A mellérendelő szóösszetételek
A mellérendelő szóösszetételek ellentétes vagy hasonló jelentésű tagokból állnak: él-hal, jön-megy, adás-vevés, hegyes-völgyes, összevissza, föl-le, sír-rí, lót-fut, rúgkapál, búbánat, szóbeszéd, csűrés-csavarás, híres-neves, egy-két, sülve-főve.
A mellérendelő szóösszetételek előtagja és utótagja mindig azonos szófajú szó. Mellérendelő szóösszetételt tehát alkothat két ige: sütfőz, két főnév: járás-kelés, két melléknév: híres-neves, két számnév: öt-hat, két határozószó: itt-ott, két igenév: járókelő.
Azokat a mellérendelő szóösszetételeket, amelyek egy szónak a meg kettőzéséből keletkeztek, szókettőzésnek nevezzük: várja-várja, meszsze-messze, alig-alig, lassan-lassan, egy-egy, néha-néha.
A hasonló hangzású tagok mellérendelő összetételei az ikerszók: tipeg-topog, dirmeg-dörmög, izeg-mozog, irul-pirul, ken-fen, teszvesz, limlom, mendemonda, hercehurca, terefere, girbegörbe,ugribugri, ágas-bogas, icipici, tutyimutyi, hébe-hóba, dirr-durr.
Az összetétel tagjainak jelentése szempontjából az ikerszókat három csoportba szokták osztani:
a,/Vannak olyan ikerszók, amelyeknek mindkét tagja önmagában is használatos, értelmes szó: ken-fen, tesz-vesz.
b,/Gyakoribb ennél az az eset, hogy az ikerszónak csak az egyik tagja – vagy előtag, vagy utótag – önálló szó, a másik tagnak pedig önmagában nincs jelentése: izeg-mozog, limlom, girbegörbe.
c,/A harmadik csoportba azok az ikerszók tartoznak, amelyeknek egyik tagja sem értelmes önmagában, tehát sem az előtag, sem az utótag nem használatos önálló szóként: hercehurca, terefere, tutyimutyi.
