A Rákóczi szabadságharc (1703-1711)

Rákóczi szabadságharc előzményei, körülmények

A magyar rendek az 1687-es pozsonyi országgyűlésen az erőviszonyokat felismerve lemondtak a Habsburgok javára a királyválasztásról és az Aranybulla ellenállási záradékáról. Az országra jellemző volt tehát az abszolutikus törekvésekből fakadó elégedetlenség. A rendi önállóságot teljesen eltörölték. Számos társadalmi réteget fenyegetett megélhetési válság. A nemességnek az Újszerzeményi Hivatallal kellett megküzdenie, amitől a régi birtokos csak akkor kaphatta vissza birtokát, ha írásban tudta igazolni tulajdonát, továbbá a birtok értékének 10%-át fegyverváltság címén ki kellett fizetni.

A szabadságharc kitörésében a külpolitikai helyzet is közrejátszott. Ekkor robbant ki ugyanis a spanyol örökösödési háború (1701-14), ami európai méretűvé vált. Így tehát a Habsburgok is belekeveredtek, a katonákat a császári csapatokba pedig Lipót a magyar parasztok besorolásával oldott meg.

II. Rákóczi Ferenc (1676-1738)

1676-ban született Borsiban. I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia, nagyapja II. Rákóczi György, s így a két leghatalmasabb magyarországi család sarja. Mostohaapja, Thököly Imre 6 éves korától kezdte megismertetni vele a tábori életet. Édesanyjától elszakították, és iskolába adták, ahol császárhű szellemben nevelték. Tanult Prágában, Itáliában. Sokáig élt Bécsben, és sok nyelven beszélt. A császár engedélye nélkül vette el Sarolta Amália hercegnőt. Mikor visszatért Magyarországra főispánná nevezték ki, ám a hegyaljai felkelés kirobbanásakor elmenekült, nehogy rá gyanakodjanak. A felkelés kegyetlen leverése, és az ország helyzetének késztette arra, hogy kövesse ősei példáját. XIV. Lajos francia királlyal levelezik, hogy támogatást kérjen a magyarok szabadságának helyreállításához, ám egyik a levele a császár kezébe került, s ezért Rákóczit letartóztatták (1700), és a bécsújhelyi börtönbe zárták. Innen sikerült megszöknie, és a galíciai Brezán várába menekült. Távollétében a császári bíróság fej- és jószágvesztésre ítélte.

A szabadságharc kitörése

Esze Tamás és Kis Albert 1703 tavaszán Rákóczihoz követeket küldtek és felkérték, hogy álljon az elkeseredett tiszaháti parasztság élére. Rákóczi vállalta ezt, és május végén kiadta a brezáni kiáltványt, melyben fegyverbe szólította lakosságot, illetve zászlókat küldött, ami alatt a felkelő seregek gyülekezhettek. A piros selyemzászlókon ez állt: “Cum Deo pro patria et libertate” (Istennel a hazáért és szabadságért).

A bujdosók Esze Tamás vezetésével tehát 1703. májusában kirobbantották a tiszaháti felkelést. Ez a lázadás tehát csak fosztogatásban és egy-két nemes meggyilkolásában érte el csúcspontját. A felkelőket végül Károlyi Sándor, szatmári főispán, június 6-án, Dolhánál szétverte.

Rákóczi ugyan csalódott a kurucok első megmozdulásában, mégis 1703. június16-án Vereckénél Magyarország területére léptek. 1703. augusztus 29-én Ferenc kiadta a vetési pátenst. Ebben megígérte, hogy minden paraszt, aki a szabadságharcban részt vesz, közvetlen családtagjaival együtt mentséget kap a földesúri és a közterhektől. Ennek hatására tömegesen érkeztek a parasztok. Rákóczi pedig szeptemberben kiadott egy katonai szabályzatot: Hadi Szabályzatot. Ebben ismét megtiltotta rablást és a fosztogatást, aminek keményen érvényt is szerzett. Ezen kívül hadszervezeti rendelkezéseket is hozott.

A felkelő sereg létszáma gyorsan gyarapodott. A katonák főleg a parasztság soraiból került ki, tisztjeiket a nemesség tagjai adták. Az év végéig (1703) a Felvidék nagy része és a Duna-Tisza köze a kurucok ellenőrzése alá került.

1704-ban a gyulafehérvári országgyűlésen Rákóczit Erdély fejedelmévé választották, de csak 1707-ben sikerült beiktatni a királyi ellenállások miatt. Erdélyt csak átmenetileg sikerült elfoglalni, ugyanis a 1705-ös zsibói csatában a királyi csapatok Herbeville vezetésével megverték a jelentős túlerőben lévő kurucokat.

A Dunántúl jórészt Habsburg fennhatóság alatt állt, mivel mind gazdaságilag, mind kulturálisan erős kötődött Bécshez. Csak 1705-07 között sikerült kuruc ellenőrzés alá vonni a Dunántúlt, ez köszönhető volt Vak Bottyánnak. Seregeik egészen Sopronig jutottak előre, és 1706-ig Erdélyből is kiverték a császári erőket.