A stílus #2

A stílusról általában

A stílus szavunk görög eredetű, latin jelentése az az eszköz, ami a mai radírnak felel meg. Értékesebbé tették vele a szöveget. Ma ugyanez a nyelvhasználat jellegzetes módját jelenti. Azt fejezi ki, hogy a szöveg nyelvi elemei milyen viszonyban vannak a kifejezendő tartalommal és milyen hatást gyakorolnak a hallgatóra vagy olvasóra. Valamely tartalmat különböző nyelvi formában fejezhetünk ki. A stílus tehát mindig választás eredménye.

Fontos, hogy a kiválasztott nyelvi elemeket hogyan rendezzük el. A stílus a közlés gazdagítása többlettartalommal:

• gondolati,
• érzelmi,
• hangulati többlet lehet.

Cél:

• A beszélő a szándékolt hatást tegye a hallgatóra.

Befolyásolja:

• beszélő egyénisége,
• alkalmi szándéka,
• pillanatnyi lelkiállapota.

Stíluselem:

• Minden nyelvi elem, amely a közlést többlettartalommal képes ellátni.

Stílusérték:

• valamely nyelvi elem sajátos jelentéstöbbletét stílusértéknek nevezzük. Alapja a megszokott használattól való eltérés.
• állandósult: mindig érvényesül,
• alkalmi: csak az adott szövegkörnyezetben érvényesül.

Stílusértékük nem csak az egyes szavaknak lehet, hanem minden nyelvi elemnek (pl. -ve,-ve/-ván,-vén).

A stílus expresszivitása függ:

• a másodlagos jelentés intenzitásától,
• attól, hogy mennyire közvetíti a beszélő érzelmeit és mennyire hat a befogadó érzelmeire.
• az expresszivitás növelését összefoglalóan erősítésnek nevezzük.

Változatai:

• nagyítás, túlzás,
• gúnyos kicsinyítés,
• kedveskedő kicsinyítés.

Az erősítés nyelvi eszközei:

Zenei eszközök:

• kifejező hangváltozások,
• nagyobb szünet,
• tempó
• A rokon értelmű kifejezések közül expresszív érzelmi tartalmú szavak választása:
• archaizmus,
• neologizmus,
• idegen szó,
• szakszavak, szakkifejezések,
• szókép,
• szólás,
• rokon és ellentétes értelmű szavak.

Magasabb szintű nyelvi elemek:

Főleg ismétlések:

• egyszerű,
• halmozás,
• felsorolás,
• fokozás,
• szerkezetek ismétlése.