A magyar honfoglalás

– A nemzetség: 5-20 rokon nagycsaládjából álhatott. Alapja az apai ágon való vérrokonság. Kiegészült a rabolt nőkkel.

Törzsszövetség, életforma

A honfoglaló magyarság életmódja az erdős sztyepp és a sztyepp átmeneti területsávjához kötődött. A hét magyar törzs politikai szövetségét vérségi kötelékek erősítették. A fejedelmi hatalom az előkelőkre, a tehetősebb és szegényebb közrendűekre egyaránt kiterjedt. A törzsek vezéreit úrnak szólították.

A szegényebbek megnevezése ín volt. A társadalmi hierarchia legalján álltak a szolgák. Számuk nem volt túlságosan jelentős. A harácsoló hadjáratok mellett jövedelmi forrást jelentettek a szomszéd szláv népektől beszedett adók is. Maguk a magyarok is foglalkoztak legeltető, pásztorkodó állattartás mellett földműveléssel. Őseink között voltak kézművesek is.

Kereskedelmüket főként arab és perzsa kalmárok bonyolították le. Ismerték a pénzt, leginkább az arab dirhemeket használták.

A magyar köznép öltözete gatya, ing, köpeny és csizma volt. Kis bőrtarsolyt is viseltek, benne a legfontosabb használati tárgyakkal.

Az őshazában élő vándorló ősök vallása összefüggött az animizmussal, lélekhittel, a testnek a lélektől önálló létezését feltételező gondolkodásmóddal. Hittek a szellemek létezésében. Sámánjaik (táltosaik) révületben, vagyis eksztázisban viaskodtak a túlvilági szellemekkel.

Az ún. sámánhitű népek elképzelése szerint a világ rétegekre oszlik: a középső a mi világunk, a felső az istenek és szellemek lakóhelye, míg az alsó világ a gonosz szellemek tanyája. E világi rétegeket egy csodálatos fa, az életfa köti össze, melynek gyökere az alsó, csúcsa és felső ágai a felső világi rétegekbe nyúlnak. Ennek tetején ül az a csodálatos erővel bíró madár- általában sas képében -, amely az újszülöttek lelkét a fa csúcsáról lehozza. A fa ágai között van a Nap, a Hold és a csillagok.

A különböző világi rétegek közt, az ember és az istenek, vagy szellemek közt csak a különleges tulajdonságokkal és tudással rendelkező sámán tud közvetíteni, aki képes megnyerni a túlvilági erők jóindulatát és támogatását az ember számára. Vándorló őseink tisztelték a totemeket, egyes állatok neveit ki sem ejtették, külső jellegzetességeivel nevezték meg őket.

Népünk már vándorlása során kapcsolatba került a kereszténységgel. Az 5. század óta a krími gót püspökség már missziós tevékenységet folytatott a pusztai népek körében, “kereszt” szavunkat honfoglalás előtti szláv közvetítő szónak tartják.

A körünkbe érkezett Cirillt- legendája szerint- őseink szent embernek tekintették, tisztelettel fogadták, bár ez távolról sem jelenti, hogy tömegesen elfogadták volna tanítását, s megkeresztelkedtek volna.

Az ősmagyarok írása csaknem feledésbe merült. Késő középkori krónikáink említik a székelyek szkíta betűit, illetve a fára rótt, hunok módjára használt írást. Az i.sz. 5. századtól a magyarság ősei belesodródtak a népvándorlás áramlataiba. A vándorló magyarság életmódja, harcmodora, megjelenése, kultúrája ez időtől kezdett mind inkább törökössé válni.

6. 750 táján a magyarok átköltöztek Levédiába, (Volga és a Don közötti terület) ahol a Kazár Birodalom fennhatósága alá kerültek. (Kazár Kaganátus segédnépévé lettünk). A kabarok átmenetileg csatlakoztak a magyarokhoz, ők a honfoglalásnál az előhad szerepét töltötték be. Itt alakult ki a kettős fejedelemség intézménye: 1. gyula (hold): katonai, tényleges vezető és 2. kende vagy kündü (nap), névleges vezető, szakrális vezető. A kazár együttélésnek mélyreható gazdasági, nyelvi, műveltségi és politikai következményei voltak (földművelés és belterjes istállózó állattartás).

7. A 850-es évektől a magyar nép elszakadt a Kazár Fejedelemségtől és egyidejűleg szállásterületeit kiterjesztette Etelközre is (etil-folyó, tehát folyamköz). Itt történt meg a törzsek szövetsége (vérszerződés; törzsek 7+1: Tarján, Jenő, Kér, Keszi Nyék, Megyer, Kürtgyarmat + Kabar) és Álmos fejedelemmé választása.

– rosszul védhető határok=> támadások

– a legeltető állattartáshoz kevés terület (360.000 km² )

– Hadjáratok során ismertük meg a Kárpát-medencét. Elődeink a 800-as évek közepétől egyre többször jártak Nyugaton, így módjuk volt a Kárpát-medencét alaposan megismerni.