A középkori város
Az árutermelés és a pénzgazdálkodás kibontakozása az iparban is technikai fellendülést hozott. Fellendült a vízi energia felhasználása, a vízimalmok elterjedése. Malmot számtalan terülten alkalmaztak: gabona őrlésénél, fák fűrészelésénél, de ezek hajtották a kovácsok fújtatóit, kalapácsait is. A textiliparban kallómalmok végezték a posztó tömörítését.
A 13. századra a vízi energiával nem rendelkező területeken az araboktól átvett szélmalom terjedt el. Megjelent a textiliparban a lábítós szövőszék és a fonást meggyorsító rokka.
Az európai ipar ekkor már exportra is termelt, s megjelent a posztó, a selyem, valamint a bársony is. Az ezüstpénz mellett újra megjelent az aranypénz is, így Nyugat-Európa aktívan bekapcsolódhatott a világkereskedelembe.
A közlekedés kezdetlegessége (utak hiánya, szekér) miatt a távolsági kereskedelem a luxuscikkek szállítását bonyolította, elsősorban vízi úton. A Távol-Kelet fűszereit és iparcikkeit a Földközi-tengeren szállították Nyugat-Európába (Velence, Genova, Barcelona, Marseille). Cserébe elsősorban nemesfémet és más nyersanyagokat szállítottak.
Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében. Keletről heringet, prémeket, gabonát, viaszt, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak. Cserébe Nyugatról iparcikkeket (posztó, fegyverek, szerszámok), bort és délről beszerzett keleti árukat szállítottak nagy teherbírású hajókon, a koggokon. E kereskedelmi útvonalat az észak-német (Rostock, Bréma, Hamburg) és a flandriai (Brügge, Gent) városok uralták. Érdekeik védelmében szövetséget hoztak létre 1161-ben, melyből a 13. században a Hanza Szövetség fejlődött.
A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki. Itáliai kereskedők áruikat Champagne városainak vásárain adták el az északi kereskedőknek. A Duna völgyébe is vezettek utak, ott a dél-német városok indultak fejlődésnek, s váltak kereskedelmi központokká (Nürnberg, Augsburg). Közép- Európa felé Lipcsén és Bécsen keresztül szállítottak.
Lapozz a további részletekért