1. Az érvelő szöveg

A vita legfontosabb eleme az érvelés, minden gyakorlott érvelőnek kell, hogy legyen saját érvelési technikája, sőt kell, hogy legyenek érvelési technikái. A retorikus szöveg célja a hatáskeltés, meggyőzés, ehhez érveket használunk.

hirdetés

Érv:

– olyan megállapítás, vagy körülmény, amely véleményünk igazságát kívánja bizonyítani.

Az érvelés három legfőbb módja (legtöbbször ezek keveredése érvényesül):

• logosz: az észre, logikára ható (kicsit száraz, erőszakos mód)

• ethosz: erkölcsi érzékekre ható, becsület, tisztesség, kötelesség

• pátosz: érzelmekre ható (a leghatásosabb)

A haragvó Akhilleusz harcra buzdításánál három beszéd hangzik el, Odüsszeuszé, Phoinixé és Aiaszé. Mindhárom beszéd a klasszikus retorika később kialalkult kánonjának/mértékének egy-egy képviselője: a logikai érvelésű a logosz, az etikai érvelésre támaszkodó az ethosz, az érzelmekre ható, s egyben a leghatásosabb a pathosz.

Az érvelő típusú szöveg alapját – akár szóban, akár írásban közöljük – a klasszikus retorikából ismert szónoki beszéd szerkezete adja. Az érvelő szöveg bevezetésre, elbeszélésre, részletezésre, bizonyításra, cáfolásra és befejezésre bontható.

hirdetés

Bevezetés – érzelmekre hat

– Jóindulat megnyerése (megszólítjuk a hallgatóságot, magasztolás)

– Figyelemfelkeltés! (téma újdonsága, újszerűsége, téma fontossága, újszerű megközelítés)

– Téma megjelölése, megértés előkészítése (fontosabb helyszínek, alakok, elemzési pontok)

– Kifejtés menetének vázlata

– Források

 

Elbeszélés

– Az érvelés vagy a beszéd fő gondolatának rövid ismertetése (röviden, tömören kifejti a tétel- mondatot, az érvelés magja)

– Erre épülnek a további beszédrészek

 

Részletezés

– Tételmondat részletezése, példákkal való alátámasztása, kifejtése

– Lehet kitérőt tenni (történet, személyes élmény)

 

Bizonyítás – a legfontosabb rész

– Érvek kifejtése, tételmondat érvekkel való alátámasztása

– Álláspontunk igazságának bizonyítása (jelekből, tényekből, példákból alkotunk érveket, következtetéseket fogalmazunk meg)

 

Cáfolás

– Az ellentétes tábor érveit is meg kell cáfolni

 

Befejezés – az értelmezésben segít

– Érzelmekkel hatni az olvasóra, hallgatóra

– Kapcsolódjon az érvelés többi részéhez

– Megismételheti, összegezheti az eddig elmondott gondolatokat

– Kiegészítheti egy jövőre utaló kitekintés

– Utolsó, leghatásosabb érv bevetése

– Olvasók ismételt megszólítása, kérdés feltevése

 

Az érvelés legfontosabb része a bizonyítás

–     összefüggést keres és mutat ki a bizonyítandó állítás és egy másik állítás között

–     valamely állítás igazságát más, már bizonyított tétel igazságából levezetjük

–     kifejtjük saját álláspontunkat, véleményünket, s ezeket érvekkel támasztjuk alá

 

A bizonyító érv három elemből áll

 1. tétel – olyan megállapítás, amely valamilyen következtetést fogalmaz meg

2.  bizonyíték – a tétel előzményét, magyarázatát tartalmazza

3. a tétel és a bizonyíték összekapcsolása

 

Az érvelés módszerei:

1. indukció

–     az egyestől jutunk el az általánosig

–     amikor tényekből és a bizonyítékokból vonunk le általános következtetést

 

2. dedukció (szillogizmus, entüméma)

–     az általánostól haladunk az egyes felé

–     amikor először megfogalmazunk egy általános tételt (premissza azaz állítás), s ebből

következtetést vonunk le az egyedi esetre vonatkozóan (konklúzió)

–     klasszikus formája a szillogizmus

premissza + konklúzió = argumentáció (érvelés)

– pl.:

Állítás/premissza 1:                    Minden ember halandó.

Állítás/premissza 2:                    Szókratész ember. 

Következetetés/konklúzió:      Tehát Szókratész halandó.

 

Cáfolat: ellenvetés, tulajdonképpen kritika

Soha ne támadjuk az ellenfél személyét, mindig csak érveivel vitatkozzunk!

Lehetőségei:

–     kisebbítés („Nem olyan komoly a dolog, mint ahogy azt…”)

–     kételkedés („Nekem más adatok állnak a rendelkezésemre…”)

–     tagadás („Bizonyára téved…”)

–     viszontelvetés, visszafordítás („Az kiabál, akinek a háza ég…”)

–     rámutatás („Azt mondotta, pedig…”)

–     gúny, élc, elmésség

 

2. Az érvek fajtái:

1. A definícióból eredő érvek:

A definíció fogalom-meghatározást jelent. Ekkor a dolgot egy tágabb fogalmi körbe helyezzük (genus) a sajátos jegyeinek (species) megjelölésével (jellemző tulajdonságok, összetevői, ré- szei, hasonlítjuk valamihez, szembeállítjuk valamivel, példákat sorolunk, mire használják,mire jó). A definíció sajátos módja a képi definíció, amikor is a dolgot egy metaforában megfogal- mazott közös tulajdonság, analógia alapján egy másik dologgal azonosítunk. A definíció a dolog eszményi, tökéletes jelentését adja meg. Vagy azt bizonyítjuk a definíció- val való összevetés eszközét alkalmazva, hogy a bizonyításra vagy cáfolatra felvett beszéd- tárgyunk megfelel a definícióban közölt elvárásnak, vagy eltér attól.

 

2. Az okokból eredő érvek:

Ilyenkor azt taglaljuk, hogy miből ered a dolog (indító ok), vagy azt, hogy milyen következményeket eredményez (vég ok), vagy mindkettőt. Így okozati láncot is alkothatunk.

 

3. A körülményekből eredő érvek:

Ez az ok – okozatiság – kauzalitás – egyik sajátos fajtája. Ilyenkor a körülményekből, a minket közvetlenül körülvevő valóság elemeiből fakadó következmények kényszerítő erejére hivatkozunk az érvelésben.

hirdetés

 

4. Az analógián alapuló érvelés

a) Az összehasonlítás – párhuzamot vonunk a két dolog között (képi definíció)

b) Két lehetőséget hasonlítunk össze: egy nehezebben vagy körülményesebben megvalósíthatót és egy egyszerúbben megvalósíthatót. Hogyha a nehezebbet képes valaki elvégezni, akkor a könnyebbet is.

c) Példázattal