A szó maga görög eredetű, latin jelentése az az eszköz, ami a mai radírnak felel meg. Értékesebbé tették vele a szöveget. Ma ugyanez.

hirdetés

A nyelvhasználat jellegzetes módja.

Azt fejezi ki, hogy a szöveg nyelvi elemei milyen viszonyban vannak a kifejezendő tartalommal és milyen hatást gyakorolnak a hallgatóra vagy olvasóra. Valamely tartalmat különböző nyelvi formában fejezhetünk ki.

 

A stílus tehát mindig választás eredménye.

Fontos, hogy a kiválasztott nyelvi elemeket hogyan rendezzük el.
A stílus a közlés gazdagítása többlettartalommal:

– gondolati,
– érzelmi,
– hangulati többlet lehet.

 

Cél:

A beszélő a szándékolt hatást tegye a hallgatóra.

 

Befolyásolja:

– beszélő egyénisége,
– alkalmi szándéka,
– pillanatnyi lelkiállapota.

 

Stíluselem:

Minden nyelvi elem, amely a közlést többlettartalommal képes ellátni.

 

Stílusérték:

– valamely nyelvi elem sajátos jelentéstöbbletét stílusértéknek nevezzük. Alapja a megszokott használattól való eltérés.
– állandósult: mindig érvényesül,
– alkalmi: csak az adott szövegkörnyezetben érvényesül.

hirdetés

Stílusértékük nem csak az egyes szavaknak lehet, hanem minden nyelvi elemnek (pl. -ve,-ve/-ván,-vén).

 

A stílus expresszivitása függ:

– a másodlagos jelentés intenzitásától,
– attól, hogy mennyire közvetíti a beszélő érzelmeit és mennyire hat a befogadó érzelmeire.
– az expresszivitás növelését összefoglalóan erősítésnek nevezzük.

 

Változatai:

– nagyítás, túlzás,
– gúnyos kicsinyítés,
– kedveskedő kicsinyítés.

 

Az erősítés nyelvi eszközei:

Zenei eszközök:

– kifejező hangváltozások,
– nagyobb szünet,
– tempó

 

A rokon értelmű kifejezések közül expresszív érzelmi tartalmú szavak választása:

– archaizmus,
– neologizmus,
– idegen szó,
– szakszavak, szakkifejezések,
– szókép,
– szólás,
– rokon és ellentétes értelmű szavak.

 

Magasabb szintű nyelvi elemek:

Főleg ismétlések:

– egyszerű,
– halmozás,
– felsorolás,
– fokozás,
– szerkezetek ismétlése.