A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi kifejezőeszközei

A kommunikáció egyik alaptétele, hogy nem lehet nem kommunikálni. Ez annyit jelent, hogy minden emberi megnyilvánulás – még a hallgatás, a nem cselekvés is – kommunikáció, hisz az is jelez, jelent és üzen valamit.

Tehát a kommunikációs folyamatokat alapvetően két nagy csoportra osztható. Egyrészt ott van a verbális módozat, mely rendkívül hatékony közlésre, kapcsolatteremtésre, és persze megtévesztésre.

A másik oldalon ott állnak a nonverbális eszközök. Ezek lehetnek apró, már-már észrevétlen vokális jelek, melyek megváltoztatják az üzenet jelentését, nyomatékát.

A nem nyelvi kifejezőeszközök: ha összhangban vannak a szöveg tartalmával, nyomatékosítják, ha nincsenek, cáfolják, amit mondunk. Ugyanolyan fontosak, mint a nyelvi kifejezőeszközök.

A nem nyelvi jelek:

1. szóbeli kommunikációban

• • hangjelek
  • tekintet
  •  arcjáték
  •  gesztusok
  • testtartás
  • térközszabályozás
  • a külső
  • a csend

  2. írásbeli kommunikációban

• elrendezés
• margó
• tagolás
• sorok
• sortávolság
• betűköz
• betűtípus
• színek
• keret
• javítások

  IV. Összefoglalás

Szoros kapcsolat van nyelv és kommunikáció, nyelv és társadalom, nyelv és gondolkodás között. Kölcsönösen hatnak egymásra és egymást kölcsönösen feltételezik. A nyelvi vagy verbális kommunikáció jellemző arra a társadalmi csoportra, amelyben élünk. A nyelvi jelrendszer birtoklása a kommunikációs képesség jelentős mértékben múlik az iskolázottságon, az életkoron, a nemen és a társadalmi helyzeten. A nem nyelvi, nem verbális kommunikáció jelei szóban: hangjelek, tekintet, arcjáték, gesztusok, testtartás, térközszabályozás, a külső és a csend. Írásbeli kommunikációban az elrendezés, a margó, a tagolás, a sorok, a sortávolság, a betűköz, a betűtípus, a színek, a keret és a javítások.