Hirdetés

A holocaust

10 perc olvasás
A holocaust

A következő szakaszt a nürnbergi törvények kihirdetése nyitotta meg. 1935. szeptember 15-én az NSDAP új jogi irányelveket tett közzé. Ezek szerint zsidónak tekintendő akinek három nagyszülője „zsidó fajú”, vagyis zsidó vallási közösséghez tartozik. A zavaros törvény nem különítette el a vallási hovatartozást a faji jellemzőktől. Függőben hagyta a különféle „keverékek” kérdését is. Elvágta azonban a zsidókat a német társadalom többi részével összekötő utolsó szálakat is, s az állami védelemtől megfosztva, gettóba kényszerítette őket.

Hirdetés

A zsidóellenes intézkedések hívei közötti érdekellentétek és a fegyverkezéshez szükséges pénzügyi források megőrzésének szükségessége miatt 1936 és 1938 között valamelyest enyhült a zsidók zaklatása. A viszonylagos békesség időszaka 1938 novemberében ért véget, amikor a párizsi német nagykövetség titkára, von Rath, merénylet áldozata lett. Következett a „kristályéjszaka„. Miközben az SA tagjai a zsinagógákat dúlták fel, a Gestapo megkezdi 20 ezer véletlenszerűen kiválasztott zsidó deportálását. Útjuk a dachaui koncentrációs táborba vezetett. A program része volt a zsidókat az ország gazdasági életéből kizáró rendeletek kiadása is.

A háború és a népirtás kezdete

A háború kitörésével minden megváltozott. Azt, ami még a harmincas években lehetséges volt – vagyis a faji megkülönböztetést és a kényszerkivándorlást – lassan felváltotta a zsidóság módszeres kiirtásának politikája. Lengyelország lerohanása különös szerepet játszott Hitler terveiben, s elfoglalása radikálisabb tervek megvalósítását is lehetővé tette. A lengyel föld a zsidó közösség tömegméretű kiirtásának lehetséges helyszínévé vált. A terv megvalósítását megelőző állomások:

  • A sárga csillag viselésének elrendelése, s ezzel a zsidó népesség kirekesztése a társadalomból.
  • A gettók létrehozása, ami nem csak a zsidóknak a társadalom többi részétől való elszigetelését jelentette, hanem lassú éhhalálra is ítélték őket – hiszen a külvilágból nem érkezhetett segítség.
  • A végkimerüléshez vezető kényszermunka.
  • Kisebb-nagyobb, többé-kevésbé szervezett kivégzések, amelyekre bárhol, bármikor ítélet nélkül sor kerülhetett, az áldozatoknak pedig csak egyetlen bűnük volt: származásuk.
  • A zsidó lakosság vagyona automatikusan az államkincstár tulajdonába került, a koncentrációs táborba hurcoltakat minden ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztották.

A zsidó lakosság tömeges kiirtása a német-szovjet háború kirobbanásával és az Egyesült Államok hadba lépésével vált lehetségessé. Ettől kezdve Lengyelország területén korábban végrehajtott mészárlások méretei eltörpülnek a zsidó lakosság módszeres, egyenesen „ipari jellegű” kiirtásával összehasonlítva. A Reinhard Heydrich által vezetett wannsee-i konferencián 1942. január 20-án a „végleges megoldás”-ról meghozott döntéseket hamarosan egész Európára kiterjesztik.

Hirdetés

A Wannsee-konferencián egyetértettek abban, hogy a zsidókérdést más földrészekre való kitelepítéssel nem lehet megoldani. Meg kell kezdeni a zsidók fizikai megsemmisítését célzó terv megvalósítását a „természetes legyengülés és minden olyan eszköz” felhasználásával, amely „megakadályozza a zsidó közösség európai újjászületését”.

Végső megoldás

A zsidók tömeges, erőszakos kitelepítésére alkalmazott „végső megoldás” (Endlösung) kifejezést 1940 júniusában használták először, s egyértelműen a zsidó lakosság deportálását jelentette. Hamarosan feltűnt a „teljes megoldás” (Gesamtlösung) fogalom is – erről például 1941. július 31-ei táviratában Heydrich tett említést. A Szovjetuniótól elfoglalt területekkel a Harmadik Birodalomhoz tartozó zsidók száma is ugrásszerűen megnőtt. Az 1942. januári wannsee-i konferencián tizenegymillió európai zsidó megsemmisítéséről döntöttek – s ekkor már folytak a chlemnói haláltábor építkezési munkái. Goebbels 1942. március 27-én, büszkén jegyezte be a naplójába: „Nincs még egy olyan kormány vagy rezsim, melynek módjában állna ennek a kérdésnek a világméretű megoldása.”

Haláltáborok

Az akkurátus szakszerűséggel vezetett – a háború végén részben elpusztított – náci nyilvántartásból kirajzolódik a több száz tábor, köztük tucatnyi megsemmisítő tábor rendszere. Típusa szerint a tábor sokféle lehetett: koncentrációs tábor, munkatábor, megsemmisítő tábor és a további utazásig a deportáltakat befogadó ideiglenes gyűjtőtábor. Habár az elnevezések a tábor funkcióját jelölik meg, a háború végére mindegyik tábor haláltáborrá vált, hiszen a foglyok gyilkolása, elpusztítása mindenhol folyt.

Lapozz a további részletekért

1 2


Iratkozz fel hírlevelünkre

Értesülj elsőnek a legújabb minőségi tételekről, jegyzetekről és az oldal új funkcióiról!

Sikeres feliratkozás

Valami hiba történt!