Az alapvető emberi jogok és emberi jogok egyetemes nyilatkozata

1. cikk

Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben  kell  hogy viseltessenek.

3. cikk

Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.

8. cikk

Minden személynek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni.

9. cikk

Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni.

12. cikk

Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsérteni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez.

15. cikk

Minden személynek joga van valamely állampolgársághoz.

Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani.

18. cikk

Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.

19. cikk

Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.

20. cikk

Minden személynek joga van békés célú gyülekezési és egyesülési szabadsághoz.

Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kőtelezni.

25. cikk

Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.

 Lehetséges megoldás:

A középkor társadalmi felfogása nem ismerte az emberi jogegyenlőség fogalmát. A rendi alapon szervezett társadalomban csak a kiváltságolt társadalmi csoportok (nemesség, egyház, városok)  rendelkeztek jogokkal.. A humanista filozófia néhány gondolati elemét felhasználva csak a felvilágosodás változtatta meg a társadalmi értékrendet. Locke a XVII. század végén  az angol politikai hagyományokat követve kiállt a hatalom korlátozása mellett. Locke elméletileg a parlamentáris kormányzás rendszerét dolgozta ki, ahol a kormányzatot a parlamenti többség adja, s így a kormány felelőssége is a parlament felé áll fenn. E rendszer már számos szabadságjogot tartalmazott: a tulajdon szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, a szólás szabadsága, választójog. Ezen elvek és az angol példa képezte a XVIII. századi filozófia továbbfejlődésének gyökerét.  Amerikában 1776-ban a Függetlenségi Nyilatkozat fejtette ki a szabad emberek társulására épülő államra vonatkozó elveket, amit a francia Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata követett. E liberális elvek azután az európai forradalmi mozgalmak zászlajára kerültek a XIX. század első felében, s az abszolutikus kormányzatok bukásával beépültek az európai alkotmányos gya­korlatba.

Az idézett dokumentumok velünk született jogokról beszélnek, melyek elidegeníthetetlenek. E jogokat a Függetlenségi Nyilatkozat Isten akaratából vezette le („minden ember egyenlőnek teremtetett”), s éppen ezért nevezte elidegeníthetetlennek ezeket.  Bár a Függetlenségi Nyilatkozat már megfogalmazta az élethez való jogot, ám ez még nem bírt konkrét jogi következménnyel, hiszen a halálbüntetés még sokáig gyakorlatban maradt. Az élethez való jog a későbbi jogfejlődésben vált anyajoggá, azaz olyan elvvé, amelyből minden más jog levezethető. Az élet ugyanis egyszeri és megismételhetetlen, s mint ilyen válik különösen védett értékké. A XIX. századi jogfejlődés különíti el egymástól a minden emberre kiterjedő jogokat (pl. jó hírnév védelme, tulajdon szentsége, szólásszabadság) és csak az adott állam polgárai által gyakorolhatóakat (pl. választójog). Mára elfogadottá vált, hogy ez emberi jogok nem feltételesek, tehát nem függnek semmilyen kötelességek teljesítésétől. Napjainkban is tart a jogelmélet újraértelmezése. Az élethez való jog újraértelmezését a kegyes halál kérdése tette szükségessé (emberhez méltó élet!). Hasonló probléma az abortusz kérdése is, amely az anyajog érvényességének határait (!) feszegeti. Éppen e viták jelzik, hogy nincsenek velünk született jogok, legfeljebb csak olyan értelemben, hogy egy adott kor adott társadalmi-jogi normái illetnek meg minket születésünk pillanatától fogva.