Hirdetés

A magyar gazdaság jellemzői 1900-1945 között

19 perc olvasás
Ipar

Gazdasági konszolidáció

1913-ban az utolsó békeévben az Osztrák-Magyar Monarchia pénzneme, a korona Európa legelőkelőbb valutái közé tartozott, magasabb volt az árfolyama a svájci frankénál. Tíz év múlva, 1923 végén egy százkoronás bankjegy értékét már a svájci fillérnek, a centimes-nak is csak töredékében lehetett kifejezni. Magyarország lakossága megismerte az inflációt.

Hirdetés


Hirdetés

Az értékálló pénz megteremtésére a Bethlen-kormány külföldi kölcsönt kívánt szerezni, mert úgy vélte, így megindíthatja a tőkebehozatalt és növelheti a győztes hatalmak gazdasági érdekeltségét az ország talpra állításában. Magyarországnak végül a Népszövetség közvetítésével és ellenőrzési jogával 1924-ben 250 millió aranykorona értékben folyósított hitelt több európai ország. A feltételek azonban a szokásosnál jóval kedvezőtlenebbek voltak.

Az új pénznemet, a pengőt 1927. január 21-től vezették be. A népszövetségi kölcsönügylet elősegítette az ország befogadását a háború utáni Európába. Lehetővé vált a háború előtti adósságok törlesztése, pénzügyi tartalékok képzése, újabb hitelek felvétele, az életszínvonal közvetlen emelését célzó intézkedések, valamint kommunális és infrastrukturális jellegű beruházások megvalósítása.

A gazdaság helyreállítása az I. világháború után

A legnagyobb gondot a háború, Trianon és a sorozatos belső válságok következtében szétdarabolt és szétzilált nemzetgazdaság helyreállítása okozta, amit nem lehetett megvalósítani külföldi kölcsönök nélkül. Mint már tudjuk, 1923 tavaszán Bethlen a Népszövetséghez folyamodott kölcsönért, amelynek 1922-től volt tagja Magyarország. A kisantant tiltakozása ellenére megkaptuk a kért összeg kevesebb mint a felét, 250 millió aranykoronát. Ezt 20 év alatt kellett visszafizetni évi 7%-os kamattal. Ugyanakkor véglegesítették Magyarország jóvátétel-fizetési kötelezettségét a győzteseknek (20 év alatt 200 millió aranykorona).

1924-ben felállították a Magyar Nemzeti Bankot, amely megkapta a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát. Ezzel megkezdődött a pénzügyi helyzet helyreállítása. A gazdaság fellendítése érdekében inflációs politikát folytattak, melynek következtében a korona fokozatosan elértéktelenedett

Hirdetés

Az 1920as évek közepére helyreállt az államháztartás egyensúlya és befejeződött a gazdasági élet újjászervezése. Ezt követően megélénkült a magyar gazdaság fejlődése, és 1929-ben már 12%-kal múlta felül a háború előtti szintet. Felgyorsult a mezőgazdaság gépesítése, termelése pedig belterjesebbé vált. A Budapest-Hegyeshalom közti vasútvonal villamosításával és a Kandó Kálmán-féle villanymozdonyok üzembe állításával korszerűsödött a vasúti közlekedésElőre haladt az ország villamosítása, s a városok mellett több mint 900 községben volt már villany, szemben a háború előtti 300-zal.

1920 és 1930 között hazánk mezőgazdaságból élő lakosságának aránya csökkent ugyan, de még mindig 50% felett volt. Magyarország tehát (Spanyolországgal, Olaszországgal, Lengyelországgal) a közepesen fejlett agrár-ipari országok sorába tartozott.

Az 1920-as évek gazdasági eredményei lehetővé tették, hogy a kormány szociálpolitikai törvényeket alkosson. Vass József népjóléti miniszter kezdeményezésére 1927-ben kiszélesítették a kötelező betegbiztosítást, aminek következtében a városi munkásság 80-90%-ára kiterjedt a biztosítás, az agrárploretariátus azonban továbbra is kimaradt ebből a vívmányból.. 1928-ban bevezették a kötelező öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosítást. Az így átszervezett társadalombiztosítás irányítására 1928-ban létrehozták az Országos Társadalombiztosítási Intézetet, az OTI-t.

A gazdasági világválság hatása és következményei Magyarországon

Az 1929-33-as válság hatására Magyarországon mindenekelőtt mezőgazdasági és hitelválság alakult ki. A mezőgazdasági termékek világpiaci árának 50-70%-os zuhanása lehetetlen helyzetbe hozta a magyar agrárkivitelt. A mezőgazdasági exportbevétel és a nemzetközi tőkebehozatal elmaradása fizetésképtelenné tette az országot. Mindez véget vetett a 20-as évek második felében tapasztalható enyhe fellendülésnek.

A válság kibontakozása

1931 nyarán a nemzetközi és pénzügyi hitelrendszer összeomlása elérte Magyarországot. A külföldi hitelezők minden elmondható kölcsönt visszavontak. A Magyar Nemzeti Bank mintegy 200 millió pengő értékű aranyat és devizát fizetett ki. Az ország nemesfém- és devizakészletei kimerültek. A fizetésképtelenség és a fenyegető államcsőd elhárítására 1931. július 13-án a kormány három napos bankzárlatot rendelt el, majd korlátozta a betétek kifizetését, s bevezette a kötött devizagazdálkodást. Ennek értelmében zárolták az arany- és devizakészleteket, s a pengő átváltását a Magyar nemzeti Bank engedélyéhez kötötték.

Hirdetés

Lapozz a további részletekért

1 2 3 4 5


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!