A Károlyi-kormány működése

Az 1918. októberi őszirózsás forradalom hatására és így a közhangulat nyomására IV. Károly király az ellenzék vezetőjének számító gróf Károlyi Mihály miniszterelnökké való kinevezése mellett döntött. 1918. november 16-án a nemzeti tanácsok küldötteiből álló ideiglenes nemzetgyűlés kimondta a köztársaság kikiáltását, és ezáltal az ország elnyerte teljes függetlenségét: „Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság.”

A Károlyi-kormány a Magyar Nemzeti Tanács pártjainak koalíciójára épült. Az új miniszterek liberális, demokrata és szociáldemokrata politikusok voltak. A kormányváltás nyomán jelentősen átalakult a politikai rendszer.
A kormány első feladatát a közigazgatás átvétele képezte, amely zökkenőmentesen zajlott. Ezen folyamatot elősegítette az, hogy a főváros mintájára vidéken is nemzeti tanácsok jöttek létre.

Jelentős nehézséget jelentett azonban az utcára került sok fegyver, a gyújtogatások és fosztogatások. A falvakban jegyzőket és csendőröket öltek meg, megtámadták a birtokosokat is, spontán földfoglalások kezdődtek meg.
Gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter azonban nem riadt vissza a karhatalom alkalmazásától, és ennek következtében több esetben is sor került sortűzre.
A fentiekkel összefüggésben indult meg a hazatérő katonák leszerelése.

Mindeközben a határok kérdésének rendezése sürgető feladattá vált, így Károlyi 1918. november 13-án a demarkációs vonalak megállapításáról fegyverszüneti megállapodást írt alá Belgrádban a balkáni főparancsnokkal.
A 18 pontos belgrádi fegyverszüneti egyezményben a déli és keleti demarkációs vonalakat jelölték ki, valamint előírásokat tartalmazott az antantcsapatok magyarországi mozgásáról és a kiürített területek közigazgatásáról.

A szlovákok azonban kijelentették csatlakozásukat Csehországhoz, és november közepén a cseh csapatok megkezdték a benyomulást a Felvidékre. Emellett komoly problémát jelentett a román felfegyverkezés is. December 1-jén az erdélyi románok bejelentették kiválásukat, amelyre hivatkozva a román hadsereg rövid időn belül elfoglalta Erdély nagy részét.
Károlyinak be kellett látnia, hogy a magyar kormány semmilyen külpolitikai mozgástérrel nem rendelkezik.

A Károlyi-kormánynak 1918 végére a gazdasági összeomlás következtében kialakult problémákkal is szembe kellett néznie. Az áruhiány következtében az árak emelkedése gyors ütemben történt, az állam csak fedezetlen pénzkibocsátással tudta növekvő kiadásait teljesíteni, amellyel maga is hozzájárult az infláció elszabadulásához.
A hadiipar leállásával az ipari termelés a felére csökkent, amelynek következtében tömeges munkanélküliség alakult ki. További nehezítő tényezőként említhetjük a megszállt területekről meginduló menekülthullámot, valamint a frontról hazatérő katonák tömegét.
Kunfi Zsigmond népjóléti miniszter elrendelte a bérek felemelését, valamint a menekültek, a rokkantak, és a munkanélküliek részére segélyek folyósítását.
Búza Barna földművelésügyi miniszter kidolgozta a földosztás programját.
Mindezek egyértelmű jelzések voltak arra, hogy a koalíció ténylegesen hozzáfogott eredeti programja véghezviteléhez, azonban rövid idő alatt egyértelművé vált, hogy a kormányt a háborút követő rendkívüli helyzet megoldhatatlan feladatok elé állította.

1918. december közepére a koalíción belüli ellentétek felszínre kerültek az egyre sokasodó nehézségek okán. A függetlenség pártiak véleménye az volt, hogy a kormány túlságosan teret engedett a szélsőséges népi követeléseknek, amely által veszélyezteti az államrend stabilitását.
A belső ellentétek mellett megjelent továbbá a fokozódó társadalmi elégedetlenség, amelynek eredményeként egyre több tüntetésre került sor, melyek során a követelések középpontjában az állami támogatások növelése állt a romló életszínvonal megállítására.
Károlyi Mihály a nyomásnak engedve leváltotta az egyik miniszterét, amelyre tiltakozásképpen a függetlenségi miniszterek nagy része is lemondott.

Az SZDP-vel való megegyezésnek köszönhetően 1919. január közepére a kormányzatot sikerült megszilárdítani. A függetlenségi Berinkey Dénes vezetésével új kormány alakult, melyben a szociáldemokraták a korábbi kettő helyett négy tárcát kaptak, miközben a Nagyatádi vezette kisgazdákat is sikerült bevonni. Károlyi Mihályt ugyanakkor 1919. január 11-én ideiglenes köztársasági elnökké választotta a Nemzeti Tanács és felhatalmazta a „néptörvények” elfogadásának jogával.

Berinkey Dénes miniszterelnök a belpolitikai válság kiútját a reformok felgyorsításában látta.
1919 februárjában megszületett a földreformról, azaz „a földmívelő nép földhöz juttatásáról” szóló XVIII. sz. néptörvény: a birtok nagyságát 500 holdban maximalizálták, a kisajátítandó területen 5-20 holdas parcellákat kívántak kialakítani, melyek örökös haszonbérletként kerültek volna a parasztokhoz, szükség esetén a megvásárlást is lehetővé téve. Károlyi a maga birtokán megkezdte a parcellázást, ám ennek nem lett folytatása.
A Berinkey-kormány már határozott lépést tett az állam és egyház szétválasztására. Az 1919. január 23-án kihirdetett 1919. évi V. néptörvény a fennálló Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium helyébe önálló vallásügyi és önálló közoktatásügyi minisztériumot hozott létre. A Vallásügyi Minisztérium feladata lett az állam és egyház szétválasztásának megvalósítása. A szétválasztással szemben mind a protestáns, mind a katolikus egyházak tiltakoztak. A szeparáció eredményeként 1919. március 4-én Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter eltörölte a kötelező hitoktatást.
1919. március elejére elkészült a választójogi törvény, amely minden felnőtt lakos számára általános és titkos választójogot biztosított.
Berinkey Dénes azonban 1919. február 11-én a szélsőséges csoportok megfékezése érdekében elfogadta a köztársasági államrend védelméről szóló törvényt, amely széles jogkört biztosított a kormány számára a közrend védelme tekintetében.

1919. március elejére a kormány támogatottsága minimális szintre gyengült, valamint a külpolitikai helyzet is feszültté vált. A határon megindultak a román csapatösszevonások.
A párizsi békekonferencia 1919. február végén fogadta el azt a határozatot, hogy Magyarországnak újabb területeket kell kiüríteni, és egy semleges övezet fog létrejönni Szatmárnémeti és Szeged között. Károlyinak a jegyzéket Vix Ferdinánd, az antant megbízottja adta át. Az 1919. március 20-án átnyújtott „Vix-jegyzék” felgyorsította az eseményeket. A kormány elfogadhatatlannak tartotta a jegyzéket, és ezért a miniszterek visszautasították azt és a lemondás mellett döntöttek, amely lehetőséget biztosított a baloldali pártok hatalomátvételéhez.