Hellenisztikus kor – Az ókori művészet – I. rész

Igen sokféle misztérium létezett, csaknem annyi, ahány szentnek tartott hely volt Görögországban és a szigeteken. Nagyobb részük jelentését, tartalmát, misztikus hatását bizonyára sosem fogjuk megismerni, de egy közös vonása mindegyiknek volt: vallásos élményt jelentettek, gyökeres változást a beavatandó, a müsztész lelkében. A megváltozott lélek szinte önmagát sem ismeri fel; a Villa dei Misteri egyik freskóján ezért tartanak tükröt a beavatási szertartáson átesettek elé: így meggyőződhetnek róla, hogy mások lettek, hogy külső megjelenésükben is megváltoztak. Lehet, hogy aki túljutott a szertartás által előírt próbákon, végigszenvedte egy egész éjszaka rettenetét és büntetéseit, az a tükörben megjelenő szorongó és meggyötört arcban tényleg nem ismerte fel önmagát. Ez a külső változás persze nem tartott sokáig, de a beavatott lelkében megmaradt az a benyomás, hogy jelentős átalakuláson ment keresztül, mert részesült a közösségi szertartásban megnyilvánuló isteni szellemből.

A Pompejiben talált freskók nem csupán a misztériumokba adnak betekintést, hanem a mindennapi életbe is. Egy római napi munkája időszámításunk kezdete körül napfelkeltekor kezdődik, esetleg már korábban. Mivel a mesterséges világítás ritka, rossz és drága, ezért még az előkelő emberek is arra törekszenek, hogy kihasználják a napvilágot. Közvetlenül a felkelés után mindenki elment az urához (dominus), hogy eleget tegyen az udvariassági látogatás követelményének. Rómában mindenki elkötelezett egy nála társadalmilag magasabban állónak: egy felszabadított rabszolga (köztük nagyon sok a görög származású) például egykori urának. Csak a császár fölött nem áll senki. Egy patrícius befolyása cliensei számától függ. A reggeli látogatások alkalmával kéréseket és panaszokat adnak elő. Az úrnak feltétlen kötelessége, hogy cliensét mindennap fogadja és támogassa, ha az bajba került. A látogatók naponta – kialakult szokás szerint – hat sestertiust kapnak uruktól: különleges alkalmakkor nagyobb ajándékot is, például egy új tógát. A szegények több látogatást is tesznek, hogy jövedelmüket növeljék. A látogatás befejeztével a dominus maga kel útra, hogy saját látogatását letudja, a cliensek pedig munkájuk után néznek. A reggeli udvariassági látogatásokon csak férfiak vesznek részt és özvegyek, ha valamilyen különleges kívánságuk van. Az asszonyok élete általában otthon zajlik. A korábbi évszázadokhoz képest nagyobb szabadságot élveznek. Már megszűnt az a korábbi állapot, hogy a szülői gyámkodást a férjé váltotta fel. A nők szabadon választhatják meg férjüket, örökösödési joguk van. Ez a jog először csak a háromgyerekes anyákat illette meg, hogy a születések számát így is növeljék.

„Ruhákkal kereskedő utcai árus”-jelenet a rómaiak mindennapjaiból. A munkaidő a napvilágtól függ, mert a mesterséges világítás ritka és drága. A képen látható freskó Pompejiből való

„A péknél”- falfestmények Pompejiből.

Római házak Pompejiben

Pompeji és Herculaneum romjai bepillantást engednek az időszámítás előtti római házépítés fejlődésébe. Pompeji legkorábbi házai az i. e. III. századból származnak. Szerkezetükben még azt a görög, hellenizált keleti hatást mutatják, ami alól a rómaiak nem nagyon tudták kivonni magukat. Legismertebb példa erre az „orvos háza”. Elrendezése is nagyon hasonlít egy korabeli görög házéra, aminek helyiségei az udvarra nyílnak. De a római ház udvara fedett és átriumnak nevezik. A tetőre lefolyót építenek, ami az udvar közepén álló ciszternába vezeti a vizet. A II. századtól kezdve a házak már nagyobbak, szerkezetük is bonyolultabb. Lényeges újítás a peristilium, az oszlopokkal körülvett, szobrokkal, növényekkel díszített udvar.

A tétel második része: Hellenisztikus kor – Az ókori művészet – II. rész

A tétel harmadik része: Hellenisztikus kor – Az ókori művészet – III. rész