A bécsi kongresszus és a Szent Szövetség

A Varsói Hercegséget viszont a poroszok és az osztrákok is maguknak akarták. Castlereagh pedig, hogy mérsékelje az orosz ambíciókat, még a lengyel függetlenség gondolatát is felvetette, jollehet nem gondolta komolyan. Poroszország viszont Varsóért Szászországot, Napóleon utolsó szövetségesét akarta. A lengyel kérdés a győztesek ellentéteit annyira kiélezte, hogy Metternichet a cár még párbajjal is megfenyegette, majd három hónapig nem állt vele szóba. A porosz-orosz és az angol – osztrák tábor közötti feszültség miatt 1814 decemberére még a háború veszélye is felrémlett. Ekkor lépett közbe a helyzet alakulását feszült figyelemmel kísérő Talleyrand, aki rögtön észrevette a kedvező lehetőséget a keleti nagyhatalmak visszaszorítására. Az ő javaslatára született meg 1815 január 3-án a „bécsi titkos szerződés” néven ismert okmány, mely Anglia, Ausztria és Franciaország katonai összefogása volt az orosz és porosz terjeszkedés ellensúlyozására. Az egyezmény elérte célját, ugyanis hatására az oroszok és poroszok végül mérsékelték követeléseiket, s 1815 január végén Metternich javaslatára megszületett az egyezmény a lengyel – szász ügyben. Lengyelország nagy része – 127 ezer km2 –nyi terület, 4 millió lakossal, és Varsóval együtt – Oroszországé lett, s a cár megtarthatta korábbi hódításait is: az 1809-ben orosz fennhatóság alá került 2 milliós Finnországot, valamint az 1812-es bukaresti békében megszerzett Besszarábiát.

Területi rendezés

Oroszország: I. Sándor kompromisszummal ugyan, de elérte legfőbb követelésének teljesülését, a szomszédos Lengyelország nagyobb részének megszerzését.   Ausztria: A legnagyobb lengyel területek ugyan Oroszországhoz kerültek, de a hajdan hatalmas országból Galícia és Ladoméria Ausztriához került. (Az 1150 km2 területű, 88 ezer lakosú krakkói terület a nagyhatalmak gyámsága alatt álló köztársaság lett.) A kongresszus területrendezése ugyan elvette Ausztriától Belgiumot, de a veszteségért busás kárpótlást kaptak Itáliában. Az övék lett Velence és Lombardia (Isztriával és Dalmáciával együtt), és a közép-itáliai trónokra: Toscanába, Modenába és Pármába Habsburg leszármazottak kerültek. Természetesen Ausztria visszakapta korábban elvesztett birtokait is, így Tirolt, Vorarlberget, Karintiát, és Krajnát, sőt annektálhatták Salzburgot is. Mindezek mellett I. Ferenc befolyást szerezhetett a pápai államban is, mivel Ferrarában és Ravennában osztrák garnizonok működhettek.

Poroszország: Az oroszoknak átengedett lengyel területek fejében magkapták Szászország majdnem felét (850 ezer lakossal), svéd Pomeránia egy részét, és a Rajna menti német tartományok közül Triert, Kölnt, Aachent és Berget, valamint kiegészítésül Koblenzt és Mainzt. (Ugyanakkor némi területeket át kellett engedniük a bajoroknak és Hannovernek.) Természetesen ők is visszakapták a napóleoni háborúkban elvesztett régióikat, Poznant, Vesztfáliát és Danzigot. Poroszország tehát jelentős nagyságú, sűrűn lakott és értékes területekkel gyarapodott, melyben nagy szerepe volt annak is, hogy a britek erős Poroszországot akartak a franciákkal és az oroszokkal szemben, és annak, hogy Metternich is támogatta megerősödésüket. (Hazájában emiatt kemény kritikát kapott, mivel ezzel veszélyeztette az osztrák pozíciókat Németországban. A porosz-osztrák versengés pedig a Bécsi Kongresszus után Ausztria egyik legfőbb külpolitikai problémája lett.)

Német Szövetség: A kongresszus 1815 június 10-én hozta létre Ausztria vezetése alatt. (Az aláírás időpontját visszadatálták június 8-ra, így a könyvek többségében ez a dátum szerepel.) A Német Szövetségnek tagja volt az összes német állam, szám szerint 35 (végül 31). A tagok közül öt állam volt királyság: Poroszország, Bajorország, Szászország, Hannover és Würtenberg, 8 nagyhercegség, 9 hercegség 13 pedig fejedelemség. Ugyancsak a szövetség részét képezte 4 szabad város: Lübeck, Frankfurt, Bréma és Hamburg. A Bund (szövetség) területét 1815-ben 630 100 km²-re becsülték, a lakosság számát pedig 1815-ben 29 168 500 főre, 1864-ben pedig 46 059 329 főre, és ebből körülbelül 37 millió német ajkú volt. A szövetség ügyeit a szövetségi gyűlés, az ún. Bundestag intézte, amelynek székhelye Frankfurt am Mainban volt és az egyes államok megbízottjaiból alakult, Ausztria elnöklete alatt.   Anglia és Svédország: A kongresszus törvényesítette Anglia legújabb gyarmati szerzeményeit: Máltát, Helgolandot, Ceylont és Fokföldet. Svédország pedig Finnország elvesztése miatt magkapta Norvégiát (ezért Dániát Holstein és Lauenburg tartományokkal kárpótolták).