A Rajk per története és Rajk László (1909-1949) élete

Ő maga ritkán kezdeményezett szorosabb ismeretséget, bár nem volt rideg és megközelíthetetlen. Fegyelmezett és puritán jellem, minden emberidegen aszketizmus nélkül. Népszerű és megbecsült személyiség. Türelme és körültekintése többnyire ellensúlyozta a gyors lényeglátású embereknek elhamarkodott következtetésekre való hajlamát. ^{(Sipos Pétertől)}

Az ifjú Rajk 1934 –ben már a KIMSZ középiskolai és egyetemi tandíjreform mozgalmait szervezte. Tevékenységére a rendőrség is felfigyelt, így az 1930 –as évek első felében többször is őrizetbe vették. Ekkor elhatározta, megszakítja tanulmányait, és hivatásos forradalmár lesz belőle. Innentől legfőbb tevékenysége a kommunizmusért folyó harc szervezése volt, ami mellett saját megélhetését 1933 –tól építőmunkásként próbálta biztosítani. A Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége kommunista frakciójának vezetőjeként egyik szervezője és irányítója volt az 1935. évi nagy építőmunkás-sztrájknak.

Az esztendő legnagyobb munkásmegmozdulásában való tevékeny közreműködése nem kerülte el a rendőrség figyelmét, ezért a párt utasítására el kellett hagynia az ország területét. Emigrációs életének első állomása Csehszlovákia volt, majd engedélyt kapott arra, hogy csatlakozzék a spanyol népi köztársaság hadseregéhez, amely a spanyol polgárháborúban Franco hadai s egyben a fasizmus ellen küzdött. Rajk Franciaországból – gyalog átkelve a Pireneusokon (!) – 1937 október 22 –én Firtos László néven érkezett Spanyolországba.

Célját jelszószerű tömörséggel határozta meg: „Harcolni a fasizmus ellen.” Őrmesterré léptették elő, és az egyik alegység párttitkáraként a fronton tűzbe induló századok tisztjeivel komisszárjaival együtt részt vett a harcok irányításában, de magukban a rohamokban is; helytállt a caspei és leridai heves ütközetekben.  Rajk László végül 1938 nyarán az ebrói csatában megsebesült. Ezután egy katalóniai kisvárosban lábadozott. Még nem teljesen gyógyult meg, amikor a visszavonulás idején 1939 januárjában ismét fegyvert fogott önkéntes társaival együtt, hogy fedezze a francoisták bosszúja elől menekülő polgári lakosság útját. Február elején az utóvéd utóvédjével érkezett a francia határra. Spanyolország után Rajk hosszú éveket töltött fogságban. Franciaországban előbb a St. Cyprien-i, majd a gurs-i, 1939 őszétől pedig a vernet-i internáló táborban helyezték el.

Később, 1941 nyarán német-francia megállapodás alapján a németekkel szövetséges országokból származó foglyok előtt megnyíltak a táborok kaui. A verneti magyar kommunisták francia elvtársaik tanácsára németországi munkára jelentkeztek, mert ez lehetett az egyetlen útja az esetleges hazatérésnek. Rajk egy Lipcse környéki műbenzingyár építkezésén dolgozott, majd német kommunisták segítségével sikerült Bécsbe utaznia. Itt már várták segítőtársai; közreműködésükkel 1941 augusztus 25 –én illegálisan átlépte a magyar határt. Pesten Jenő bátyjánál szállt meg.

Október 14–én azonban elfogták, s előbb a kistarcsai internáló táborba, majd 1944 elején a Margit körúti fegyházba került. Kilenc hónappal később, 1944 szeptemberében a fegyház irodájában dolgozó kommunista foglyok ügyes manőverrel „átigazították” a fegyház törzskönyvét, amelyből ily módon kimaradt az a bejegyzés, hogy Rajkot vissza kell szállítani a kistarcsai internáló táborba. Így szeptember 10 –én Rajk „szabályos”elbocsátó papírral távozott a Margit körútról. Rövidel ezután kapcsolatba került az időközben újjáalakult illegális kommunista párt Központi Bizottságával. A Központi Bizottság titkára lett, így ő irányította a párt akkor legfontosabb tevékenységét, az ellenállási mozgalom szervezését.

December 7–én azonban ismét rendőrkézre került. Helyzetét két tényező könnyítette meg. Egyrészt a rendőrségnek nem volt tudomása arról, hogy ő a halálra keresett „Kirgiz”, a kommunista párt titkára, másrészt a párt úgy határozott, hogy kapcsolatba kell lépni bátyjával, az időközben nyilas államtitkárrá avanzsált Rajk Endrével, tegyen valamit öccse érdekében. Valószínűleg ennek az akciónak szerepe volt abban, hogy Rajk László ügyét nem a katonai, hanem a polgári bíróság tárgyalta.

Így elhárult feje fölül a közvetlen halálos ítélet veszélye. 1945 márciusában a sopronkőhidai fegyház rabjaival együtt Mauthausen felé hurcolták. Április vége felé egy bajorországi falu mellett utolérte őket Dominich Vilmos vezette vérbíróság, amelynek ekkor már csak egyetlen célja volt: „jó pontot” szerezni a háború győzteseinél. Egy formális tárgyalás során mindenkit felmentettek és szabadon engedtek. Rajk a Magyarországra tartó népvándorlás sodrában azonnal elindult hazafelé.