A stílus

A metafora (átvitel) a leggyakrabban használt szókép, két egymásra vonatkoztatott jel kapcsolata. Két fogalmat vetít egymásra úgy, hogy egy szimbolizáló terminus és egy szimbolizált tárgy, jelenség közös jegyére, hasonlóságra utal. A metafora hasonlóságon alapuló névátvitel, amelyben az azonosító és az azonosított a két elem. A metafora alakja aszerint lehet teljes, amikor kitesszük azt is, amit azonosítunk, és azt is, amivel azonosítjuk .

Egyszerű és összetett metaforával akkor találkozunk, ha csak az van kitéve, amivel azonosítjuk, s az azonosítottat hozzá kell érteni.

A megszemélyesítés a metafora egyik fajtája, hasonlósági névátvitel. Elvont dolgot, élettelen tárgyat, természeti jelenséget emberként cselekedtet, emberi érzéssel, tulajdonsággal ruház fel. Az allegória (képletes beszéd, átvitt értelmű gondolatsor) a metafora származéka, amely rokon a megszemélyesítéssel is. Egy elvont fogalomnak, erkölcsi eszmének egyszerű megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása. Allegória csak gondolati és érzéki fogalom között létesülhet. Az allegóriának a szépirodalomban előforduló gyakoribb formája a hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt folyamatosan kifejtett, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, vagy egy képnek egész történetté való kiszélesítése. Az allagórikus képnek önmagában is van értelme, de van mélyebb , rejtettebb jelentése is. Ehhez a jelentéshez a legtöbbször a költő adja meg a kulcsot.