világi bíróság ítélkezzen felettük), majd a kelyhesek támogatásával az 1434-es lipanyi csatában legyőzi a taboritákat, ezt követően pedig cseh királlyá koronázzák. A huszitizmus egészen a reformáció megjelenéséig jelen marad Csehországban (Hunyadi Mátyás is ezzel indokolja cseh hadjáratait, melyeket Csehország trónjának megszerzéséért folytat).

2. Luther fellépése

X. Leó pápa 1514-ben (II. Gyula búcsúhirdetése példáján) búcsúcédulákat bocsát ki a Szent Péter bazilika felépítéséhez, melyek árusítását egyházmegyénként általában egy-egy ferences vagy domonkos-rendi koldulóbarátra bízzák (Dél-Németországban, a mainzi érsekség területén pl. Tetzel János domonkos szerzetesre). A búcsúcédulák terjesztése ellen lép fel 1517. október 31-én Luther Márton (1483-1546) ágostonos szerzetes, wittenbergi teológus és egyetemi tanár, aki Wittenberg templomának kapujára szegezi fel 95 pontból álló tézissorát, melyben elítéli a üdvözüléshez vezető bűnbocsánat pénzért való árusításának gyakorlatát.

Tetzel ugyancsak 95 pontból álló tételes cáfolattal válaszol Luther pontjaira, aki ezt követően újabb kifogásokat terjeszt elő. A két egyházfi között hitvita alakul ki, melynek során Tetzel azzal vádolja meg Luthert, hogy Wycliff és Husz tanait követi, s maga is eretnek, majd feljelenti az egyházi hatóságoknál. X. Leó 1520-ban Exurge Domine kezdetű bullájában kiközösíti Luthert, aki ennek ellenére sem gyakorol bűnbánatot, sőt a pápai bullát kézhezvételekor nyilvánosan elégeti, s kijelenti, hogy szakított az egyházzal. Teheti mindezt azért is, mivel 1517 és 1520 között több támogatót szerez magának, többek között a dél-német fejedelmek közül is. Nézetei eljutnak a pápai főhatalom megkérdőjelezéséig, a szegény egyház, a nemzeti nyelvű istentisztelet iránti igényig. Tanainak nagyon fontos eleme a szabad akarat tagadása: míg a katolikus egyház szerint a bűn a ember szabad akaratából ered, addig Luther azt vallja, hogy a szabad akarat nem fér bele az isteni mindenhatóság eszméjébe, Isten már eldöntötte, hogy mi a szándéka az emberrel. Luther még visszavonja-e tézisét, ami viszont a későbbiekben Kálvin téziseinek szerves része lesz. Luher szerint egyedül a hit által (sola fide) lehet üdvözülni, nincs szükség közvetítőre (egyházra) ember és Isten között, az üdvözülésben nem játszanak szerepet a jó cselekedetek. Az egyházi szentségek a keresztség (megkeresztelkedés), ill. az úrvacsora kivételével (utóbbinál Wiclyff nézeteivel szemben elfogadja a katolikus átlényegülés tanát, viszont átveszi a két szín alatti áldozás gyakorlatát a huszitizmusból) feleslegesek. Luther szerint a Bibliát mindenkinek meg kell ismernie, ezért le kell fordítani nemzeti nyelvre. A hit egyedüli forrása a Biblia, s mivel az egyházszervezet nem szerepel a Bibliában, ezért nincs szükség egyházi hierarchiára sem. A lutheri tanok által képviselt struktúra kedvező a német fejedelmek számára is (kolostori vagyon, egyházi birtokok szekularizációja), akik pártfogásukba veszik Luthert és követőit, így kiközösítettsége ellenére is folytathatja tevékenységét. V. Károly (Habsburg Ferdinánd magyar király (1527-1567) bátyja) 1521-ben birodalmi gyűlést hív össze Worms városába, ahol Luther is megjelenik. Mivel téziseit nem hajlandó visszavonni, a császár birodalmi átokkal sújtja. Bölcs Frigyes szász választófejedelem látszatfogságba veti Luthert Wartburg várában, ahol németre fordítja az Újszövetséget (tulajdonképpen a német irodalmi nyelv alapjait is lerakva).